Bevált a várakozásom, az idei év jobb lett mint a tavalyi - ahogy mondják: a mélypontban az a jó, hogy onnan csak egyfelé lehet elmozdulni. Az év első hónapjai azzal mentek el, hogy a félresikerült erjedésű tavalyi borokat mindenféle derítési eljárással megpróbáltuk kikezelni. Így szereztem meg azt a tapasztalatot, hogy ami erjedésnél félrement, azt már nem lehet jóvá tenni. Hiába a rengetegféle vegyszer, a csúcs-szuper derítőanyagok - legfeljebb lesz egy csomó üres kocsmai borunk. Mivel ilyesmivel nem foglalkozom, a tavalyi borokat leselejteztük. Ugyaninnen eredt a másik felismerés is: a borkészítés nem az a romantikus folyamat, mint régen volt. Persze lehet úgy is csinálni, ha minden körülmény melletted szól, mint pl.:
Ha nem ilyen a szőlőd, a pincéd - akkor valamiféle technológiai kiegészítésre szükség van. Ez persze nagyon nem azt jelenti, hogy techno-bort szeretnénk készíteni. Sőt, nagyon nem. De egy olyan forró helyen, mint a szubmediterrán Balaton-felvidék nagyon oda kell figyelni arra, hogy az ülepítés, és az erjedés kezdeti hőmérséklete milyen, és hogy a milyen mértékben engedjük érvényesülni a Candida és egyéb nem kívánatos élesztőgomba fajokat. Tehát: a mustot (ahogy eddig is) ülepítjük, viszont odafigyelünk a hűtésére. Nem elég a sufnituning fagyasztott pet-palackos víz, hanem keringetett hűtőfolyadékra van szükség. A must erjesztése is hűtve történik - ez volt az első ilyen évünk, most már világos, hogy melyik tételeknél brutálisan jó ez, és melyeket kell hibrid módon: a hordós és hűtött, tartályos erjesztést házasítani. Az erjesztés után fahordóban iskolázzuk egyes borainkat - így próbálunk határérték függvényt húzni a tökéleteshez.
A tavasz nehezen indult - egyrészt mentálisan nehéz volt kikecmeregni a tavalyi csalódásból, másrészt brutálisan megcsúsztunk a kora tavaszi talajmunkákkal. De annyira, hogy utána már esélyünk sem volt elvégezni az időjárás miatt. Ez azt eredményezte, hogy tavasszal nem sikerült újra vetni a takarónövényzetet, nem sikerült az ültetvényt megkultivátorozni, és így a sorközművelés is ellehetetlenült. Mivel a saját fejlesztésű sorközkasza egyelőre csak gyümölcsösben alkalmazható, így a szőlő tövét felverte a gaz.
A növényvédelemben megfogadtam, hogy ha nem sikerül a bio védekezés, akkor átállok az integrált növényvédelemre. Mint kiderült, nagyon kis kénmennyiséggel permeteztem: ajánlott adag a szőlőben Thiovitból hektáronként 3-8 kg - ehhez képest mi 0,5-1, súlyos esetben 2 kg-ot fújtunk ki. Amilyen pára van nálunk, gondolom inkább a felső határérték felé kellene gondolkoznom - ez 10 (ami inkább 12) permetezéssel számolva 80 kg kén kijuttatását jelenti, ami hat hektárra 480 kg kén éves szinten. Azt hiszem, ha a korai fertőzést sikerül felszívódó szerekkel elkapni, akkor a szőlőt a nyár közepén ennek a szermennyiségnek a töredékével meg lehet védeni. Ez különösen a réz hatóanyag esetén fontos, mert az felhalmozódik a talajban, ami folyamatos mérgezést okoz. Egy szó mint száz: egyelőre az integrált védekezésé a jövő nálam - ezzel együtt csak a lehető legritkábban szeretnék nem harmadik kategóriás (szabad forgalmú) szerekkel permetezni. Megállapodást kötöttem egy növényvédelmi tanácsadóval is - azaz a termelésnek ezt a részét is bebiztosítottam. Sajnos az első tanácsa az volt, hogy legyen zöld könyvem, amelyet év végén (súlyos káromkodások közepette) meg is szereztem.
Aztán eljött a szüret, amelyben szerettem volna érvényesíteni a felvásárlást és a saját részre történt szüretelést. A felvásárló-jelöltek között a legviccesebb az a fickó volt, aki a borászával együtt kijött a területre megnézni a furmintot, majd megvizsgálták a pálinkának kint hagyott sárga muskotályt(!!!!) - kettejüknek együtt nem sikerült felismerni a fajtát (wtf lol) - és lemondta az üzletet. Hála neki, egyébként, mert normális arcok is jöttek szőlőért, és a brutálisan téves termésbecslésem eredményeként egy fürt nem maradt volna nekem, ha elviszi pezsgőnek az egyébként makkegészséges furmintot. Én nagyon óvatos duhaj voltam, a termésem zömét eladtam. Magamnak csak annyit szedtem, amennyinek az eladásában biztos lehetek - illetve amennyit nem sajnálnék, ha veszendőbe menne. (Ez nem igaz, mindent sajnálok, de ennyi nem okozna borzasztó veszteséget.) A jól megválasztott szüreti időpont után káprázatos furmintot csinált nekem János, az új borászunk, aki Zsuzsát váltotta a szüret elején beugróként. Zsuzsát is szeretjük (Nóri is, én is), de Jánossal nagyon megtaláltuk a közös hangot. Szóval elképesztően jó furmintom lett, sőt, az igen rossz állapotú sárga muskotály mentett szőlőjéből kétféle (nem is akármilyen): száraz és édes musó is készült. A kékfrankosból fantasztikus kastélyos lett, úgyhogy most elégedett vagyok. A korai fajtákon még van mit variálni (ezeket János nem ismerte), de a vadfekete vörösbor (egy olyan 300 éves érési potenciállal) bestiálisan finom és gyümölcsös. Szóval bütykölünk még a szüreti időponton meg az erjesztési módon, de annyi ihatós bor készült idén, amennyit a pincém még nem látott.
Krisztián olaszrizlingjét - távozz tőlem Sátán! - a mi pincénkben erjesztettük hűtve, valami egészen érdekes bor lett belőle. A különleges ízek mellett ott van a keserű mandula - de vigyázat! -, nem az a béna technológiai kesernye, ami a polifenolos borok jellemzője (ez idén teljesen eltűnt a a nálam készült borokból), hanem az a tényleg keserű mandulás íz, ami annyira jellegzetes a tökéletesen tisztán erjesztett olaszrizlingben. Elkerekedett szemmel ittam a céges évzárón, már majdnem ízlett - de stratégiai okokból ilyesmit nem mondhatok. :DDD
Az év végi talajmunkákkal megint megcsúsztunk (kizárólag a saját tökölésünk miatt), így a szőlőm feketén fordult a télbe - ez így nem mehet tovább, ezen a téren változtatnunk kell. Sajnos tavaszra marad a vetés, kérdés, hogy a két éves vetőmag mekkora százalékban fog csírázni.
Igyekszünk bővülni is. Próbálunk bérművelési megállapodásokat kötni - ezen a téren elképesztő figurákkal találkozunk olyan társadalmi osztályokból, amelyekről az effélét el sem tudná képzelni az ember. Érdekes, vicces és egyben lehangoló hallgatni, hogy egy Bécsben dolgozó orvos házaspár sírógörcsöt kap, amikor egy mulcsolási számlát elé tesznek - gondolom az ő fizetésük is megrekedt az 1986-os szinten. Anyám az ilyenekre mondta, hogy csak kapni tudnak, adni nem. Ki nem állhatom azokat a barmokat, akik szarér'-húgyér' földeket szereztek maguknak, de se nem művelik, se bérbe nem adják. Szerencsére a közvetlen szomszédom, egy Angliában élő hölgy már láthatja, hogy mennyire szép a szőlő, amit telepítettünk neki - vele harmonikus az együttműködés. A helyi önkormányzat gőzerővel támogat, mint helyben gazdálkodó, folyamatosan invesztáló, a tájat rekultiváló szőlészt. Ennek tudom be, hogy egy telepítésre alkalmas terület átlagárának 1,5 szereséért kínáltak megvételre egy olyan földdarabot, amit erdő borít.
És most egy személyes megjegyzés. Év vége felé bekukkantott egy menedzser betegség: sokat ülök, rengeteget kávézok, sok a stressz - szét is ment a gyomrom. Az első eredmények biztatóak, azt hiszem megmaradok - de egyelőre nem ihatok bort (sem). Ennél egyel nagyobb kibaszást is ismerek, szóval rosszabbul is járhattam volna. A tavalyi év után ez tényleg a minimum volt. A jövő évnek viszont azzal a nyugalommal vágok neki, hogy a borászat, a növényvédelem, a gépészet terén minden rendben lévőnek látszik. Van társam, akivel közösen gondolkozunk, vannak emberek, akik szeretnek velem és egymással dolgozni, és van családom, akik erejükhöz mérten próbálnak segíteni a dolgokon. Valami ilyesmi lehet az alapja - egy egyelőre laza - szövetkezeti társulásnak.
A jövő év nagy feladata megszervezni az értékesítést. Honlapot kell készítenünk, (bejelentkezős) kóstolóteraszt szeretnénk, boros címkét tervezünk és elkezdtem felkutatni azokat a kereskedőket, akik szóba állnak velem. És lépünk a saját értékesítési hely megteremtése felé, mert nem szeretnénk a kereskedőktől függeni: nekünk sokkal fontosabb a saját borunk értékesítése, mint nekik. Semmi effélét nem csináltam még - szóval valószínűleg menni fog. Vannak más tervek is, de ezekről még nem beszélhetek. Mozgalmas év lesz! Kövessetek a Facebookon is, az apróbb dolgokról ott posztolok. Jövőre lesz nyílt pincenap is, amikor az olvasók és egyéb érdeklődők megkóstolhatják a borokat.
Boldog Új Évet!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
