Bio vagy nem bio?

A tavalyi évben minden eddigit meghaladó károkat szenvedtünk el szőlőben. Hiába permeteztünk a szinte három naponta váltott hatóanyagokkal, hiába válogattuk a hajtásokat, a fürtöket, a nyár közepi monszunban lehetetlen volt megállítani a lisztharmat fertőzést, amit az őszi esők után egy perenoszpóra, feketerothadás és szürkerothadás is elkísért. Válaszúton álltunk: kármentésben leszedjük a szőlőt idejekorán, vagy megpróbálunk kellően koncentrált szőlőt termelni, amiből valamilyen bort lehet készíteni. A kivárásra tettem. A termés minden nappal rosszabb lett. Gyakorlatilag lerohadt 5,5 hektár szőlő, és amit szüreteltünk, abban sem volt köszönet (talán a kékfrankos volt a kivétel, bár az illósodás ott is jelen volt). Mivel a jó hírnevet egyszer lehet elbaszni, ezért ezen a fajtán kívül a vevőimnek beígért szőlőt sem tudtam leszállítani, és az évet combos, majdnem padlóra küldő veszteséggel zártuk.

 

A szőlőben jelen volt a fertőzés: a hajtásválogatáskor ledobált fürtökön, a metszéskor levágott vesszőkön megmaradtak az áttelelő spórák. Idén tavasszal egészen eddig sikeresen védekeztünk. A tavaszi őrült meleg beszárította a kezdődő perenoszpóra fertőzéseket, és a lisztharmat ellen hatásosnak bizonyult az 1 kg/100 liter töménységben káliszappannal együtt kijuttatott permet. Egészen a virágzásig. Virágzáskor nem szabad rézzel permetezni, és idén az elhúzódó virágzást egy durva lehűlés kísérte sok esővel (180 mm három hét alatt), 25 fok körüli hőmérséklettel. Mind a szőlő fenofázisát, mind a fertőzés környezeti optimumát tekintve ideális volt az idő a perenoszpórának, ami ismételten megjelent a szőlőben. Ez a dözsavű már volt egyszer.

 

Perenoszpóra

 

A nagy szőlő telepítésének évében, késő ősszel, amikor a frissen eltett szőlővesszők megkapták a perenoszpórát, reménytelen küzdelmet folytattam hetekig a levelekért - míg feladtam, és Cymbal-lal megpermetezve a szőlőt (egy ismétlő kezeléssel 7 nap után) kb. egy hét alatt kikúráltam a szőlőt. A beköszöntő meleg időjárás ugyanakkor a lisztharmatnak is optimális (olyan fülledt, párás idő van a szőlőben, mint egy esőerdőben) - láttunk is a kékfrankoson itt-ott, egy-egy bogyón lisztes bevonatot. A tavalyi még foghattuk a fertőzést arra, hogy kevesebb kénnel permeteztünk, meg hogy az esők miatt előfordult, hogy 10 napra csúszott a permetezési forduló. De idén 7, sőt 6 napra szorítottuk a permetezési fordulókat, valamint emelt kénadaggal és tapadásfokozóval nyomultunk. A takarónövényeket is időben letörtük, tehát nem arról van szó, hogy az tartaná a párát. A hajtásválogatást idén idejében befejeztük. Nem mondanám, hogy látom azt a technológiai hibát, ami miatt a szőlőmön megjelent a fertőzés.

 

Tavaly volt, hogy 3 naponként permeteztünk: először sterilizálóval, ami szépen agyonütötte a felszínen található lisztharmat-képleteket, majd 3 napra rá kénnel, ami a továbbfertőzés megelőzésére szolgált. Ha kiszámolom, azért ez elég komoly környezeti terhelés (főleg a talajra és a vízre való tekintettel). Talán bevállalható lenne (de nem jó szívvel) ha látnám az eredményét. Mert a vége nem kevés, de kitűnő minőségű szőlő, hanem nagyon kevés szőlő, amire nem lehetünk büszkék. Most a következő döntést kell meghoznom: szőlőt termelek vagy veszteséget.

 

Lisztharmat a bogyókon

 

Eléggé elkötelezett vagyok a bio művelés terén, de itt az ideje annak, hogy belássam: ezt a csatát elvesztettem. Vettem meredek területeket, jó magasan fenn a hegyen, ott indul újra a kísérlet. Megfigyeltem, hogy a beccei szőlők felső részében, ahol meredekebb a domboldal, ott mindig kevésbé fertőzött a szőlő. Az új kísérlet erről szól: történelmi fajták a hegy meredek részén.

 

A jelenlegi szőlőket gyógyító szerekkel lepermetezem. Valahogy meg kell szüntetnem ezt a fertőzési nyomást. Nem tudok másként gondolni erre az újra és újra előkerülő betegségre, mint egy állandósult náthára, ami a végén tüdőgyulladásba fordul. Nem lehet úgy megerősödni, hogy közben állandóan betegek vagyunk. Ide antibiotikum kell. Nem minden szirre-szarra, de a krónikus bajra igen. Ezek a szerek nem csak a felszíni képleteket ölik meg, hanem a szőlőben felszívódva a gombafonalakat a növényben is elpusztítják. Szóval: idén (és még három évig) a bio művelésnek annyi.

 

A bio tanúsítással amúgy is tele lett a hócipőm. Tavaly kaptam egy figyelmeztetést a Biokontrolltól, mert (egy hülye félreértés végén) a növényvédelmi szaktanácsadótól kapott szer nem volt engedélyezett. (Megjegyzem: olyan durván kálium hiányos lett a meszes talajon a sok eső miatt a szőlő, hogy enélkül tavaly tönkrement volna.) Mivel komolyan veszem a tanúsítást, bevallottam, megkaptam a figyelmeztetést - azt hittem ennyi. De nem. A tanúsító elküldte a Kormányhivatalnak az ellenőrzés megállapításait azzal a kiegészítéssel, hogy további intézkedés nem javasolt - mire ők visszavonták a tanúsításunkat. 17 dkg/hektár ammónium nitrát miatt, ami a K felszívódását segítette (hektáronként 200 kg az értelmezhető adag). Fellebbeztem, elutasítottak, mondván: nem értik miért lamentálok, hiszen sem a bio gazdálkodás kiegészítő támogatását nem veszem igénybe (mert nem azért csinálom, hanem elkötelezettségből), se a boromon nincs feltüntetve, hogy "BIO termék". 

 

Szóval a képlet inkább így néz ki: jó szándékkal hozzáállva a dolgokhoz se bio tanúsítványom, se szőlőm (arról nem beszélve, hogy a bio szőlő felárát senki nem akarja megfizetni). A mérleg másik serpenyőjében áll az elbukott hősöknek kijáró dicsőség. Inkább leszek az, akinek szégyenszemre lesz termése idén. 

2019.06.28. 20:20

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr2214916882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.