Magad uram, ha szolgád nincsen

Két dolog miatt született ez a bejegyzés. Az egyik: egy biogazdálkodó venne tőlem szőlőt, ki is kötötte, hogy csak minősített BIO termesztésből vásárol. Aztán amikor az árra tértünk, azt találta mondani, hogy mivel ő az integrált növényvédelemmel termelt szőlőt megkapja 150 forintért, ezért sem fizetne többet. És igen, ő tudja, hogy ez mennyivel több munka, és mennyivel nagyobb kockázat, de ha ennyiért is tud szőlőt venni, akkor ennyit adna nekem is. Szóval ott tartunk, hogy kár gúnyolnunk a kínai piac eladóit, hogy "kici, occó", mert ők az a tükör, amelyik pontosan megmutatja nekünk a fillérbaszó magyar valóságot. "Ide a túl jó nem kell, csak az a jó középszer" - ahogy a nóta mondja.

 

A másik történet arról szól, hogy lehetsz-e próféta a saját hazádban. Amikor először válogattam le a termést a szőlőmben, komoly katasztrófaturizmus indult hozzám: hátratolt sapkák mögött simogatták az üstöküket a helyi gazdák, hogy "ők még ilyet nem láttak, és amit Isten adott azt nem szabad elpazalni". Aztán amikor egy héttel előttük szüreteltem két mustfokkal magasabb cukorfokkal szőlőt, akkor egyrészt gátlástalan hazudozónak tartottak, másrészt felhúzták a saját termést a kristályos napfénnyel, így ez az eredmény igazán nem hatotta meg őket. De szombaton történt valami egészen furcsa: a telekszomszédom azzal jött oda hozzám, hogy "nagyon bejött az a vetés, amit 'ellestem' tőled, idén is ezt fogom csinálni". Egy pillanatig azt hittem, talán van ráhatásom a dolgokra, de aztán a vasárnapi látvány, amikor a hegyet vastag füstfelhőbe burkolta az égő szeprente, amit a másik szomszédom gyújtott fel, némileg kijózanítólag hatott. De a kicsi siker is siker, aki nem akarja megtanulni a XXI. szőlőművelést, az csinálja a kolhoz rendszer szerint - ezt a blogot úgyis azok olvassák rendszeresen, akik a progresszió hívei.

 

Ha szeretnénk tenni valamit annak érdekében, hogy a Balaton-felvidéken a gazdálkodók áttérjenek a minőségi borszőlő termesztésre (különösen a törpe- és kisbirtokosok, ahol a család könnyen boldogul a kézi munkákkal) akkor elérhetővé kell tenni számukra a szőlészeti tudást (ennek egyik formája ez a blog) amely segít abban, hogy akár saját kis pincéjükben való feldolgozásra, akár minőségi bort készítő borászoknak állítsanak elő kiváló alapanyagot. A feldolgozási kapacitás létrehozásának egyik lehetséges módja az integráció, ahogy korábban már írtam cikket erről

 

"állami támogatással kellene a helyi kiskert tulajdonosok és a hegyközség által részvényesként tulajdonolt borászati integrátort létrehozni, amelyik felvásárolja a helyi szőlőt, és eredet védett bort készít belőle. A termelők ebből saját neves címkével is visszakaphatnának valamennyit, amit lehetne osztogatni barátnak-rokonnak-ügyfélnek, vagy csak a bor árának egy részét kapnák meg értékesítés után."

 

Annak, akinek van megfelelő borászati kapacitása, érdemes a kapacitását és a szaktudását bérbe adni - hiszen ez többlet bevétel segít kitermelni a borászat rezsijét. Ez lehet a borászati beruházások megtérülésének egyik garanciája: a bérfeldolgozás. Ez annak az integrációnak is az alapja, amiről beszéltem. Ha a borász több termelőtől vásárol fel terményt egy közös bor elkészítése érdekében, akkor az együttműködésnek az alábbi peremfeltételei vannak:

 

  1. A felvásárolt szőlőnek a lehető legnagyobb mértékben egységesnek kell lennie. Nyilván nem működhet olyan rendszer, amelyben egyes termelők a legmagasabb minőségű szőlőt termelik, mások olyat, amelyik a nyolcvanas években a szovjet exportra sem lett volna megfelelő.
  2. A felvásárolt szőlőnek a lehető legjobb minőséget kell elérnie. A mi borvidékünkön két olyan nagy társaság is üzemel, amelyiknek az "olcsón szart" mottót hímezték a zászlajára: a mennyiségi alkoholisták 2-3 eurós borai agyonterhelt tőkékről kerülnek a palackba - de még a vino della casa kategóriájú 4 eurós tömegborok sem bírják el az igényes szőlőmunkát. A 10-12 eurós borok piaci szegmensét kell megcélozni, mert igényes termeléssel a jelenleg oda pozicionált borokkal simán fel lehet venni a versenyt. 

 

Az egységes termésminőséget olyan szabályrendszer felállításával lehet biztosítani, amelyik egyrészt meghatározza a termelés paramétereit, másrészt minőségi kritériumokat is felállít a felvásárolt szőlőre vonatkozóan. És itt egy pillanatra megállnék, hogy kifejezzem tiszteletemet a nagy elődök előtt: a termelési rendszer kialakítására nagy hatással volt a csopaki kódex. Az általam készített rendszerben a termelési és a termék minőségi paraméterek súlyozottak - tehát nem az elvárások egyszerű felsorolásáról, hanem egy terméskataszterről van szó.

 

 A terméskataszter leírása a csatolt Word fájlban, egy számítási segédlet (légből kapott példával) az Excel fájlban látható. Persze minden elemében kritizálható a rendszer, újabb paraméterek vonhatók be, mások meg elhagyhatók - alakítsa mindenki, ahogy gondolja (nevezzük ezt "társadalmi" vitának). A lényeg: az abszolút csúcsminőségű szőlőhöz képest ezzel a számítási sémával:

 

  • becsületesen meg lehet határozni a felvásárlási árat
  • VAGY minőségi osztályokba lehet sorolni a szőlőt. Két határérték szintet gondoltam meghúzni: az egyiket 97% körül a másikat 90% fölött valamivel. A fölső határérték fölötti szőlőből prémium (nem házasított, egyedi megjelölésű) bor alapanyag, a két határérték szint között tömegbor (hegybor, falu bora, adott védjegyhez tartozó bor, mindegy) alapanyag termelhető. Ez alatti termésminőséggel ez a rendszer nem foglalkozik.

 

Ezt a rendszert ki lehet dolgozni a vino della casa minőségre is - nyilván ott magasabb terméshozam is megengedett - de az már nem az én harcom. 

2019.04.15. 09:25

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr9714747425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G. Péter 2019.04.16. 10:40:26

Tényleg megkínáltak egy 150 forintos árral? :D

Ez finoman szólva nevetséges.

Egyébként borzalmas a kereskedelmi morál és képesség, legalábbis Veszprém megyében. Én a kis törpebirtokomra vennék permetszert, erre a helyi kereskedő lerak elém egy 11.000 forintos árat Quadrisra. Mondom neki, hogy én nem szeretnék reggel ötkor kelni, hogy Budapesten megvegyem ugyanezt a szert 7-8.000 forintért, ezért fizetek neki 9 ezret, cserébe 2 évnyi adagot veszek meg. Reakció: mit képzel, alkudozik itt velem? Ennyiért nem is lehet kapni ezt! Mutatom neki telefonon... ez nem igaz, mondja a fickó. Előtte volt a webshop konkrétan, és rezzenéstelen arccal lökte, hogy nem igaz. Szürreális volt. Végül felmentem Pestre és megvettem az egész évi permetsort, így a tapolcai kereskedő bukott több tízezret azon, hogy nem tudott engedni kétezer forintot. Természetesen még ő volt felháborodva.

Visszatérve a szőlőre, mostanában egyre többen Szlovákiába adnak el a környékünkön. Jobb árat fizetnek, és ha tudsz használni az ellenértéknek megfelelő tételben eurót, akkor sokat nyerhetsz az árfolyamon is. 2016-ban én is Szlovákiába adtam el 130 forintos áron a tömegtermelt szőlőt, és jó tapasztalataim voltak.

Idénre már fajtiszta és terméskorlátozott, minőségi szőlőt szeretnék csinálni, a nagyját pedig Ausztriába eladni. Hogy miért? Mert még a tavalyi évben is, amikor nagyon nyomottak voltak az árak Ausztriában, a jó minőségű, ellenőrzött származási helyű szőlő kilója 2-3 euró volt, a tömegbornak való pedig 30 cent (kb. 100 forint), de ez az emberemlékezet legrosszabb éve volt a szőlőtermelésben Ausztriában. www.vinaria.at/News_Detail.aspx?id=2972

Érdekes lehet még megnézni a szlovák és a magyar szőlőfelvásárlási árak egymáshoz képest való alakulását is: de.statista.com/statistik/daten/studie/493440/umfrage/verkaufspreis-von-trauben-zur-weinherstellung-in-der-eu-nach-laendern/

Meg úgy általában azt, hogy a nullszaldót a nagyüzemi szőlőre 50-55 centben (kb. 170 ft) határozzák meg: burgenland.orf.at/news/stories/2930796/

A minőségibb termelésnél pedig 1,43-1,49 euróban. Ez az elmélet: www.sbb.it/home/news-detail/index/2018/04/26/produktionskosten-im-weinbau
És a gyakorlat is: www.badische-zeitung.de/glottertal/einbussen-beim-traubengeld--134113355.html

Úgyhogy én most a szomszédban keresek partnereket (persze nekem könnyű, mert nagyon kis tételről van szó). Ha érdekelnek esetleg infók vagy kontaktok, akkor beszéljünk valamikor.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2019.04.16. 13:55:24

@G. Péter: persze hogy érdekel. Húsvét a családé (tavaszi szünet) de a rákövetkező héten találkozhatnánk. Ugyanezekről a problémákról írtam már (www.facebook.com/notes/aranys%C3%B6rte-k%C3%A9zm%C5%B1ves-bor%C3%A1szat/t%C3%BAltermel%C3%A9si-v%C3%A1ls%C3%A1g/1934370676619214/), én is külföldi partnert keresek. Nekem több van, így érdekes lehet.

Starin 2019.05.13. 20:03:06

Szia Rambo! Kicsit off-topic leszek, a legutóbbi FB posztoddal kapcsolatban lenne kérdésem (nekem nincs FB profilom, de ott is ránézek időnként a bejegyzéseidre). Sikerült vennem egy darab földet pincével az egyik pécsi borvidéki dűlöben. Mondjuk szőlő az nincs rajta, mert a korábbi tulaj pár éve kivágta az egészet :) de sebaj, jövőre már lesz! Viszont gyümölcsfáim vannak és itt meg is érkeztem kérdésemhez: az aljnövényzettel Te mit kezdesz? Meddig hagyod nőni? Hányszor, mikor vágod (ha vágod egyáltalán)? Köszi!

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2019.05.15. 11:06:02

@Starin: Szia! Mi takarónövényt vetünk, amit lehengerezünk. www.youtube.com/watch?v=MMH1SET4iGA

Ez az élőmulcs szőnyeg védi a talajt a kiszáradástól. Júniusban szoktunk hengerezni, a gabona beérése előtt.

Kétévente felülvetjük a fajtagazdagság megőrzése végett. Ilyen években csak akkor hengerelünk, ha a eléri a szőlőfürt magasságát a gabona.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.