2018

Tavaly decemberben azzal a reményteli bizakodással néztem a jövőbe, hogy az idei év minden szempontból sikeres lesz. De júniustól kezdve minden egyre nehezebb lett, és szeptemberre eljutottam a mélypontig. Ekkor ünnepeltem a fél évszázados fennállásomat, és mintha az őrangyalom kivett volna némi szabadságot a következő ötvenes előtt: elkezdett minden megrogyni körülöttem.

 

Napforduló - Kezdődik az új év

 

Idén tavasszal lepalackoztuk az első olyan borunkat, amelyik úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Erről nagyon sok jó visszajelzést kaptunk, de elkövettem egy komoly hibát: a kénszintet nem sikerült egyenletesen fenntartanom - ennek eredményeképpen a góhér beindult a palackban. A furmint, sárga muskotály és öregszemű sérfehér fajták viszont még szépek, bár a badacsonyi borbírálók szerint nem elég jó a furmintom ahhoz, hogy dörgicsei furmintnak lehessen nevezni.

 

Az év meteorológiai szempontból borzalmasan alakult. G. Péter kommentjét idézem, apróbb módosításokkal:

 

  • Január közepén 10+ fok.
  • Február végén 2-3 hétig erős fagy, súlyos károk a gyümölcsösben, különösen a barackosban.
  • Márciusban 100+mm eső.
  • Április-májusban 25-30 fok.
  • Május 1-jén próbaképp fürdünk a Balatonban, a hónap közepétől rendszeresen.
  • Június elején hajtás- és termésválogatás. Másnap 1 hónapig tartó hideg és eső. Hasztalan permetezések és rohadás.
  • Július-augusztus forró, a maradék szőlő és fa dögledezik.
  • Szeptember elején 5 fokra esik a hőmérséklet. A fokozatos enyhülés jegyében esik 80mm eső, majd rá egy hétre még 30mm, az utolsó szőlők is elgyengülnek, eldobják leveleiket, a még ép fürtök elrohadnak.
  • Ezután következik 2 hónap szárazság és fokozatosan növekvő hőmérséklet, aminek köszönhetően a szőlő november 10-én a 20 fokban kihajt, és leveleket hoz. A tearózsa kivirágzik.
  • December közepéig 15 fok, majd hirtelen -10.

 

Júliusban már világossá vált, hogy a szőlőt idén az általam használt bio védekezéssel nem fogom megvédeni. Nem azért, mert elrontottam (3 naponta járt a gép csúcsidőben permetezni), hanem mert a 3 éves szőlő annyira gyenge, olyan mértékben fogékony a fertőzésre, hogy sem én, sem a felszívódó szereket használó kollégák sem igazán tudtak mit tenni. A feleségem beállt szőlője egyetlen, ami rothadó, vagy lisztharmatos szem nélkül fordult az őszbe -  holott tavaly(!), amikor az volt három éves, erősen meg kellett küzdeni érte.

 

Ugyancsak világossá vált, hogy az öreg szőlők felújítása (jelentős tőkehiány esetén) árutermelési céllal pénz- és időpocsékolás. Az öreg tőkék közé pótolni szinte lehetetlen, az eredeti klónok szinte biztosan nem állnak rendelkezésre a pótláshoz, a fiatal és az öreg tőkék eltérő időben teremnek, a támrendszer modern gépesítéssel művelhetetlen ... nem sorolom tovább. Így elhatároztuk, hogy a régi vágókat felújítjuk. Ebben óriási szerencsém van: sikerült oltványt szereznem - talán, mert két helyen is van oltványunk, de egyiket sem kaptam még meg.

 

A szőlészeti tudásunk és gépparkunk bérbe adása is vegyes sikerrel zajlik. Vannak, akik megfogadják, amit mondunk - ott szép eredményeket érünk el. És vannak, ahol a pénz vagy a hit hiányzik - ott förtelmes dolgok kerekednek ki a történetből. Ebbe belefáradtam. Ha a gazdának mindegy, hogy milyen a szőlője - akkor én sem fogom a szívemre venni. Annak pedig nincs értelme, hogy háromszor annyi erőforrást áldozzunk egy olyan a munkára ami az azt kettővel megelőző munkamenet során nem lett előkészítve. Mire gondolok? A rossz támrendszerben álló szőlőt nehéz fattyazni, leválogatni, szüretelni. A rosszul metszett szőlő zöldmunkái borzasztó erőfeszítést igényelnek. Régi paraszti szőlőre kitalált talajmunkák a szőlő talajának erózióját okozzák. Nincs kedvem idegeskedni olyan területekért, ahol elmarad a kapálás, és emiatt decemberben kellene kezdeni valamit a sorokba nőtt másfél méteres ecetfákkal. Ennek folyományaként most olyan kliensekből építjük újra az ügyfélkört, akik megfogadják a tanácsaimat. Jelentkező van bőven: folyamatosan működik a rosta.

 

HDMZVSRHLY

 

És ezt követte az év legdurvább kudarca. Vettünk egy két évszázaddal ezelőtt épül gyönyörű kis házrészt Dörgicse főterén, a templommal szemben, ahol egy olyan kis kávézó-borozót akartunk kialakítani, ami az olasz kisvárosokat jellemzi. Pár asztal, egy igazán finom kávé, csak a saját (dörgicsei) borok, és croissant - az a leveles, omlós csoda, amelynek sós változata kávéhoz és borhoz egyaránt finom. Becsületesen szóltunk a szomszédnak, hogy mit szeretnénk - aki hódmezővásárhelyi lakosként akár két teljes hetet is tölt Dörgicsén nyaranta. Jöttek a hülye kifogások, hogy nem akarnak dohányfüstöt (nem is lehetne), hogy reggel csörömpölés lesz a pakolásnál (miért lenne) futkároztak fűhöz-fához, hogy vegyék meg inkább ők helyettünk ... majd éltek az elővásárlási jogukkal, és elütöttek bennünket a lehetőségtől, hogy teremtsünk Dörgicsén legalább egy olyan helyet, ami nem a falu kocsmája színvonalon válhat közösségi térré. És erről a kifinomultság olyan nagykövetei döntöttek Hód-Faszom-Mezővásárhelyről, akik Egerből visznek magukkal bort a horvátországi nyaraláshoz. A feleségem álma összetört (ő szerette volna nagyon ezt a kis boltot) - Dörgicse marad skanzen-település.

 

A szüreti rémálomról már meséltem - nem ragozom tovább. A boraim magukon viselik az évjárat szörnyűségeit: nehezen igazodnak, de legalább megtanultam a kénezés fontosságát. Már tavaly rájöttem, hogy borász nélkül ez nem megy. Az idei év tanulsága, hogy olyan borász kell, aki helyben él, aki bármikor rá tud nézni a pincére. Aki elkötelezett abban, hogy jó alapanyagból kivételes bort készítsünk. Nem merem elkiabálni, de azt hiszem, sikerült posztra igazolnunk (ez sportnyelven azt jelenti, hogy megtaláltunk pont azt az embert, aki a hiányposztot képes betölteni). Jövőre már szőlőt is fogunk eladni - most kezdtem a vevők összegyűjtését (akinek kell ultrajó termőhelyről dűlőfaggató furmint, sárga muskotály, az jelentkezhet!) Cél: a plusz nulla elérése. Egy volt évfolyamtársammal elkezdtük a brand építést - előre szólok, ne lepődjön meg senki, ha egyszer csak mérhetetlenül Aranysörte márkafüggő lesz. 

 

Belevágtam Becce dűlő revitalizációs projectjébe az általam elképzelt módon: felvettem a kapcsolatot néhány telek gazdájával, és felajánlottam, hogy telepítek szőlőt a területükre. Az elgondolás sokféle reakciót váltott ki: ostoba hallgatást, beleegyezést majd meghátrálást, beleegyezést és korrekt együttműködést, valamint mindenféle elkerülő és/vagy látszattevékenységet, amelynek az a célja, hogy inkább ne történjen semmi. Ezt úgy kell elképzelni, hogy vannak telkek, amelyeket erdőszerűen benőttek a fák - de hiába ajánlom fel a tulajdonosnak, hogy megveszem, inkább megtartja, mert "jó lehet az még valamire". A legnagyobb meglepetés ezen tulajdonosok sorában kétségtelenül a dörgicsei önkormányzat volt, akitől szerettem volna megvenni egy mellettem fekvő erdős telket - de a helyiek foglalkoztatása kevésbé fontos szempont, mint gondoltam.

 

De azért a Jézuska idén Karácsonyra is meglepett valamivel: a pontosan kettő évvel ezelőtt elnyert mezőgazdasági gépbeszerzési pályázatom kifizetéséről döntött az Államkincstár. Erről is írtam már: négy évvel ezelőtt kezdtük a gépesítést, a traktort, a talajfúrót, a tárcsát, a kapás kultivátort, kis traktort, a sorvető gépet, hengert, a mulchert olyan években vettük meg, amikor még nem hitték el, hogy szőlőt akarok termelni (mert bár volt földem, telepítési engedéllyel, de nem volt beültetve), vagy a pályázat egész egyszerűen elfelejtődött (mert fontosabb volt átszervezni a dolgokat, mint működtetni). Így a gépparkom kétharmadának beszerzésekor még esélyem sem volt pályázni. Pont két évvel ezelőtt nyertünk (papíron) tőközművelőre és permetezőre hozzájárulást, amit idén nyáron ellenőrizni is kezdtek, és most lett belőle kifizetési ígéret - hihetetlen adminisztrációs és vállalások terhe mellett. Mondok egy példát: készítenem kellett egy tervrajzot a komposztálóról, ami igazolja, hogy komposztálunk - a kész komposztsiló fotója nem volt elég. Nem lehet elégszer mondani: ez a pályázati rendszer egyszerűen nem működik, gátja a fejlődésnek.

 

Bumaga jeszt? Ha van "tervrajz" - van komposztálás. 

 

Ez az év a letisztulás éve volt. Nincs energiám egyoldalú kapcsolatokra. Majd talán pár év múlva lesz, de most nincs. Nem akarok másokat noszogatni arra, hogy csináljanak valamit a földjükkel. Majd szólnak, és ha elég elkötelezettnek látom őket, akkor elgondolkozom a közös munkán. Elengedem azokat a szőlőket, amelyekkel hasztalan küzdöttem éveken át - újratelepítem őket, mert az új szőlőt sokkal hatékonyabban lehet művelni. Olyan ez az év, mint ez elvadult szőlő: most van ideje a visszametszésnek. És a gondolatokat rendezve azon kapom magam, hogy megint töretlen optimizmussal nézek a jövőbe. 

2018.12.23. 19:41

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr9414504816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Starin 2018.12.24. 15:02:32

Köszönöm az egész éves munkád a blogon, mindig öröm olvasni, hogy mit értetek el, merre tartotok! Kellemes ünnepeket és aranyérmes borokban gazdag új esztendőt!

kunzoo 2018.12.25. 20:42:00

Hajrá, emelt fejjel előre!
A termelőkkel való kapcsolattartásról: Sokan azt gondolják, a szaktanács az egy égi manna, ami csak úgy ingyen hullik a kiválasztottak fejére. Igény volna rá, fizetni érte senki sem hajlandó. Jobb csak gépi szolgáltatni és kussolni. A jó termés úgyis a gazda érdeme, a rossz termést természetesen a permetezős ember hozta össze.

scitec92 2018.12.30. 09:37:15

Ingatlant pókerarccal szabad csak venni. Semmit nem mondani csak blöffölni. Egy apró, elejtett félszóért is súlyos milliókat próbálnak kicsikarni vagy egy jó ötletet lenyúlni. Sajnos ezt már én is megtapasztaltam.
Sajnálattal olvasom, hogy a régi tőkék közé a pótlás nem sikerült. Nekem van 2 régi, nagyon-nagyon hiányos területem is. Nem akarom elkiabálni, de tavasszal egy 50-es köteg elég lesz a pótlások-pótlására.

kunzoo 2018.12.30. 20:15:15

@scitec92:
Valahol megértem a hódmezővásárhelyi nyaraló álláspontját is. Jellemző ez a trend hogy a faluban a -kocsmából vagy a kocsmától függetlenül- lesz egy úgymod igényes hely. A vége az hogy egy hétköznap reggelen nem tudsz meginni egy nyomorult kávét sem. Pl. Vászoly, zománc biszro a volt kocsma helyén. télen hétköznap nincs nyitva. Paloznak, volt Akác vendéglő. Hétköznap, reggel soha nincs nyitva. Lovas, ugyanez. Csopak, volt Nosztori..az sincs nyitva. most Szomszéd kertje vagy mi. HA jól tudom Balatonszőlősön valami hasonló helyzet van. Most ki van szolgálva a pesti úrinép, a helyiek meg le vannak szarva. A sok letelepülő miatt kiszorulnak a saját településeikről. Ezt is figyelembe kell venni amikor ellenállás érződik az ilyen vállalkozásokkal szemben. Az is jellemző hogy a felkapott hely körül már a kiszolgáló infrastrukúra fejlesztést a tulajdonos kifelejti (parkolóhelyek) aztán a helyiek szívnak. Nekik ebből bevételük nincs, csak megnövekedett forgalom és zaj, kajaszag.

Starin 2018.12.31. 01:28:59

@kunzoo: Sajnos nincs igazad. Ha lenne valós igény klasszik kocsmákra ezeken a településeken, akkor a betelepülő/nyaraló vendégeket, turistákat megcélzó polgári vendéglők, bistrók, kávézók stb. mellett nyílnának/megmaradnának azok is. A valóság viszont az, hogy az ő vendégkörük elkopott. Nálunk pl. Angliával ellentétben nem létezik kocsmakultúra, ami volt a 70-80-as években, azt meg remélem te sem sírod vissza. A jobb helyen fekvő falvak egyetlen túlélési esélye a gasztroturizmus. Normális esetben nem így lenne, de normális esetben a falvak körüli termőföldek 60-150 hektár közötti méretű családi gazdaságok illetve 5-10 hektár közötti méretű családi pincészetek, szőlészetek kezében lenne.

kunzoo 2018.12.31. 14:00:23

@Starin:
Igazából nem nyújt túlélést. Patyomkin falvakká válnak, ilyen helyeken jellemzően lekorlátozzák az állattenyésztést, a gasztroturizmus meg hektikus. Jó időben tumultus, rossz időben senki. Az árak viszont elszállnak, a pórnép meg sem tudja fizetni. Tapasztalatom szerint az új helyek első évben beígérik hogy folyamatosan nyitva lesznek, aztán az első tél után ennek vége. A falu meg ott marad kocsma nélkül. Elsősorban a volt kocsmák helyén nyíló éttermekről beszélek.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2019.01.01. 18:32:59

@kunzoo: Igazából belekalkuláltunk X Mio mínuszt évente a hely üzemeltetésébe. Igen, csak azért, hogy minden nap lehessen inni egy kávét annak, aki átutazik a falun.

Olasz stílusú kávézóra gondoltunk, ahol nincs kajaszag (mert nincs kaja), a forgalmat felveszi a templom tér, és olyan árban van egy pohár HELYI bor, amiből legfeljebb egy orosz maffiózó tudna berúgni (de az meg nem rúg be bortól). Direkt korrekt árú helyet terveztünk, pont arra, hogy a helyi "nyaralósok" összejöhessnek, és megismerjék egymást. Egy közösségformáló helyet terveztünk.

kunzoo 2019.01.01. 21:37:27

@RAMBO:
Úgy legyen. Sokan így kezdenek neki, aztán egyre tovább, tovább. Ha van kávé és bor, legyen mellé hidegtál. Később legyen meleg étel. Nagy önuralom kell a megálláshoz, mert a kibiceknek semmi sem drága. Ez igaz a borra és a kajára is.

Ashes to Ashes 2019.01.02. 11:11:58

"Jöttek a hülye kifogások, hogy nem akarnak dohányfüstöt (nem is lehetne)"

Ha jól emlékszem a megjelölt helyre, ott kb. akkor lehetne a szomszédokat is zavaró dohányfüst, ha min. 10-15 vendég vadul láncdohányozna, és nem cigarettát, hanem szivart vagy szivarkát szívva. (Mert egyébként is, mi lenne alkalmasabb helyszín arra, hogy az ember elszívjon egy szálat a kávéjához, mint egy főtéri kiülős hely?)
Érdekes módon ezt a szomszédos Vászoly kisvendéglőjében - a márciusi ottjártunkkor a Dörgicsét is magában foglaló környék egyetlen nyitva talált, vállalható helyén - meg tudták oldani normálisan.

G. Péter 2019.01.07. 08:25:55

Sok erőt és kitartást neked az évre!

Bár remélem, hogy nem lesz szükséged rá, és minden, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sikerül. :)

A kiülős helyhez annyit, hogy én minden elképzelést támogatok, ami enyhít egy kicsit a magyar vidék halálos csendjén. Menjenek már a retekbe, hogy cigifüst, meg ricsajozás. A kutyák talán nem ugatnak, a templom nem kolompol, a háztáji állattartás nem büdös?

Megjegyzem, hogy ha jönne egy Elroy Thümmler, és felvásárolná Dörgicsét tokkal-vonóval, és megcsinálná UGYANEZT, azt mondta volna az alföldi koma, hogy: "Nahát, fejlődés!". Ez az az öngyarmatosító mentalitás, ami minden egészséges és ambíciózus magyar kisvállalkozás legnagyobb ellensége.

És mielőtt valaki mondaná, hogy máséval a csalánt, olyan szomszédom van a hegyen, hogy a túloldalán lakó cigány panaszkodik az otromba igénytelenségére, pedig nekik csak idén lett fürdőszobájuk.

Ami az idei év tanulságait illeti számomra: amikor a természet túl jól áll magához képest, akkor nem csettinteni kell a nyelvünkkel, hanem komor képpel kalkulálni a mínuszt. Én májusban újraolvastam A híd a Drinán 1914-re vonatkozó részét, a természet burjánzásának leírását. A nyár és az ősz legnehezebb napjain újra és újra elolvastam; mindenkinek ajánlom, aki erőt szeretne meríteni belőle, hogy egy ilyen szép kezdetnek hogyan lehet ilyen rossz vége.

És persze a lényeg: kell a kertbe / vállalkozásba több láb. Ha nem megy a szőlő, jut idő az értékesítésre. Vagy a vendéglátásra. Vagy kis szériás, kézműves dolgok, pl. borlekvár vagy hasonlók készítésére. Vagy rövid tenyészidejű fajtákra: ez az év sok növénynek isteni volt, pl a cseresznyének.

Ettől csodálatos számomra a természet: mindig megtalálja benne az ember az örömöt és a sikert.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.