Olaszrizling-saga

Gőzerővel folyik a Balaton olaszrizling termőhellyé pozicionálása, és ennek kapcsán a legmeghökkentőbb dolgok történnek. Két ámulatba esés között talán célszerű megbeszélni, hogy mi mindenen lett volna érdemes elgondolkozni az ésszerűséget a legcsekélyebb mértékben sem hordozó tettek előtt.

 

Olaszrizling

 

Mindenek előtt beszélnünk kell a klónkérdésről. Az olasznak (durván) kétféle variációja ismeretes, az egyik, az apró, kicsi fürtű, nehezebben érő, könnyebben berothadó fajta. Ez a Balcsinál tíz évben ha háromszor hoz igen jó termést, és legalább háromban igen rosszat (kivéve, ha minden egyes fürtöt méregbe mártogatunk). A másik klón a badacsonyi, ami lazább fürtű, hamarabb érik, könnyebb megvédeni, és tíz évből szinte mindegyikben bártan felvállalható minőséget hoz, azaz két kiló körüli tőketerhelésnél eléri a 18-as cukorfokot, ezért erre a termőhelyre a racionális döntés a badacsonyi klón ültetése. Mivel az olasz savai könnyen elégnek, különösen a badacsonyi klón esetében, ezért a Balcsi környékén inkább a savtartalomhoz igazított szüret a jellemző. Vulkanikus területeken (Badacsony és a tanuhegyek) kitolható a szüret, mert itt a mineralitás kiegészíti a savérzetet, de a terület többségét kitevő agyagos talajokon ez nem opció. A modernizált ültetvényeken egyre inkább helyet kapnak a badacsonyi klónok, amelyből könnyed, jó ivású bor készíthető, kellemes savérzettel, enyhe illattal, finoman keserűmandulás utóízzel. Különleges minőségű bor inkább a másik klónból állítható elő, késői szürettel. 

 

A népmesékből ismerjük a "nagy olaszrizlinget". Ittam már ilyesmit Somlóról (SAP, Takács Lajos) és volt egy mátrai is, ami nagyon tetszett (Karner Gábor), de egyrészt Somló az Somló, ugyanezeknek a termelőknek a furmintjai, juhfarkai is egészen különlegesek, másfelől Gábor szinte mindenféle borára is igaz ugyanez a kitétel, ráadásul a Kicsi rizling valami egészen egyedi gondossággal készült. Tehát ha a "nagy" olaszt kellene meghatároznom, ugyancsak bajban lennék. Azt hiszem, Szászi Endre 2006-os szentgyörgyhegyi bora majdnem érinti azt a felső határértéket, ami ebből a fajtából ezen a borvidéken kihozható. Ez azonban nemhogy tömegesen, de még egyedileg sem gyakran megközelített teljesítmény, és hogy a borvidékünkön jellemző klónból és termőhelyről ilyen minőséget csak egészen ritkán lehet készíteni, abban teljesen biztos vagyok. 

 

A "nagy olaszrizling" álom a kergetésével bajban vannak azok a termelők, akik komoly szabályok közepette állítanak elő nemzetközi mércével mérve egészen középszerű bornak számító olaszrizlingeket (nem beszélve a fajtaélesztővel ananászízűvé aromásított pancsokról, vagy az innen-onnan összevásárolt fajtákból készített, majd olaszrizlingnek hazudott hamisítványokról). Mert ha legalább egy pillanatig nem ámítjuk magunkat, akkor mind tudjuk, hogy az olaszrizlingből egy nagyon szép, de egyetlen szempontból sem kiugró bor készíthető. Nemzeti büszkeségünket vérig sértő, ám roppant racionális vélemény szerint ez egy "lúzer fajta" - ami ebben a formában nem igaz, de az biztos, hogy van egy plafon, amit ezzel a borral nem lehet átütni. Ha tehát reális célkitűzést állítunk föl magunknak (és nem a klasszikus kudarckerülő magatartásmintát követve túl messze, egy domb mögé állítjuk föl a céltáblát, amit esélyünk sincs eltalálni, de legalább már a lövés előtt megvan a kifogásunk, hogy miért tévesztettünk célt), szóval ebben az esetben oda kell pozicionálnunk az olaszrizlinget, ahová való: a mindennapok borának. Vagy ahogy Márai mondja: a bornak, amit kéretlenül odaállítanak az ember elé egy kancsóban, ha betér egy fogadóba. Olaszul ugyanez: "vino della casa", a ház bora.

 

Ez persze azt jelenti, hogy összetörik azok álma, akik háromezer forintos olaszrizlingről álmodtak. Érződik ez a kognitív disszonancia, amikor el kellene magyarázni, hogy a 75 forintos kilónkénti áron vehető szőlőből (na jó, adjuk meg a módját: az igazán jó alapanyagért 150 forint körül fizetnek) hogyan lesz ilyen drága bor. A több éves ászkolás tenné? Ugyan kérem! Aszúszemek különválogatása? Szó sincs róla! Egy inciri-finciri termőhelyen termelhető, amelynek négyzetméterára a manhattani lakásárakéval vetekszik? Egy fenét! Annak rendje módja a szerint a tömegbor szőlője olcsó (pláne az annyira termésbiztos klóné, mint a badacsonyi) mert sok van belőle. Szomorú, de nincs háromezer forintos olaszrizling, meg kell békülni ezzel. (Illetve van, de bolond, aki megveszi.) Ennek megfelelően a Badacsonyi olaszrizling, Csopaki rizling, Dörgicsei olaszrizling is béklyók a termőhelyeken, amelyektől minnél inkább szabadulni kell, mert csak a leghülyébbek szeretnék az alsó (na jó, középső) polcra brandelni magukat.

 

Olvassa el keretes írásunkat a hülye brandekről!
Erről jut eszembe: a csibe, az egy sárga gombolyag. Dörgicsén senki nem főz ilyesmiből levest. A csibét a solymászok adják jutalomfalatként a madaraiknak, ha ügyesen vadásztak. De még csirkéből se főzünk levest (ez a középső fokozat), azt kirántjuk - ha kakas, egyébként meghagyjuk tojónak. Tyúkból főznek Dörgicsén húslevest, anyukám pedig töltött tyúkból, amit utána megsütött. Világos ez így? Ha igen, akkor most gondolja szépen végig mindenki, hogy miből van a Knorr Dörgicsei csibelevese. Köszönöm a figyelmet.

 

És itt kell szót ejteni a Balatobor kezdeményezésről, ami pont ezt a mindennapok bora árszínvonalat célozza meg, az integrált termelők jó színvonalra való törekvése mellett. Kérem, mondjon nekem valaki egy borvidéket, amit a középszer tett naggyá! Tokaj? Montalcino? Bordeaux? Nevetséges! Tudja valaki, hogy mi Sienna, Nápoly, Róma éttermeinek a bora? Én nem tudom. A pizzához, pastához, frutti dei mare-hoz megy - de nem különösebben érdekel annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal, ha étterembe megyek, rendelek egy meglio (fél liter) vino della casat. Vajon a világban miért nem jut senkinek eszébe a totális átlagra pozicionálni egy egész (sőt, ha jól számolom három) borvidéket? Balaton = középszer? Ez a csodálatos táj? A csodálatos falvak? Drága barátaim, mi a szart csináltok? 

 

Ugyanekkora baromság (nevezzük nevén a dolgokat, aztán majd személyesen elsimítjuk, ha mindkettőnknek világos, hogy a szeretetteli aggódás beszél belőlem - ha nem, akkor úgyse volt kár a kapcsolatért) szóval ugyanekkora baromság átnevezni az olaszrizlinget. "Mandolás", a "nemes", meg valami harmadik hülye név maradt versenyben. Most komolyan, mit vártok ettől, barátaim? Mitől van ideje annak, hogy átbrandeljük ezt a terméket? Észleltünk valami olyan minőségi ugrást, amit azért nem lehet érvényesíteni, mert a termék ugyanazon a néven fut, mint amit máshol fillérekért mérnek? Talán nem lesz itt szakmányban kirívóan alacsony minőségű "mandolás"? (Ez egyébként is minőségi védjegy lenne, nem fajtanév, hahó!)  Külföldiül röhejes a termék neve (kaki, pisi, punci) vagy idegennek kimondhatatlan (cserszegi fűszeres)? Ha van valami, aminek igazán semmi értelme, akkor ez a fajta átnevezése - ennek megfelelően halad előre a kezdeményezés rendületlenül. (Most sajnálhatják igazán a Mathiász Jánosné muskotály és az Irsai Olivér termelők, hogy nem ébredtek korábban!)

 

A látszattevékenységek helyett volna tennivaló bőven. Kezdetnek bőven megtenné, hogy a magukat minőségi borászatokank pozicionáló termelők leszállnának a földre, és a komolyabb minőséget olyan fajtáktól várnák, amelyektől ez elvárható. Talán nem véletlenül volt a borvidék ékköve korábban a furmint. Emellett fontos a vörösborok előretörésének segítése, mert kiváló termőhely ez a vörös fajtáknak is. Nincs baj azzal, ha rizlinget is termelünk tömegbornak! De a tömegbor szőlőjét nem puszilgatjuk meg fürtönként, hanem tömegtermeljük - pont úgy, mint az olaszok, a spanyolok, a kaliforniaiak, az új-zélandiak, az ausztrálok meg a többi olyan népség, akiket bátran állíthatunk magunk elé követendő példának. Mindenekelőtt modern támrendszerben, egybefüggő birtokokon, nagyon gépesítve. Ez hozza be minden évben a rezsit (megfelelő üzemi méretben, természetesen). A minőségi szőlő minőségi feldolgozásából meg futja majd helikopterre, ha a feleségünk celeb barinője a világ végén házasodik. 

2016.10.09. 16:53

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr4411783001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kunzoo 2016.10.09. 21:53:29

Kissé "Balogzolisra" sikeredett a stílus.

A régi ültetvényeken a fene sem tudja milyen fajta volt. Inkább fajták, változatok vegyesen. Kb olyan ez mint a "Kossuth-körte" amit vagy húszféle körtére mondtak. Kinek mi volt a kertjéban.

A fürtméretről pár szót. A fajta , klón meghatározza de nagyon meghatározó a termesztés módja is. Például a régi időkben fejműveléssel termesztették a Furmintot (furmintokat) és rejtett rügyre metszettek pontosabban késsel vágtak. Ez volt a Bagolyszem vagy mi. Mivel világos rügyek nem maradtak ráadásul a nagy tőszám miatt a tőkék versengtek egymással a fürtök kicsik voltak.

Az elérhető cukorfok inkább a tőke egészségi állapotán múlik nem a terhelésen. Eléggé elterjedt ez a nézet hogy minél kevesebb van a tőkén az annál jobb. Ha így lenne ez lenne a világ legkönnyebb szakmája. Az idei Furmint szüretnél találkoztam nyolcvan dekás fürtökkel is. volt tán nagyobb is de nem méricskéltem. nyilván nem két és fél fürt folt tőkénként de semmi gond nem volt a cukorral. A rizlinggel is hasonló volt a helyzet.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2016.10.10. 06:27:21

@kunzoo: Már ne is haragudj, de nem - és ezt a saját szőlőm művelési tapasztalatai alapján mondom, nem az olvasmányok alapján. A rizlingnél ez a kétféle klón egymás mellett, remek kondíciójú tőkéken is teljesen más cukorfokú szőlőt hoz ugyanannál a metszésmódnál.

Minden sor végére egy-egy bakművelésű tőkét hagytam ugyanabból a fajtából. Az tény, hogy ezen sokkal ízletesebb szőlő termett, mint a sorközin - de méretbeli különbséget nem lehetett megfigyelni: én a lomb hosszára és a lényegesen több vízhajtásra gyanakszom.

Idén voltak tőkék, amelyek "megbolondultak" - azaz valami őrült sok fürtöt hoztak (egyébként aprókat). Ezek még a másik rizling tőkékhez képest is (ugyanaz a klón) csúnyán le voltak maradva a cukrosodásban, még most sem szedtem le őket, ehetetlenül savanyúak - miközben a porzónak meghagyott rizlingeket már régen leszüreteltük, nagyon szép cukorral.

kunzoo 2016.10.11. 22:06:30

@RAMBO: A bakművelésű tőkén ugyanúgy világos rügyek találhatók mint pl egy rövidcsapra metszett kordonnál. A fejművelést említettem mint igen régi művelést amit karó nélkül neveltek. Így lehetett nevelni a furmintot, kövidinkát és a kadarkát. Simán lehetett 15-20 ezer tőke hektáronként az állományon belül voltak mindenféle változatok. Kopaszra metszették, később javítottak rajta egy egy fattyúvesszőről metszett rövid csappal.

A rizling dolgon kár rágódni. Már az is nagy siker lenne ha az alapborok magyar borok lennének nem olasz pancsok. Az is fejlődés ha a kocsmákban, kifőzdékben a Balatonnál balatoni bort adnának. A jó fröccsbor manapság ritka.

A száraz furmint történet is kissé túl lett tolva, A mádi és egyéb tokaji, somlai száraz furmintokhoz még hozzájönne rengeteg balatoni is akkor amazok ára is csökkenne. Lehet hogy telítődne a piac.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2016.10.12. 08:26:59

@kunzoo: A száraz furminttal - és én ideveszem a juhfarkot is - elég komoly gázok vannak általánosságban. (Szerintem az az iskola, ami a furmintban 9-es sav jelenlétének örül, az egész egyszerűen betegesen tévúton jár.) De ezzel együtt, furmintból, juhfarkból sokkal komolyabb bort lehet csinálni, mint rizlingből. Tehát (ha engem bíznának meg vele) én biztosan úgy pozícionálnám a rizlinget (és a szilvánit) hogy ezek az alapborok, és a furmint és juhfark adhatja a csúcsborokat. Itt még olyan minőségi osztályozást is felállítanék, mint wachauban a Stenfeder, Federspiel, Smaragd. (Juhfarkból az alapbort nem ismerném el bornak, mert az ihatatlan.)

És eszembe nem jutna a déli meg az északi partot összemosni, sőt, még a meszes és vulkanikus részeket is külön pozícionálnám. (Na ezért nem engem kérnek meg :DDDDDDD)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.10.31. 14:08:18

@kunzoo: hehe :) A baloghzolis stílus alatt nyilván azt érted, hogy igaza van és ezt megfelelő ritmusérzékkel tálalja is.

Amúgy szóról szóra egyetértek a posztban írtakkal.

A régi ültetvények fajtaösszetétele egy jó kérdés. Elsősorban azért mert mit értesz te régi ültetvény alatt? Háború előttit? Azokról nagyon sokat tudunk. Lényegében ahol tudatos és kereskedelmi célú bortermelés folyt ott pontosan tudjuk a fajtákat. Nekünk a 10-es, 20-as évekig visszamenőleg is pontos forrásunk van, hogy milyen fajtákkal dolgoztak a mi területeinken (főleg furmint, sárfehér, mézesfehér, lisztesfehér, juhfark) De más somlói birtokok fajtaösszetétele is dokumentált. Ha máshogy nem hát a különféle broversenyek eredményeiből tudjuk, hogy nagyjából milyen fajtákkal dolgoztak. De a Borászati Lapok is sok vonatkozó támpontot ad.

A filoxéra előtti időkről kevesebb forrásunk van, de azért akad. A Borászati Lapok a 19. század második felétő ír az ültetvények fajtaösszetételéről. Az egyik leggyakoribb beszédtéma is pont ez volt.

Amiről nagyon keveset tuduk, az a kettős vámtörvény előtti dolgok. Mert a filoxéra előtt az volt a legutóbbi nagy esemány aminke kapcsán sokan átgombolták a kabátot. Ekkor terjedt el sok hitvány és bőtermő fajta.

kunzoo 2016.11.03. 18:07:01

@BZoltan: A fajták maguk nem voltak egységesek. Pl. Kadarkánál is voltak változatok "kereszteslevelű" "rúgós". Az adott ültetvényben előfordultak elég nagy százalékban. Attól arra még azt mondta a gazda hogy ez egy Kadarka ültetvény. Az állatfajtáknál sem voltak olyan szigorú sztenderdek mint manapság. Mint említettem minden szép körte "Kossuth-körte" volt, Ha innen nézed akkor mondhatnánk hogy a Kossuth-körte az egyik leginkább elterjedt fajta volt:)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.03. 18:45:16

@kunzoo: A fajtákon belüli diverzitás csak addig volt jellemző ameddig bujtatással és döntéssel ment a szaporítás és a pótlás. A filoxéra után a komolyan vehető ültetvényekben már homogén oltványokkal dolgoztak.

Amúgy igen, tanulságos apróság, hogy a Domaine de la Romanée-Conti felújításakor az utolsó felmérésben 40+ pinó változatot számoltak össze az alig 2 hektáron. Merthát ugye, mégiscsak egy 700 éves ültetvényről volt szó és ennyi idő alatt sokminden történik.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása