Közkeletű tévhitek: a kataszteri besorolásról

Magyarországon a szőlőtermő területeket termőhelyi kataszterbe sorolják. Ennek a besorolásnak az a célja, hogy objektíven el lehessen dönteni azt, hogy melyik terület mennyire jó termőhely a szőlőnek. A besorolást a 97/2009. (VII. 30.) FVM rendelet a borszőlő termőhelyi kataszterének felvételezéséről, kiegészítéséről és módosításáról írja le. A besorolást során a különböző szempontok szerint pontozzák a szőlőtermő területet, majd - elvileg - a pontok alapján osztályokba sorolják a területet

 

  • I. osztály: borszőlő termesztésére kiváló adottságú
  • II.1. osztály: borszőlő termesztésére kedvező adottságú
  • II.2. osztály: borszőlő termesztésére alkalmas
  • A 190 pontot el nem érő területek borszőlő termesztésre alkalmatlanok.

 

Azt gondolná az ember, hogy a maximális 400 pontból minnél többet ér el a terület, annál magasabb osztályba tartozik. És akkor előkerül az internetről ez a táblázat, ami Szabó Attila nevével jelent meg a Corvinus Szőlészeti és Borászati Intézetének Kecskeméti Kutatóállomásának logoja alatt:

 

wtf?

 

Vessünk egy pillantást a fenti táblázatra, és idézzük emlékezetünkbe, hogy a szőlőtermeszrésre egy terület 190 pont alatt alkalmatlan. Tessék mondani, hogy a faszomba lehet 194 ponttal bármelyik terület első osztályú? És mindössze egyetlen ponttal a minimális szint fölött, azaz 191 ponttal hogyan lehet egy terület szőlőtermesztésre kedvező adottságú? Egy 400 pontos skálán, vajon hogy lehet egy terület 373 ponttal csak kedvező adottságú? 

 

 Azok számára, akiknek valami nem világos, hozok egy példát. Ha egy matek dolgozatra 100 pontot lehet kapni, akkor általában 100-91 között ötös, 90-71 között négyes, 70-51 között hármas, 50-31 között kettes, és 30 alatt egyes az érdemjegy. Képzeljük el azt, hogy két nebuló közül az egyik 32 pontra ötöst kap, a másik kettest. Vagy éppen négyest, mert miért ne? Egy szerencsétlenebb kölyök meg 92 pontra éppen megkapja a kettest. Hogy a bánatba lehet ez?

 

Nos, az FVM rendelet végtelenül pontosan megadja a termőhelyi pontérték kiszámításának módját. Látszik az alaposság és a gondosság igénye - biztosan lehet még javítani, de ez mindenre igaz. Azonban a termőhelyi osztályok meghatározásának határértékei (a 190 pontos minimum meghatározásán kívül) teljesen hiányoznak a törvényből!

 

És akkor most játszunk el azzal a gondolattal, hogy hogyan lehetett ebből pénzt csinálni! Egy átlagos területet - ha kell - másodosztályú giligóvá is lehet minősíteni. Semmi más dolga nincs a tulajdonosnak, csak pár évig rekordtermést bejelenteni erre a földre - a papír elbírja, úgyse ellenőrzi senki - majd ezt a bőtermő, de másodosztályú szőlőt be kell jelenteni kivágásra, és máris be lehet zsebelni a nagy kivágási támogatást. Ha kell, ugyanezt a földet csúcsszuper termőhelynek is lehet minősíteni, amire telepítési támogatás jár. Így megy ez egy nyugat-balkáni szőlő banánköztársaságban.

 

Pedig milyen borzasztó egyszerűen elkerülhetőek lettek volna az ilyen ügyeskedések! A maximális 400 és a minimális 190 pont között 210 pont van. Ezt kell 3 termőhelyi osztály között felosztani. Szerintem általános iskola harmadik osztályában ennek már mennie kell:

 

  • I. osztály: 400-330 pont
  • II.1. osztály: 329-260 pont
  • II.2. osztály: 259-190 pont

 

És az aljára marad a cukor: most megy egy project ezeknek a termőhelyi osztály-besorolásoknak az átrendezésére. A szokásos bürokratikus módi: bejelentés - újrafelmérés! - elbírálás - jóváhagyás - egy a párna egy lehellet. Aki szereti az iróniát, őszintén tud kacagni ezen a helyzeten.

2014.02.15. 20:09
Címkék: tévhitek

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr45815632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vino-et-veritas 2014.02.17. 09:17:09

Az igaz, hogy a nagyobb pontszám általában jobb adottságú területet jelent, de nem tisztán harmadik osztályos matematika a megoldás - osszuk háromfelé a 210 pontot...

A Rendelet azért nem ad ponthatárokat, mert a pontszám önmagában nem tudja teljesen mértékben kifejezni a tényezők egymáshoz való viszonyát.
Gondoljunk bele: gyengébb talaj + jobb fekvés és fordítva ugyanazt a pontszámot is adhatja. Melyik a jobb terület? Termesztési szempontból különböznek? Igen. Más módon célszerű termelni ott? Igen (fajta, alany, termesztés-technológia, stb).

Részben ez az oka a "szélsőséges" ponthatároknak is. Hozzátéve, hogy ez a jelenleg adatbázisban szereplő, több mint 9600 felvételezési egység igen kis részét jelenti és nem ez a jellemző...

A Tisztelt Szerző figyelmét elkerülte a 2. melléklet, ami úgynevezett klasztercsoportok alapján adja meg a besorolást. Ez az alapvető ökológai tényezők (talaj, fekvés, stb) egymáshoz viszonyított "helyzetét" is megvizsgálja egy korábban kialakított "klaszter-minta" alapján és ez a besorolás másik "lába". Ez és a pontszám, ami alapján javasolható az adott földrészlet osztályának meghatározása.

A módosítások nem "átrendezést" jelentenek. Ezek alapvetően termelői kezdeményezésre történnek (ami minden érintett alapvető joga). Egyrészt a rendszer aktualizálásáról szólnak (pl. fölrészlet-határok megváltozása, bizonyos környezeti elemek változása /tereprendezés, stb/, művelésben történt változások /erdősítés, rendezési terv, kivonások, stb/). Másrészt újabb területek bevonását jelentik. Az, hogy ennek a menete egyfajta eljárás útján folyik, persze adminisztratív teher, de számos esetben pont ez biztosítja, hogy az adott terület termelőinek közös és nemcsak az egyes termelők pillanatnyi érdekei érvényesüljenek (nem lehet mindent "átminősíteni"). Ezekben az esetekben a hegybírók folyamatos segítséget is jelentenek, helyi "szűrőként" is működnek.

A módosítások ügye nem újkeletű kitaláció, valamiféle új "project" (sic!), hanem ez folyamatosan végigkísérte termőhelyi rendszert a kezdetektől fogva.

Természetesen egyik rendszer sem tökéletes. Ez is folyamatos finomításra és pontosításra szorul, mint minden más rendszer általában.

P.S.: Jó ez a cím: "közkeletű tévhitek". Vajon a közölt cikk mennyi "tévhitet" tudott eloszlatni? Talán inkább nem újabbak születnek-e a nyomán?

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2014.02.17. 09:41:29

@vino-et-veritas: Szerintem a pontok alapján történő osztályozásnak éppen az lenne a célja, hogy ne lehessen "gumi"-ponthatárok szerint értékelni a területet.

Hangsúlyozottan nem azzal van problémám, hogy pl. a nagyüzemi gazdálkodásra való alkalmasság, vagy az úthálózat miért kapott annyi pontot, amennyit. De ha vannak ilyen tényezők a pontozásban (márpedig vannak) akkor ezeknek olyan súllyal kell szerepelnie a pontozásban, hogy az osztályozást csak a kívánt mértékben befolyásolja. Ha a besorolás megalkotója szerint a talaj és a kitettség a kevésbé fontos, akkor meg azt kell alulsúlyozni.

A mellékelt táblázatban bemutatott adatok alapján teljesen nyilvánvaló a rendszer csődje. (Ön ezt úgy fogalmazta meg: "A Rendelet azért nem ad ponthatárokat, mert a pontszám önmagában nem tudja teljesen mértékben kifejezni a tényezők egymáshoz való viszonyát.") Én sem állítok mást, mint azt, hogy ez egy sikertelenül megalkotott osztályozási rendszer. És tekintettel arra, hogy komoly támogatások kapcsolódnak ehez a rosszul sikerült osztályozáshoz, talán érthetővé válik az is, hogy miért ebbe a rovatba került a cikk: sajnos tévhit az, hogy ez a rendszer jó.

Nem azt mondom, hogy ne legyen lehetőség a mérlegelésre, de a bemutatott szélsőértékek EGYÉRTELMŰEN egy minden szabály nélküli, pillanatnyi érdekek alapján történő osztályozásról szólnak. Ha az említett 70 pontonkénti felbontás szerinti +/- 10 pont esetén lehetne dönteni arról, hogy inkább a magasabb vagy az alacsonyabb osztályba esik a terület, az elfogadható lenne.

Azt, hogy egy adott területen milyen művelésmódot célszerű alkalmazni, annak a világon semmi módon nem szabadna befolyásolnia a pontértéket.

A cikkben hivatkozott rendelet címében (és tartalmában) az átsorolást IS említi, így erről felesleges vitatkozni. Nyilván nem az új területek első besorolásával vagy a kivezetéssel van probléma.

vino-et-veritas 2014.02.17. 12:55:37

Még néhány gondolat, amivel talán oszlathatjuk a "tévhiteket".

Egzakt, egy-egy ponthatár megállapítása mindenképpen bajos volna a sokféle "input és output" miatt, akármilyen minősítő rendszert használnánk is.

Az egyéb tényezők között az úgynevezett "nagyüzemi gazdálkodás" a pontértékben nem kifejezetten hangsúlyos.
De az egységesebb ültetvényfelületek kialakítása azért ma is kérdés a területek elaprózódásának megakadályozása miatt.
Ugyanakkor számos helyen felértékelődött az erdők szerepe, amelyek inkább károsnak tekinthetők.

A rendszer a kezdeti időszakban ennél sokkal rugalmasabb volt, amikor a II/2. nem “alkalmas”, hanem “feltételesen alkalmas” (III. osztály) volt (sőt létezett a IV. osztály, “kizárt” is).
Ez alapvetően termelői “kérésre” változott meg a 90-es években és “csúszott” feljebb a kategória.
Ennek a három (négy) osztálynak az alkalmazása lett volna célszerű egy jól megalkotott szerkezetátalakítási rendszerben.
De addig, amíg a borvidéki tervek arról szólnak, hogy “nehogy korlátozzuk magunkat”, addig akármilyen rendszert kitalálhatunk, nem fog jobban működni semmi. Illetve akkor sem, ha a térségek között jelentős ellentétek vannak évtizedek óta...

Azt, hogy a rendszer feltétlenül “jó”, nem nagyon szokta senki hangsúlyozni, inkább azt, hogy úgy kell használni, hogy ismerjük a lehetőségeit és a korlátait.
Ezért kellene a támogatási rendszereket is óvatosabban hozzákötni (lásd meghatározott pontszámhatárok) a termőhely kérdéséhez.

A “szélsőségek” nem a jellemző vagy átlagos értékeket mutatják, hanem – ahogyan az egy adatbázisban általában lenni szokott – egy-egy bizonyos szűkebb intervallumot (“haranggörbe” két oldala, stb).

"...EGYÉRTELMŰEN egy minden szabály nélküli, pillanatnyi érdekek alapján történő osztályozásról szólnak."
Egyértelműen? Pont ennek elkerülésére a "klaszterezés" adja meg igazán a "tényleges" osztálybasorolást, amihez csak az egyes fő tényezőket veszi figyelembe.

“Azt, hogy egy adott területen milyen művelésmódot célszerű alkalmazni, annak a világon semmi módon nem szabadna befolyásolnia a pontértéket.”
Ez világos. A technológia, fajtahasználat, stb kell, hogy a termőhelytől (nem is a pontszámtól!) függjön és nem fordítva.
Ennek ellentettjét általában a termelők gondolják, mert ők érthető módon konkrét fajtában, művelésmódban, stb gondolkodnak.

A módosítások, bármilyen rendszerről is van szó, idővel általában szükségessé válnak. Ezek nem “automatikusak”. Minden esetben alapvetően az összes tényezőre kiterjednek, mintha “nulláról” indulna minden.

A térinformatika széleskörű alkalmazása és egyéb eszközök fejlődése óta a pontosítás szükséges dologgá vált. Különösen amióta a felvételezési egységek határa “kötelezően” a földrészlet-határokkal egyezik meg (“térképi korrekció”).

Az "átsorolás" egyébként a "termőhelyi zsargon" szerint nem egy másik osztályba való átminősítést jelent, hanem az egyik felvételezési egységből a másikba való átkerülést, ami az esetek döntő többségében csak területi (esetleg pontszám) változás.

A módosítások egy másik csoportja egyszerre többes változást is magában hordoz (bővítés, kivonás, új egység kialakítása, stb).

"Igazi" átminősítési igény (osztályok módosítása) pedig rendkívül ritka a kérelmek között.

Üdv, Vino

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2014.02.17. 20:19:07

@vino-et-veritas: Közeledik az álláspontunk. Abban nem értek egyet, hogy ne lehetne jobb súlyozást csinálni, és határozott határvonalakat húzni. Lehet, az élet számos más területén ez sikerült. Ez sem különleges.

Abban egyetértek, hogy az egyéni érdekek manipulálják a rendszert, ami elsősorban ettől rossz. Abban meg nagyon egyetértek, hogy egy - elfogadottan rossz - rendszerhez támogatást kötni nem túl okos dolog, mert ez lehet a csalás melegágya.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2014.02.17. 20:22:29

@RAMBO: Ja, és még valami: a "haranggörbe" két szára semmilyen épeszű rendszer esetén nem lehet ilyen széles....

vino-et-veritas 2014.02.18. 09:37:58

Egyetérteni mindenben úgysem fogunk, de ilyen az élet.

A rendszer már eleve súlyoz, ez "bele van építve" az egyes összetevőknél.

Költői kérdés. Ha a rendszer eleve "rossz", akkor mennyire "javítaná" meg valamely pontszámhatárok alkalmazása (3 x 70 pont)?

A "manipuláció" kifejezést közvetlenül a rendszer szintjén nem igaz.
Abban az értelmében sajnos igen, hogy az ágazati szereplők hogyan igyekeznek magával a rendszerrel "manipulálni" (lásd a többször említett támogatási rendszer, stb).

Visszatérve a "haranggörbére". Természetesen itt nem egy "szép, szabályos" harang alakról van szó. Az I. és II/1. osztály esetében "szabályosabb", a II/2. osztálynál pedig inkább eltolódik a kisebb pontszámok irányába (190 pont alatt nincs tartomány). Ez logikus is, mert az osztályokon belül nagyobb a homogenitás.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a felvételezett területek nem valamiféle tervezett kísérlet részei, amik kijelölésekor pontos mintavételi szabályokat lehet alkalmazni. Ott kell elvégezni, ahol erre szükség van. Ennek megfelelően nem várható el egy matematikailag és statisztikailag is minden szempontból jól értékelhető eredmény ("haranggörbe" hipotézis) az összesített adatbázisból...

Üdv, Vino

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2014.02.18. 20:08:36

@vino-et-veritas: A "haranggörbe" szót azért tettem idézőjelbe, mert nyilvánvalóan szó sincs semmiféle normál-eloszlásról.

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2014.02.22. 17:08:28

@vino-et-veritas: Azért - hogy kicsit konkrétabban tevődjön fel a kérdés:

Adva van pl. (legalább) egy 194 pontot elért "borszőlő termesztésére kiváló adottságú" terület és (legalább) egy 264 pontot elért "borszőlő termesztésére alkalmas" (azaz ét kategóriával gyengébb) terület. Konkrétan az első (azaz "kiváló") mennyivel jobb adottságú, ha objektíven közel hetven ponttal kevesebbet sikerült elérnie egy összetett és szépen szabályozott rendszerben?

vino-et-veritas 2014.02.24. 08:35:26

@Gabssy: Az első minden bizonnyal valami hiba lehet (adatok rögzítése, elírás, stb). A második viszont még "hibahatáron" belül is előfordulhat. De mindkettőre csak az adatok részletes ismeretében lehetne pontos választ adni (hol, milyen terület, stb).
Azt azért hozzá kell tenni, hogy a teljesen "mechanikus" működtetés nem teljesen várható el ilyen rendszerektől, mivel a tényezők egy részénél mérlegelés is szükséges. Ettől nem jó vagy rossz valami, hanem egy sajátosság, amit figyelembe kell venni. Mint ahogyan két, formálisan azonos paraméterekkel rendelkező, kb. azonos termőhelyről származó bor is általában nagyon különböik egy kóstolás során...

Hajdu Z. 2014.02.25. 14:26:10

@RAMBO & @vino-et-veritas:
"Semmi más dolga nincs a tulajdonosnak, csak pár évig rekordtermést bejelenteni erre a földre - a papír elbírja, úgyse ellenőrzi senki - majd ezt a bőtermő, de másodosztályú szőlőt be kell jelenteni kivágásra, és máris be lehet zsebelni a nagy kivágási támogatást."

Azért ez annak idején nem volt teljesen kézenfekvő. Az első két kivágási támogatási kampány meglehetősen váratlanul érkezett (a krízislepárlási támogatás ellentételezéseként várta el az EU, erre nem igazán lehetett felkészülni), de később, a hároméves kivágási kampány alkalmával is inkább a "menet közben eszmélés" volt jellemző. (Azaz nem évekkel korábban kezdtek el hamis adatokat bediktálni az illetékes ellenőrző szervnek, hanem csak a támogatási rendelet kihirdetésekor kaptak észbe, hogy visszaüt a korábban túlságosan alacsony szinten deklarált terméshozam.)
A kivágási támogatást az évtized eleje óta nem alkalmazzák, nem valószínű, hogy valaki az ismételt bevezetés (igencsak halvány) reményében szándékosan túlzó termésadatokat adna meg.

SÁdám 2014.02.27. 10:33:45

@vino-et-veritas: "De az egységesebb ültetvényfelületek kialakítása azért ma is kérdés a területek elaprózódásának megakadályozása miatt.
Ugyanakkor számos helyen felértékelődött az erdők szerepe, amelyek inkább károsnak tekinthetők."
Elnézést, hogy nem a pontrendszer vitába szállok be, de ez szemet szúrt. A területek elaprózódása gazdaságilag káros ugyan, de legalább az ökológiai sokszínűség megmaradására lehetőséget hagy. Néhány felhagyott parcella idővel élőhelyet biztosíthat sokféle lénynek. Az, hogy a monokultúra mennyire káros és önmagát felzabáló, szerintem nem vitatéma ma már. A "károsnak tekinthető" erdők adnak élőhelyet a madaraknak, akik , ha kellő számban élnek a területen, fölöslegessé teszik a vegyszeres rovarirtást, ami amellett, hogy a növényvédelmi költségeket csökkenti, a természetet sem rombolja. Az újvilág számos gazdaságilag hatékony szőlőtermő területén pusztultak ki fajok, mert jött a madár, repült, repült, aztán megdöglött a kimerültségtől, mert nem tudott hová leszállni, mert csak szőlőültetvény volt alatta. Tudom, hogy nem itt tartunk, de jó lenne, ha ez még elméletben sem lenne cél. Ehelyett lehetne pl. kötelező ökológiai védősávok kialakítását elrendelni x hektáronként. Ha már ennyire szeretünk szabályozni.

vino-et-veritas 2014.02.27. 11:50:11

@SÁdám:
Az elaprózódás és az erdők ügye is érdekes kérdés. Az előbbi gazdasági, gazdálkodási, termesztési, munkaszervezési, tájképi, más kultúrák szerepe, stb oldalról is megközelíthető. A cél az lehet, hogy a legtöbb szempont lehetőleg összhangba kerüljön, a koncentráció ne öncélú legyen.
Az erdők dolga szintén sokrétű. Az, hogy a jobb adottságú termőhelyek erdővel települjenek be, nem nagyon elfogadható. Számos borvidéken vannak erre példák. Az erdők/erdősávok ugyanakkor hasznosak is lehetnek (pl. szél elleni védelem, ökológiai szerep, hasznos élő szervezetek, stb.). De az, hogy meglévő ültetvényekbe beékelődve tömböket telepítsenek, már káros (vízháztartás, növényvédelem, fagyzug, vadkár, stb.). Ezen kívül a nem "klasszikusan" erdőként funkcionáló területek ("felerdősült" terület, "energiaerdő", stb.) egyfajta kikerülését jelentik például a szőlőterületek "erdő elleni" jogi védelmének, amivel nem nagyon lehet kezdeni semmit...
Persze, ha erdészeket kérdezünk a dologról, más véleményt fogunk hallani.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.