Palackba került a 2012-es rizling

Ezidáig kétszer palackoztattam bort, és nagyon ellenemre volt az a rengeteg törődés, amivel meggyötörtük a bort a töltés előtt. Idén szerencsére már nem kellett szállítani a bort, minden előzetes kezelést el tudtam végezni a saját pincémben: az új pinceszárnyban lett egy kis palackozó szöglet is (amit már teleraktam mindenféle kacattal, így azt nem tudtuk használni). A palackozáshoz nem értek, így megkértem Mlinkó Istvánt, aki a Dörgicsei Borház tulajdonos-borásza, hogy tanítson meg rá. István kapható volt az on-site on-job trainingre, adott derítőanyag keveréket, amit még a két ünnep között elkevertem a borban. Elég lassú volt az ülepedés, de nem elsősorban ez hátráltatta a palackozást, hanem rengeteg egyéb tennivalóm.

 

István beállítja a töltőgépet

 

István tanácsait követve megvettem az üvegeket, a lezáró kapszulát, a töltőgépet, a csepegtető állványt (AKA karácsonyfa), a palacköblítőt, és a hordozható tárgyakkal felszerelkezve indultam vasárnap hajnalban Dörgicsére. Az üvegeket István hozta el Szentjakabfáról kisteherautóval, és mire reggel megjelentem a Dörgicse Borházban, már a lapszűrőt is átmosta. Erre azért van szükség, hogy a szűrőpapír íze ne kerüljön a borba. Nem az én szűrőmet használtuk, hanem egy olyat, ami jóval kevésbé gyötri meg a bort. Ugyanezért csak durva szűrőlappal végeztük a szűrést - a bor nagyon letisztult, és ilyen magas alkohol mellett nem látom a veszélyét a forrás újraindulásának, ezért feleslegesnek tartottam a steril szűrőlapot. Elmostuk az új töltőgépet felpakoltuk a cuccokat egy terepjáróra, és így kaptattunk fel a behavazott Beccére. Csodaszép, ragyogó idő fogadott bennünket, és a szikrázó napsütés ki is tartott egész estig.

 

Palackozó üzem a pincémben

 

A pincében egy penge ideiglenes palackozót rendeztünk be, bár a csavarzárazó gép iszonyatosan nehéz volt, a kompresszora pedig borzasztóan hangos.Mi a következő technológiát alkalmaztuk: a palackokat műanyag borosrekeszekben hordtuk a pincébe, ahol a palacköblítővel kaptak egy laza kénes-vizes öblítést. Kb. 1/3 dl törzsoldatot tettem a háromnegyedéig töltött öblítőbe. Öblítés után lecsöpögtettük az üvegeket.A tartályban lederített bort lapszűrőn 50 literes kannába szűrtük. Ezt a tiszta bort szívta fel az Enolmatic töltőgép, amely beállította a bor szintjét a palackban. Ezután egy csavarkapszulát tettünk az üvegre, amit a csavarozógéppel lezártunk.

 

Palackozás - kész!

 

A palackozás egyrészt szállítási feladat - ennek megfelelően rengeteget kell cipekedni - másrészt futószallag melletti munka, ezért a monotóniát nehezen tűrő embereknek nem ajánlom. Ilyen kicsiben azonban minden inkább érdekes, mint unalmas - legalábbis én egészen addig nagyon élveztem a dolgot, amíg a munka végeztével a csavarozógépet ismételten fel nem kellett raknunk a terepjáróra. A töltést délután négyre fejeztük be, addigra elfáradtam, és akkor már nagyon nem esett jól az erőemelés. Mire hazavezettem már este lett, és úgy lemerevedtem, hogy alig bírtam kikászálódni a kocsiból.

2014.01.27. 12:19
Címkék: pincemunkák

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr255784553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csite 2014.01.27. 13:18:45

Nem tudom mennyi ként (vagy egyéb erjedést blokkolót) kapott a bor, de több mint kockázatos a majd 20-as maradékcukorral nem sterilre szűrve letölteni.
Egy palack a lakásban tartva pár nap alatt kiderül, hogy mennyire lett stabil.

Dezső a pincéből · http://arnyas.blog.hu 2014.02.07. 19:36:21

Szép munka, nagyon jól néz ki az a sok palack! István derítőanyag keveréke miből állt? Az adagolást a korábbi vizsgálat adataiból határoztátok meg, vagy inkább csak úgy érzésre?

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2014.02.07. 21:11:03

@Dezső a pincéből: Érzésre adagoltuk, megkérdem a keveréket.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.