A szokásos téli munkák miatt látogattam meg a szőlőt. Ellenőriztem a tartályok fedelét, lekéneztem az idei olaszrizlinget, bentonitot adtam a tavalyi olaszrizlinghez. Mivel szép, tavaszi nap volt, sétáltam egy nagyot a szőlőben, ahol behúztam azokat az oltványokat, amelyek kilátszottak a csirkék alól. A talajt egyenletesen fedi a meghagyott gaz, a gyökereik lazítják és élettel töltik meg a termőréteget. A szőlőm mindenki másnak szerencsétlenül nézhet ki, de én gyönyörködve figyelem az erős átoltásokat, a közöttük csirkékben rejtőző új telepítéseket - határozottan látszik a fejlődés. Jövőre lesz még egy etap átoltás, pótlom azokat a szőlőket, amelyek nem teleltek át - és szép lassan csak beáll az ülteltvény.
 |
| A fehér szalagok az átoltásokat jelölik. A tőkehiányok pótlásai a csirkék alatt pihennek. |
Az ellenőrzés során észrevettem, hogy a két ősszel telepített cseresznyefa csúcshajtása letört - a nyomok alapján a kikapcsolt villanypásztort drótját a szél elszakította, ami rátekeredett a fákra, és a vezetékbe gabalyodó őz vagy szarvas okozta a kárt. Sebaj, majd átveszi a csúcshajtás szerepét valamelyik alvórügy, de a cseresznyefát nem elsősorban a szépségéért szeretjük. A gyümölcsfák között meghagytam egy naspolyát, ami anyukám egyik kedvence volt. Nem szedtem le a termését október végén, fenn hagytam a fán. A szakirodalom szerint a naspolya utóérlelést igényel - valójában nem, hanem követni kell anyukám szabályát: csak akkor szabad leszedni, ha megcsípte a dér. Idén már volt fagyos éjszaka, így megkóstoltam a termést: nagyon finom fűszeres sült alma íze van, olyan, mint az almásrétesnek. Találtam pár diót is, így "összekórésztam" az ebédre valót.
 |
| Naspolya a fán |
 |
| Akkor ehető, ha megnyomva kibuggyan a belseje |
Persze megkóstoltam a borokat is. A juhfark illata továbbra is szép, mostanra teljesen szárazra kiforrt, ami azt jelenti, hogy a savai kicsit erőteljesebben érezhetők az én ízlésemhez képest. Zamatát nem érzek, alkoholt se, maradékcukrot pedig végképp nem. A rizling is teljesen száraz lett, végre érezhető ennek is az illata, ami más, mint az előző évi szőlőé, de ez is finom. Ízre kevesebb savú, mint a juhfark, de zamata ennek sincs sok, csak a forrás utáni enyhe kesernyés íz. Hozzáteszem, hogy 9C fok volt a pincében, a bor is ezen a hőmérsékleten lehetett - azért ez nem optimális a kóstoláshoz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
