Lassan utolérem magam

A tavasszal elég sok munkánk volt, és még csak nagyon halványan látszódnak az eredmények. De szépen lassan utolérjük magunkat, és legalább látszik, hogy jövőre mik lesznek azok a feladatok, amelyek elkerülhetetlenek. 

 

Egyrészt az új vágó- bár elképesztően foghíjas - legalább a következő két-három évben valamennyire használható lesz. A juhfarkok is magukhoz tértek az eső hatására, és úgy általában jó erőben van a szőlő. A mikroteraszokat eltüntető szántás és az első esők után a területet megrotáltuk, így most a talajmunkákkal egy időre végeztünk. A fattyazás jól sikerült, hajt is a szőlő rendesen. Hamarosan újra át kell járnom, és túlburjánzó tőkéket megint meg kell ritkítanom. 

 

Foghíjasan, kesze-kusza drótozással ugyan, de már mikroteraszok nélkül

 

Ebben a vágóban két nagy probléma is van: egyik a fajtakavalkád, amit várhatóan csak jövőre tudok megszűntetni, amikor az újratelepítést el tudom kezdeni. Juhfark és furmint jön ide, későn kapcsoltam tavasszal (az adásvétel elhúzódása miatt), így idén már nincs oltvány. A másik probléma a támrendszer. A betonoszlopok jelentős része selejtes, ami azt jelenti, hogy a megfelelő helyeken nincs rajta luk. Ennek megfelelően random összevisszaságban van a tőkefejek magassága: hol a vezetőszálnál, hogy az alsó lekötőszálnál (ez utóbbi azt jelenti, hogy befűzni a szőlőt kb. egyméteres hajtáshosszig reménytelen). Tavasszal csak a felső két szálat bogozták ki az emberek (már ahol sikerült) így a támrendszer vezetékezése (beleértve a megfelelő helyre lukak fúrását is) kora tavasszal, vagy télen kerül sorra. 

 

A rizling vágót a hét végén fattyaztuk le, mivel a rövidcsapos metszésre való átállás után erős, de rövid hajtásai vannak a tőkéknek. A metszés jól sikerült, a tőkék nagyon átláthatóak, virágzat sok van rajta, meglátjuk, hogy ebben a pecsételő-szemerkélő esős időben milyen lesz a porzás. Ebben a vágóban csak kb. 500 tőke van, de középmagas művelésben, így pazar ketrecharcos kiképzést jelentett az 500 gugolás. A biológiai védekezés ebben az időjárásban nem sikerülhetett: megjelentek az első perenoszpórára utaló olajfoltok a leveleken, így Quadris + Thiovit permetezést írtam ki keddre. 

 

Csak a rizlingtől várok termést idén is

 

A birtokmag (az a vágó, amit a pincével együtt szereztem meg) átalakítása már-már látható eredménnyel zajlik: a sárga muskotály négy(!), a juhfark két év tökölés után nekilódult, és szépen fejlődik, jövőre óvatosan termőre lehet fordítani őket. Jó hír jött az oltványostól: az oltványok 80-90%-ban már kihajtottak. Ha nem eszi meg őket a rosseb, akkor június végén nem akármekkora hányadát sikerül újratelepítenem ennek a vágónak is - így néhány év múlva már történelmi fajtákról szüretelt bort kortyolhatok.

 

Lassan a birtokmag áttelepítése is befejeződik

 

A villanyszerelés elkészült, van 3 fázis a pincében. Megállapodtam a prés szállítójával, hogy a jövő héten kapom meg a prést, addig még szépen kipolírozzák, hogy csinos legyen. 

 

Végezetül szerettem volna az új alsó pincében elhelyezni a bort, pihenőre. Az ajtó azonban túl passzentos volt, bedagadt, és a fiam (7 éves, 18 kiló) letörte a kilincset. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy nem véletlenül lett április hónap judósa, de végül az anyaghiba mégis sokkal valószínűbbnek tűnt. Egy szó mint száz, a fejtésre nem került sor. Helyben kóstolva a bor határozottan finom volt, mire azonban hazahoztam, felmelegedett a kocsiban és kivált belőle a kéndioxid, és gyakorlatilag ihatatlanná vált. Nem aggódok nagyon, mert fejtéskor ez a probléma vélhetően elmúlik (pihentetéssel meg mindenképpen), de jó lett volna már rendesen megkóstolni a boromat, nem csak kiköpött félkortyokban. 

2012.06.08. 13:52

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1004564627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.