Gondolatok borozás közben

"[...] ugyan sok rétegű a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba." - Szepsy István az Inforádióban.

 

A piramis felső csúcsához nekem, a hobbiborásznak (egylőre) nem sok közöm van, így annak magasabbra húzása legyen más feladata. Azt hiszem, hogy a piramis alját a háztáji méretű (~ 1/4 Ha - 3 Ha) közötti birtokon gazdálkodó hobbiborászok és borkombinátoknak dolgozó szőlőtermesztők alkotják. A talajba süppedő színvonallal értelmetlen lenne vitatkozni. De vajon hogyan lehet a megsüllyedt piramis sarkát megemelve alátölteni az alapot? Erre a kérdésre keresem a választ ebben a bejegyzésben.

 

Miért olyan a házi bor, amilyen?

 

A kistermelők egy része leadásra termeli a borszőlőt. Az átvevő borkombinátok semmiféle minőségi követelményt nem támasztanak, a szőlőt kilóra vásárolják meg, így teljesen logikus a termelők termés-maximalizálási törekvése. A gazdák a költségek minimalizálása törekszenek, ezért a hagyományosan kézimunka-igényes szőlőművelést a lehető legnagyobb mértékben gépesítik, amelynek árát a környezet fizeti meg. A hevenyészve elvégzett zöldmunkák és a hozzá nem értés emelik a gombabetegségek elleni védekezés költségeit, a kárküszöb figyelmen kívül hagyásával végzett megelőző jellegű rovarirtás feleslegesen és válogatás nélkül gyilkolja a szőlő ízeltlábú életközösségét, a sorok vegyszeres gyomirtása indokolatlanul pusztítja a talaj élővilágát.

 

A szüret időpontját nem a teljes érettség elérése, hanem az átvevő feldolgozási kapacitása határozza meg. A minőség hiányát a kombinátok mustsűrítmény hozzáadásával, a kistermelők cukrozással pótolják. A házi borok minőségét gyakran tovább rontják a borkészítés technológiai hiányosságai, melyek illós, fás, eloxidált, diszharmónikus borokat eredményeznek.

 

Sötét jövőkép

 

A kistermelők számára ez a rendszer nem kínál kitörési pontot: a szőlő átvételi ára olyan alacsony, amely éppen a befektetett munkának megfelelő minimális nyereséget biztosít, illúzió azt gondolni, hogy ebből meg lehet élni. A földalapú támogatás éppen fedezi a gépi munkák üzemanyagköltségét, de nem elegendő a géppark műszaki állapotának vagy az ültetvény termőképességének megóvására. A termelőszövetkezetektől húsz éve privatizált géppark a kimúlás szélére került, bármennyire kevés különbség is van az MTZ-50-es traktor és a T-34-es tank között. Ez a folyamat a gazdaságok lassú erodálását eredményezi, ezt jelzi az elhagyott, műveletlen szőlők növekvő száma is. 

 

A kiút

 

Ma a szőlőművelés két legégetőbb problémájára, a meg nem fizetett minőségre és a hozzá nem értésre a szövetkezetekbe tömörülés és termelési rendszer alkalmazása (az egyik lehetséges) megoldás. 

 

A szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek felbomlása után a gazdákban nincs meg az a bizalom, amely a társulás alapvető feltétele. Éppen ezért a szövetkezést először a szőlészeti és borászati alapanyagok közös beszerzésével lehet elkezdeni.  A következő lépés a közös piacra jutás lehet, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a minimális minőségi szint meghatározása. A minőségi követelmények meghatározásához és betartatásához van szükség a termelési rendszerre.

 

A termelési rendszer a szőlőművelési munkafolyamatok a részletes leírása, szabályozása. Pontos útmutatót tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen munkákat, melyik fenológiai fázisban, hogyan kell elvégezni, valamint kizárja a nem kívánatos technológiákat (pl. vegyszeres gyomirtás). Definiálja azokat az pontokat, ahol az elvégzett munkák minőségét a termelési rendszer szervezete ellenőrzi (pl. metszés után a tőkén maradó világos rügyek számát), és dönt arról, hogy az adott évben a termés megfelel-e az elvárt kritériumoknak (pl. bor laborvizsgálata és vakkóstoltatása független, neves borbírálókkal). Egy példa biodinamikus termelési rendszerreés egy másik, nagyüzemi termelésre.

 

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a termelési rendszer pontos követésével előállított termény sem jelenti automatikusan a minőség garanciáját (más szóval azt, hogy a bor finom), hanem csak azt, hogy a termény előállítása az elvárható gondossággal történt. Különösen igaz ez a mezőgazdaságra, ahol az évjárat hatása döntő befolyással van a termés minőségére. Ezért az előállított produktumot - a termelőtől függetlenül - osztályozni kell. Az első osztályú termékeket minőségi tanusító védjeggyel kell ellátni.

 

A termelési rendszerbe való szerveződésnek legfontosabb kritériumai: a belépési/kizárási feltételek pontos meghatározása, nyílt rendszer létrehozása (mindenki, aki teljesíti a feltételeket, megszerezheti az erről szóló tanusítványt). A gazdálkodás ellenőrzése, amely kiterjed a szőlő feldolgozó helyiségeire, a hordókra, meghatározott fenológiai fázisokban az előírt munkák elvégésére. Ugyancsak ellenőrizni kell a folyamat végén az előállított terméket is (laboratóriumban és szakértő borbírálók általi értékeléssel). A rendszer csak minőségi terméket bocsájthat ki, az osztályon aluli termékeket elkülönítetten kell kezelni. Így elkerülhető az, hogy a védjegy üres marketing-kategória legyen.

 

A minősített, első osztályú terméket értékesítési szövetkezetben lehet piacra vinni. Ezzel kiküszöbölhetővé válik a belépési köszöb hátránya, azaz a szövetkezet tud annyi bort szállítani, hogy a vevők által megszokott minőségű termék egész évben elérhető legyen a forgalmazási helyeken. 

 

Hogyan tovább?

 

A kombinált szövetkezeti és termelési rendszer a kialakításának is egy "prototípus" létrehozásával kell kezdődnie, ahol a kezdeti nehézségeken kis méretben (4-5 gazda társulása) lehet úrrá lenni. A termék magasabb előállítási költségét (konténerbe szedett szőlő helyett palackozott bor) és az termelési rendszer szervezetének működését meg kell finanszírozni, a piacra jutáshoz pedig már kiépített kapcsolatok kellenek. A rendszer beindításához, mint minden projectben az elkötelezettségre van a legnagyobb szükség. A befektető elkötelezettsége a minőségi bor széles körben való elterjesztésére való törekvést, míg a termelő esetében ez a korábbi beidegződésekkel való szakítást, a kézi munkák elvégzésének elfogadását jelenti. 

 

Tőke, kapcsolatrendszer és elkötelezettség - ezek két befektetői csoportnál állnak rendelkezésre. Az egyik a borkereskedelemben ma is szerepet játszó vállalkozóké, akik vállalják a saját brand létrehozását. A másik csoport a bevezetőben említett borászati piramis csúcsán lévő termelőké, számukra ez lehetőséget jelent a nem prémium kategóriában történő megjelenésre egy másik brand alatt, és a termelőkkel való szoros kapcsolattartás révén saját kapacitás igényüket (pl. idénymunkák esetén) ki tudják egészíteni, vagy a szövetkezet rendelkezésére tudják bocsájtani (pl. palackozás).

 

Miért éri ez meg?

 

A legfontosabb dolog mindenképpen a termelő többletjövedelemhez juttatása. A jelenlegi mennyiségi alapanyagtermelés (szőlő) helyébe lépő minőségi végtermék (bor) a gazdálkodók jövedelmét megduplázhatja, és ez lehet a vidék újjászületésének első lépése. Minden más érv, hogy vidéken élni jobb, a szőlőben dolgozni az egyik legklasszabb dolog a világon, stb., másodlagos. 

 

A szövetkezetet összefogó befektető is biztos jövedelemre tesz szert, ellátása jó minőségű termékből folyamatosan biztosított. A sikeres szövetkezés további tagokat buzdíthat belépésre, ami a beszerzéseket egyre olcsóbbá teszi, a feldolgozó kapacitás kihasználtságát növeli, így az egy főre jutó költség csökkenthető.

 

A fogyasztó is jól jár: megfizethető áron jut minőségi termékhez.

 

Ellenlábasok 

 

A fent leírt javaslat egyik gátját maguk a gazdák jelentik. A szemléletváltás fájdalmas folyamat, a kézimunka fárasztó. A szövetkezetellenesség még kitapintható és nem könnyű a "biztos" borkombinátos átvételi lehetőséget felcserélni a bizonytalanra. 

 

A javaslat másik kerékkötője a (mindenkori) kormányzat. A rendszerváltás óta nem sikerült összehangolni a mezőgazdasági nagytermelők és kistermelők érdekeit, ez utóbbi érdekcsoport mára képviselet nélkül maradt. (Szomorú aktualitás, hogy a vidék megsegítését célzó Darányi terv bejelentését követően benyújtotta lemondását a 'szélsőségesen kisbirtokpárti' államtitkár.) A szabályozási környezet egyáltalán nem előremutató, (pl. frissen elkészült magyar eredetmegjelölések között a pl. Csopak-Füredi borvidékeken nem szerepelnek olyan történelmi fajták (sárfehér somlói, tihanyi kék, gohér) amelyek a világfajták egyeduralmával szemben kitörési pontot jelenthetnének), az államilag vezérelt bormarketing tragikomikus.

 

A hazai borkombinátok és importőrök a gazdasági erőviszonyok fenntartásában érdekeltek, gazdasági erejük sokszorosan felülmúlja a fent leírt szövetkezetekét, amit a boltok polcraira jutásban kíméletlenül érvényesítenének is.

 

Záró gondolatok

 

Nem állítom, hogy ez az egyetlen megoldás a problémára. Egy biztos: a dolgok maguktól nem fognak megváltozni. A képlet borzasztó egyszerű: együtt vagy sehogy. Ez a helyzet.

 

"Either we heal as a team or we are going to crumble."

 

2012.01.22. 22:05

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr973529019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

papp_schubert 2012.01.23. 11:06:12

Én egyetértek minden szavaddal. Azt kéne még átgondolni, hogy, ha a tőke nem érdekelt ebben, és kistermelőként nyilván a kapcsolatrendszerünk sem olyan széles, viszont az elkötelezettség megvan, ebből kiindulva mik lehetnek az első lépések, amiket meg kellene tennünk, hogy történjen bármi? Egy gondolat: mondjuk Te és még két Dörgicse környéki termelő összefogtok, kidolgozzátok az alapelveket, csináltok egy "brandet" és végeredményként keletkezik az egyenkénti 400 palack bor helyett 1200 palack azonos minőségű. Azzal már rögtön jobb a piacra jutás lehetősége, nem? Azt nem tudom, hogy megéri-e, ehhez nem értek. Szerinted?

draci 2012.01.23. 14:08:20

Úgy tűnik, képtelen vagytok elszakadni a kollektivizálás gondolatától. Rákosi kétszer, Kádár egyszer megcsinálta - nem volt elég még ennyi negatív tapasztalat?? Kell több embert még tönkretenni? Nem csoda, hogy Ángyán távozásán örömködsz ...

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.23. 14:10:53

@draci: Ha a "szomorú aktualitás" szerinted örömködés, akkor igazad van, minden egyéb esetben alapvető szövegértési problémáid vannak.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.23. 14:13:35

@pappujlakipince: Bolthálózatba akkor lehet szállítani, a boltnak akkor éri meg reklámozni, ha biztosított, hogy a termék egész évben megtalálható. Minimális mennyiséggel ezért nem lehet bejutni szinte sehová - ezt hívtam "belépési köszöb problémának". Nagyobb mennyiség esetén a "polcpénz" is megfizethető.

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.23. 19:28:27

"A kistermelők egy része leadásra termeli a borszőlőt. Az átvevő borkombinátok semmiféle minőségi követelményt nem támasztanak"

Ez óriási hülyeség, tájékozódhatnál, mielőtt ilyenekkel írod tele a netet.

"A minőség hiányát a kombinátok mustsűrítmény hozzáadásával (...) pótolják."

A kispolszkiba meg merci motort építesz tuningnak. Ez olyan, mintha drogdílerként tiszta heroinnal javítanád fel az eladásra szánt cuccodat, hogy nagyobb legyen a kereslet. Most döntsük el, hogy a kombinát pénzt akar spórolni vagy sokat ölni a szarba, mert a kettő együtt nem szokott előfordulni.

"a kézimunka fárasztó."

Amúgy jó cikk, csak mint a legtöbb ilyenben, itt is érzek némi logikátlanságot vagy jóindulatú ismerethiányt. A jelenlegi helyzetét a kistermelőknek elég jól látod, és legyen mondjuk ez 10es skálán 1.

De Te is, mint a legtöbben, az első lehetséges megoldáshoz nem a 2.es vagy 3-as lépéstmondod, hanem rögtön a 9-ediket.

Leírod, hogy alacsonyak a szőlőárak (60-80 Ft/kg a nem illatos fajtáknál) miközben a rügy, hajtás és fürtválogatás, gyakoribb zöldmunka, kézi kapáltatás a vegyszeres gyomirtás helyett (ami a megdöbbentő módon valóban létező munkaerőhiány miatt amúgy is nehezen megoldható már 3 hektáron is) és a többi leírt minőségjavító praktika nem szimplán megemeli a szőlő kilónkénti előállítási árát (ami szintén kb 60-100 forint), hanem megsokszorozza, helyzettől függően akár 5-700 forint/kg-ra. Ilyen alapanyagárhoz viszont 1500-2000 forintos nettó-nettó átadási árak kellenek, amilyen árszintet csak a nyagyon kis szériás butikpincék vagy a legnagyobb nevű termelők képesek elérni, szóval egy ilyen rendszer egy friss szövetkezetnek a biztos csőd, ha csak nem rendelkezik az első 5 év termelési költségeit fedező befektethető tőkével már az indulás pillanatában. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy ilyen kategóriás borhoz mondjuk egy viszonylag kicsi, 200 ezer palack per éves volumenben micsoda borzasztó nagy összegű technológiai/építészeti/gépészeti invesztíció szűkséges.

Szóval a problémafelismerésed nagyon jó, de szerintem ne rögtön a 9. lépést javasold szerencsétleneknek.

Bocs a kritikáért, de gondoltam érdekes lehet egy másik nézőpont is. Amúgy meg grat a posztért.

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.23. 19:37:51

@pappujlakipince: Sajnos RAMBO-nak igaza van, az 1200 palackot lazán el kell adni otthon, az országos disztribúcióban még nagyon kevés, kivéve ha nagyon berobbansz (mint a SAP) és egy két pesti borbubi elkezdi tolni a boraidat.

Ettől persze még mindig elérhetetlen az ország legnagyobb része, de egy 2 milliós nagyvárost már megfogtál. Amúgy 3000 palack/fajta/év alatt nem számítasz komoly partnernek egy országos kereskedelmi láncnál, mivel egy esetleges siker esetén (amire a kereskedő spekulál) képtelen vagy kielégíteni az igényeket és egy év közben idő előtt kipörgő termék az egyik legrosszabb, amit el tud képzelni, mert bár a "helyeden" nem tud addig mást árulni, más terméket mégsem szívesen rak be, mert egy biztosan sikeres bort nem szívesen cserél le a lutrira.

Mivel pedig a kínálat óriási, inkább olyat választ (teljesen érthető módon) akinek az esetleges berobbanása esetén csak még tovább tudja fokozni a profitot.

Arról nem beszélve hogy egy multinál 600 ezertől 1,5 milláig megy termékenként a listázás, amit azért elvárható lenne 2 év alatt kitermelni az eladásokból, ami azt jelenti, hogy egy 2-3 ezer palack/éves termék nemnormálisan (unortodox módon) megdrágul.

1200 palack a poros vinotékába jó, de abból meg nem lehet megélni. Ha otthon eladod normális áron, fedezi is a költségeidet és még normális hasznod is van rajta.

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.23. 19:49:54

Ja, a Balatonfüred-Csopaki termékleírások inkább egy humoreszkhez hasonlítanak, mondjuk a borvidéki elnök is inkább egy vicc a nyilvános szövegei és a borászati tevékenysége összehasonlítását nézve, mint komoly ember, úgyhogy végül is ez érthető, de részvétem a helyi gazdálkodóknak, ha arra gondolok, micsoda fantasztikus lehetőségek rejlenek kiaknázatlanul abban a borvidékben.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.23. 20:11:06

@Ảprilis:

1. A borkombinátok még a szőlők fajtaazonosságát sem vizsgálják, a szűk környezetemből 14-es mustfokkal vitték el a rizlinget. Volt abban szartól a rakétáig minden. Saját szememmel láttam.

2. Vitázzunk a tényeken? Jó. Idézet a Varga pincészettől:
---
Mustfok: 14,2, javítás után 16,2 MM° (javítás Csabagyöngye mustból készült mustsűrítménnyel)

Borászati technológia és érlelés: Kíméletes préselés, a hűtött must tisztítása: derítés, majd színelés. Vákuumdobszűrt Csabagyöngye mustaljat saját sűrítővel sűrítjük kb. 50 C°-on, 0,5 baron. Reduktívan, acélban történt erjesztés 14°-15°C-on, 0 érlelés: erjesztés után derítés, hidegkezelés. Steril szűrés után palackozás, 2009 09. 02.
---
forrás: alkoholista.blog.hu/2009/10/08/kivagjak_az_orszag_legnagyobb_csabagyongye_ultetvenyet

Az olasz import is ténykérdés, a helyi fuvarosok mondják, hogy a konténereket nem tudják üríteni, annyi az olasz mustot hordó kamion a borkombinát udvarán.

3. A pince, a szőlő, a gépesítés már megvan azoknál a háztáji termelőknél, akikről írok. Tehát a beruházási igény némi jó minőségű hordó.

A piacra jutást kell megfinanszírozni, az 1500 forintos bolti ár szerintem rendben van, 500 forintos literenkénti termelői ár a jelenlegi felvásárlási ár kétszeresét jelentené.

Nem napszámosokról beszélek, 0,5-3 hektárt egy család meg tud művelni. Én évekig a 70 éves anyukámmal műveltem a szőlőnket kettesben, mindenféle napszámos nélkül.

Kapálást lehet soraljművelővel végezni több hektáron, nem napszámosok siserehadával.

Köszönöm a véleményedet, de nagyon másként látjuk a világot.

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.23. 20:31:55

@RAMBO:

Persze, kiragadott példák minden védelmében és ellenében felhozhatók, sajnálom, hogy egyáltalán felhoztam ezt, tényleg nagyon máshogy látjuk.

Az olasz borimportban nincs vita köztünk, én elég sok fórumon hevesen ellenzem, ha arcal névvel kell...

Az 1500 nem bolti ár hanem net-net ár, valószínüleg félreolvastad, de ha nem tudod a különbséget az sem gond, szívesen elmondom.

Az 500 forintot pedig kg árnak írtam, gondolom a borrá konvertálás szorzóit ismered, így neked is kijön a fenti net-net ár.

Jelenleg pedig csak elenyésző a 250 forintos felvásárlási ár, a Lesence pl 140 forintért hirdette meg az idei árakat.

Más oldalról közelítünk, nem mást látunk, csak mások az ismereteink a dimenziókból kifolyólag és egy poszt-fal mindig szar felület a normális véleménymegosztásra, ráadásul én is elragadtatottan kezdtem, ezért szintén elnézést. Én a gazdasági oldal és a nagyüzemi gondolkodás miatt cáfolom amit írtál. Persze a behozott szőlő fajtaazonosságát nehéz megmondani, ha a termelő át akarja b--szni a felvásárlóját, szíve joga. Szép új világ.

2012.01.23. 20:33:12

Nagyon érdekes cikk és sajnos igaz. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehetne a megoldás, bár termelőként nem vagyok érintett a témában.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.23. 21:14:36

@Ảprilis: Nem cáfolni akartam a számolásodat, hanem leírtam, ahogy én kalkuláltam.

Én a dörgicsei 75 Ft/kg szőlő felvásárlási árat számoltam 4 kg/tőke terméssel, amit meg lehet duplázni 2 kg/tőke terhelésből 60%-os lékihozatallal 1,2 liter/tőke borral, 500 forintos literenkénti bor termelői árat számoltam (itt az ÁFA átmenő tétel, tehát mindegy), amit a boltban 1500 forintos palackáron (benne már az ÁFA) lehetne árulni.

ÉN így számoltam. Így 1 Ha szőlőből olyan 3500 liter bort lehet előállítani, ami másfél millió forint árbevétel, ennyit egy hektáron Dörgicsén egy termelő sem kap a terméséért.

papp_schubert 2012.01.24. 08:37:17

@Ảprilis: "Arról nem beszélve hogy egy multinál 600 ezertől 1,5 milláig megy termékenként a listázás, amit azért elvárható lenne 2 év alatt kitermelni az eladásokból, ami azt jelenti, hogy egy 2-3 ezer palack/éves termék nemnormálisan (unortodox módon) megdrágul."

Ezt megmagyarázod nekem? Nem tudom mi az, hogy termékenkénti listázás.

"1200 palack a poros vinotékába jó, de abból meg nem lehet megélni. Ha otthon eladod normális áron, fedezi is a költségeidet és még normális hasznod is van rajta."

Ezzel pedig nem akarok vitatkozni, mert számokat kicsit sem tudok, és mások zsebében még véletlenül sem szeretnék turkálni. Viszont akkor mondja meg nekem valaki, hogy lehet mondjuk a bt-nél Miklóscsabi, Szentesinél Losonczi Bálint, stb. Ők, (és még biztos mások is, csak nem tudok itt sem pontos számokat, de gondolom érthető, mire gondolok)amennyire én tudom, olyan termelők, akik tételenként adott esetben kijönnek 460 palack borral is/év. Mert annyi van. Azt azért nem hiszem, hogy ez veszteséges jótékonykodás lenne bárki részéről, bár elfogadom, hogy meggazdagodni, vagy akár csak "jólélni" nem lehet ebből.

papp_schubert 2012.01.24. 08:54:16

@draci: Az a baj, hogy tényleg nem értetted. RAMBO összefogásról beszélt, nem kollektivizálásról. Olyan együttműködésről, amit alulról, maguk a termelők kezdeményeznek. Van rá számtalan jó példa Ausztriában, Olaszországban. Csak ez itt valamiért nem sikerül. Biztos a rossz tapasztalatok, az irigység, a bizalomhiány, a pénzhiány, stb. Lehet kifogásokat találni, de az tény, hogy, ha a kistermelők nem fognak össze, elpusztulnak. És akkor nem lesznek szőlőhegyek, meg idilli táj, meg hangulatos présházak a domboldalban, hanem csak nagy csúnya egyentáblák a domb alján, rakétasiló kinézetű borfeldolgozó gyárak és kormot okádó olasz tartálykamionok. És marad néhány kretén, mint RAMBO vagy én, akik nem külföldre mennek nyaralni mondjuk a családjukkal a spórolt pénzükön, hanem vesznek egy darabka földet és művelgetik. Aztán megöregszenek és a gyerekeik rájuk legyintenek majd. "Haggyadmá' a fater flúgos, mi pénzt elköltött erre, sose voltunk nyaralni, majd biztos ezt csinálom én is... " Ha ez tetszik, akkor lehet kádározni bármilyen előjellel, ha nem, akkor épeszű ember keresi a megoldást.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.24. 09:01:40

@pappujlakipince: a "belistázási ár" az a pénz, amit a termelő azért fizet, hogy a termékét árulja a kereskedő. Van egy hivatalos ára, és van ezen felül az a rész, amivel meg kell kenni a cég belistázást végző munkatársát, hogy a te termékedet, és ne másikat listázzon be.

Ha presztízs terméked van, amit nem lehet helyettesíteni, (Coca Cola, Pick téliszalámi) akkor ez utóbbi részt nem kell megfizetned, mert ezen termékek vevői elkötelezettek a márka iránt, és nem vesznek mást (nincs helyettesítő terméke).

draci 2012.01.24. 10:22:52

@pappujlakipince: Tévedésben vagy, Rambo nagybirtokpárti. Nagybirtokok pedig agrárvállalkozásokhoz, tőketársaságokhoz, külföldi befektetőkhöz kötődnek. Ezek csak lefölözik és kiviszik a hasznot.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.24. 10:36:53

@draci: wtf????
Te egyáltalán nem érted, amit írok.

papp_schubert 2012.01.24. 13:30:37

@draci: Szerintem az az érdekes, hogy mindketten ugyanazt az írást olvastuk, és totálisan szemben áll az értelmezésünk.Ha jól értem RAMBOt, ő sem azt írta, amit Te olvastál.Akkor kérlek világítsd meg nekem, hogy, ha szerintem a bejegyzés írója, saját bevallása szerint is, kisbirtok és összefogáspárti és én ezt is olvasom ki belőle, akkor mit ronthatott el az írásban, hogy a Te értelmezésedben pont az ellenkezője?

kunzoo 2012.01.24. 19:39:24

@draci:

Miért mi volt a baj a 70'-80' évek mezőgazdaságával? Még most is annak a tőkéjét éljük fel. A jelenlegi ültetvények túlnyomó részét akkor telepítették. A földműve meg olyan szörnyűségekkel ismerkedett meg mint a "fizetett szabadság" az eredendően gonosz "táppénz" és a végletesen megnyomorító "nyugdíj". + ahol ügyesek voltak, hálós uborkával, málnával új házakat építettek. Ezeket hívták Ravazd, Nyúl községek környékén "málnaházaknak". Most meg mi van?

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.24. 20:34:51

@pappujlakipince: Szia!

A termékenkénti listázás azt jelenti, hogy ha van egy 5 borból álló borszortimented, akkor 5ször kell megfizetned a kialkudott listázási díjat, ami partnertől, ügyességtől és kereskedelmi ciklustól 1,5 milláról indul és kb 600 ezer forintig vihető le. Egy példa kedvéért 1000 palack/éves termékenkénti fogyásnál a 600 eFt azt jeleni, hogy minden palack borod önköltségébe 300 forint listaköltséget kell beépítened, hogy a normálisnak számító 2 év alatt egyáltalán visszanyerd azt az egyszer kidobott pénzt. Ez azért durva szám, mert még a 30 forint is nagyon sok a többi költség mellé adódva, pedig akkor ugye 10.000 palack fogy el a termékből évente és a nagyon jól sikerült lealkudni a listázási díjat.

Továbbá ha neked 5 borod van, akkor a teljes szortimented belistázásához az előbbi ökölszámokkal egy egyszeri 3 milliótól 7,5 millió forintig kell belepumpálni a pénzt, de ekkor még csak egy láncnál vagy bent, ami nem mondható túl jónak a "nagyok" között, mivel egy komoly borászat törekszik, hogy a borait MINDENHOL megtalálja a fogyasztó.

Ez nem is üzemméret kérdése, mint inkább büszkeségi ügy náluk. És ha azt nézed, hogy van 4-5 komoly kereskedelmi hálózat az országban, bizony nagyon nagy számok jönnek ki. :( És ekkor még egy palack bort sem adtál el, csak a lehetőségét teremtetted meg. :)

A második kérdésedre: Erre mondtam, hogy van az az eset, amikor néhány borkereskedő fantáziát lát egy kis garázsborászatban és beleszeret a boraiba, mert akkor teljesülhetnek ezek a kis számok is nyereségesen.

Miklós Csabi mondjuk nem tűnik számomra olyan tőkehiányos cégnek, bár nem ismerem és nem is akarok ezért téves dolgokat sugallani, ezt csak abból veszem le, hogy már berobbanásakor nagyon jó és nagyon összerakott arculattal, nagyon profi nyomdatechnológiás címkékkel stb jött ki. (igaz az elmúlt 4 évben sok tőkedúsnak látszó neves borászat dőlt be, szóval a látszat tényleg semmit nem jelent)

Általában ez azt jelenti, hogy volt hozzá akarat és tőke, hogy egyből egy nagyot gurítsanak, igaz, sokszor látom, hogy szinte külső ember és külön források nélkül is megjelennek nagyon szép arculatok, mert a borász (legtöbbször ha fiatal) úgy van vele, hogy inkább megtanul sok dolgot, inkább szenved 2-3 évet hogy végigjárjon nyomdákat, megfikázatassa a terveit, mert nincs kerete profi tervezőt leszerződtetni. (aztán a végeredmény persze még lehet borzalmas, a dizájn és a grafika egy külön szakma, de néha találni tálentumokat.)

Nekem egy barátom ilyen megfontolásból tanulta meg az AI-t és járkált a terveivel a nyomdákba, papírokat válogatott, nyomatokat nézegetett és egy csomó tanácsot kért a nagy boroscímke-nyomdák grafikusaitól, mára övé az egyik legszebb minimalista (a minimalizmus sokszor kifizetődő a nyomdatechnológiában) címkével ellátott palackja, és teljes egészében Ő tervezte, igaz, éveket szopott vele. :)

Hiába, ma a borász egyszerre gépész, könyvelő, mérnök és marketinges. :) A pénzhiány fejleszti a kreativitást ebben az ágazatban is.

Ja, még egy fontos, az utolsó mondatodhoz: Sok olyan borászat van, ami hobbiként nyelheti a pénzt és olyanok is, amiknek muszáj nyereséget termelni, hogy a tulajdonos ne menjen tönkre. Dolgoztam már (úgy gondolom eredményesen) mindkét típusban, egyik sem jobb vagy rosszabb, csak nagyon más, és hozzám közelebb állnak a profitorientált cégek, így az én számaim inkább abban az esetben érvényesek.

Ha a multis piac meg a címkék érdekelnek, és Rambo megengedi, hogy ide linkelgessek, akkor a köv. Kommentemben lévő két link egyike egy általános cikk a multikról, a másik egy címkekritika.

Ảprilis · http://pinceblog.blog.hu/ 2012.01.24. 20:37:35

pinceblog.blog.hu/2012/01/18/cimkekritika

pinceblog.blog.hu/2012/01/16/egy_multi_polckepe

(Kedves Rambó, ha nem szeretnéd, hogy szétlinkelgessem a fórumodat, nyugodtan töröld ezt kommentet, ellenkezős esetben előre is köszi :) )

papp_schubert 2012.01.25. 09:07:02

@Ảprilis: Köszönöm a kimerítő választ és a linkeket. Érdekes, informatív írásaid vannak, ha lesz időm böngészek majd a blogodon. Eddig sem volt tervben multihoz bekerülni, és valahogy most se jött meg a kedvem, hogy ez legyen a cél. :)

draci 2012.01.25. 11:52:18

@kunzoo: És ennek a túlfogyasztásnak, jólétnek az árát fizetjük a mai napig.

kunzoo 2012.01.25. 19:13:21

@draci:

Nem. A saját hülyeségeink árát fizetjük. Ha Te jólétnek tartod azt hogy volt nyugdíj, EÜ, táppénz a paraszembernek is...

A talajaink még mindig sokkal tisztábbak voltak mint a most példakép nyugat talajai.

draci 2012.01.25. 20:35:46

@kunzoo: Köszönöm, tehát hülyeség volt, magad írod le, így mégsem annak az eredményeit éljük meg most. Köszönöm, hogy a sorok között is, de elismerted, hogy Rambo hülyeséget akar, amikor azt a korszakot dicsőíti. S nem lehet visszamenni Kádári mutyuvilágba, amikor a téesz, az ág államilag szentesített (háztáji gazdaság) meglopásával lehetett ezt az igen drága fejlődést meglépni, hiszen akkor kezdődött az az IMF-es adósságspirál, amiben most is vergődik az ország.

kunzoo 2012.01.25. 20:42:08

@draci:

Félreértettél. A rendszerváltás utáni hülyeségről beszélek. Hogy szétvertek valamit, de semmit nem építettek a helyébe. Hogy pl. volt olyan gazdaság, amit 50(!) KFT-re vertek szét, mindegyik függött a másiktól, és ha az egyikkel baj volt összedőlt a másik 49 is. Arról beszélek hogy akkor volt 20 milliárd dollár adósságunk, de épült Paks, a kiskörei vízierőmű, a hitelek része fejlesztésekre ment, és akkor roggyant meg a rendszer amikor hitellel fizettünk hitelt. Most ezt "Az adósság megújítása" dumával fedik el. Tízszeresére nőtt az adósság, miközben a vagyon elolvadt. 20 év után már kínos visszamutogatni. Így vagyok a BKV-val is. Ha 20 évig nem sikerült elmozdítani a holtpontról, akkor már nem is lehet.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.25. 23:20:43

@draci: Nem akarlak bántani, hiszen ezen a blogon a vendégem vagy, de addig, amíg a Rákosi/Kádár-féle szovjet kolhoz mintájú szövetkezetek és a holland mintájú ténylegesen önkéntes szövetkezetek között nem vagy képes különbséget tenni, addig nem nagyon van miről beszélnünk.

Corsario 2012.02.05. 14:16:34

Érdekes, én teljesen más üzenetet olvasok ki a posztból. A jelenlegi helyzetből való kitörési pontként a társulásokat említi Rambo, amelyek valóban működnek számos európai országban. Az, hogy nem működnek itthon tény, az van ami van. Véleményem szerint, a nem-működés gyökere pontosan abból az attitüdből származik amelyik hajlamos az IMF-et,a hazai kistemelőket, Rákosit, a kizsákmányoló multikat egy gondolati egységbe olvasztani. Azt gondolom, hogy új paradigmákat kell keresni, mert a jelenlegiek már sehová sem visznek és hamisak. A magyar borászatról szóló összefoglalások mindig megemlítik, hogy az Árpádok alatt a borkivitel milyen fontos volt, hogy a török alatt a bortermelés részben hanyatlott, részben új fajták jelentek meg de főleg a szocialista nagyüzemi termelés hibáit és a szovjet export kiesésének a következményeit emlegetik mély önsajnálattal. Ok így volt, és akkor mi van, mivel viszi ez a mese előre a magyar borászat jövőjét? Nem más ez, mint köldökbámulás ami mindíg ezeket a sablonos gondolatokat eredményezi. A rendszervátás 23 éve volt. Ez egy emberöltőnyi idő, 23 szürettel időközben, az pedig nem olyan kevés. Magam is úgy gondolom, hogy az együttműködés sokat segítene de rettentő nehéz. A világ elrobog mellettünk és itt a téma még mindíg, hogy jó volt-e vagy nem ha tsz-ben adtak sztk-t és évi szabadságot. Ez és hasonló dolgok tökéletesen érdektelenek a hazai borászat jövőjét illetően. Az önmeghatározás roppant fontos de annak nem egyoldaluan a múlt fikciós épitményére kellene támaszkodnia, hanem megnézni hová jutottak vannak mások országok, hogyan csinálták, mit tettek azért hogy ott legyenek? Aztán egyszer majd annak az ideje is eljöhet, amikor megfogalmazzuk mi mentén, hová akarunk eljutni.
Véleményem szerint a kitörés homlokterében az export lehetne, efelé kellene igazodniuk a kis-közepes termelőknek.- Ez nem mond ellent a cikk témájául szolgáló társulásoknak. Nem könnyű de egyáltalán nem lehetetlen az export és ez a tanulási folyamat olyan nyitottságot, modern gondolkodást eredményez viszonylag rövid idő alatt, amit a Rákosi és Kádárról való töprengések nem tudnak nyújtani.
Én 3 és fél hektáron termesztek szőlőt, ebből készítek bort amit exportálok. Vannak gépeim amelyeket más is használhatna egy normális partneri viszonyban, több bort tudnék eladni, ha ellenőrzött formában minőségi szőlőhöz juthatnék de még azt sem tudom elérni, hogy számlát kapjak a képbe kerülő beszálítóktól. Nincs baj, megy a szekér előre de nyilván könnyebb lenne ha akár horizontálisan - ezen más bortemelőkkel való együttműködést értek akár vertikálisan -csak szőlőtermelők, kereskedők -együtt lehetne múködni. Röviden összefoglalva, azt gondolom, lehet jövője a kis borászatokank is, ennek az alapja a tanulás másoktól, export és idővel a társulás. Nincs olyan koordináló erő ma Magyarországon, amelyik ezt a folyamatot felgyorsítaná ezért addig még nagyon sok kis borászat for tönkremenni vagy rengeteg pénzt fog elvesztegetni feleslegesen (nem hatékonyan), rengeteg gazda fog a semmiért robotolni egész évebn. Én így látom a jelent és a jövőt. üdv

Corsario 2012.02.05. 14:18:27

Elnézést Rambó, ez nagyon hosszura sikerült.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.