Tavasz: fattyazás, atkák, őzek

A hétvégét a szőlőben töltöttem, egy helyenként esős, helyenként napos, kellemes áprilisi időben. Amikor megérkeztem, szemrevételeztem a szőlőt, és a hajtások olyan állapotban voltak, hogy azonnal is kezdtem a fattyazást, ami egy roppant kellemes tevékenység: szépen le kell tördelni azokat a fattyúhajtásokat, amelyekre nincs szükség. Sajnos a szőlő idén meglehetősen hiányosan hajtott ki, egyes félszálvesszőkön csak néhány rügy indult meg. A tőkefej ellenben szinte minden tőkén kihajtott, kiváló életteret biztosítva az atkáknak. Mivel az új (most vett) szőlőt korábban rendre mindenfélékkel permetezték, a ragadozók nem voltak jelen olyan számban, hogy a fertőzés mértékét kordában tudják tartani, ezért elég sok levelet le kellett tépnem.

 

Rizling az új szőlőben

 

A fattyazás egyébként nem egyszerűen a tőkefej lesikálását jelenti: ez a jövő évi metszés első lépése: a most meghagyott hajtásokból lesznek jövőre a félszálvesszők. Így is kb. három óra alatt befejeztem a munkát, miközben anyu a régi szőlőben segített: az átoltásra kivágott szőlőben a hajtások számát kettőre korlátozta. Ezeket majd szépen megkötözzük, és ebbe oltjuk a fás csapokat. Sajnos elég sok szőlő még ki sem hajtott: az idei borongós, hűvös tavasz nem segített.

 

A visszavágott régi szőlő, a pollenadókkal

 

Az új szőlőben (amely az erdővel határos, és nincs se gyöpü, se vadriasztó kerítés) az őzek jócskán lerágták az új hajtásokat. Ez azért nagy probléma, mert azokon a tőkéken az idei termés elveszett, és csak olyan vesszőket tud nevelni, amelyek nem a legjobbak lesznek a metszéskor.  Attól tartok, hogy ezt a területet is be kell kerítenem vadriasztó kerítéssel. (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány tömegbor fajta is volt a lerágottak között, amelyeket annyira nem sajnáltam. Anyu persze igen, mert ő szereti az Urétit, mint csemege szőlőt.)

 

Őzkár

 

Másnap kellemesen sütött a nap, és elvégeztem az első permetezést: Thiovittal harcoltam atkák ellen (amely gyérítő hatású) és lisztharmat ellen is kontakt védelmet biztosít. Összesen 20 liter permettel (egy teli pumpás permetező) elvégeztem a munkát - így a környezeti terhelés miatt sincs lelkiismeretfurdalásom. Az erősen atkafertőzött leveleket ledobáltam, ez a permetezés csak a továbbterjedésüket gátolja - meg persze a kiritkított tőkefej is.

 

2010.05.11. 15:50

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr501989956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyberényi szőlőskert · http://nagybereny-szolo.blogspot.com/ 2010.05.11. 19:56:41

Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy az ültetvényben szétszórt emberi haj elriasztja az őzeket. Mi is alkalmazzuk ezt a technikát és nincs is rágás sehol. Vagy egyszerűen nincs őz/nyúl a környéken. :-)
Ha van fodrász ismerősöd...

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.05.11. 20:30:24

@nagyberényi szőlőskert: Ezt a módszert én is hallottam. Nylonharisnyában lógatják ki, úgy egyben marad, és kiszellőzik belőle a szag.

gardonyim 2010.05.12. 14:02:43

Tavaly nagyon komoly őz kár volt nálam. Igaz, a rizlinget viszonylag megkímélték, főleg a csemegéket és a szlankamenkát rágták. Az utóbbit nem is sajnáltam annyira, ráadásul még így is termett dögivel, de aztán ősszel jöttek a vaddisznók is... :(.

Igén a Vadóc nevű vadriasztóval próbálkozom, majd referálok a sikerről. Egy hatása már most van: nejem azt mondta, hogy őt egészen biztosan távol tartja a szőlőtől, mert olyan büdös.

Üdv,

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.