Van a szőlőtermesztéssel kapcsolatban néhány olyan tévhit, ami elég makacsul tartja magát. Szeretném ezeket a mítoszokat levadászni. Egy minisorozatra gondolok, egyelőre két téma jár a fejemben. Egyikben a hazai átlagos szőlőskert jövedelmezőségét vizsgálom meg, a következőben pedig a zöld jelzésű növényvédőszerek pontos jelentését derítem ki. Ha lesz még téma - lesz még cikk is.
Ez az írás nem azt kívánja meghatározni, hogy mekkora az a birtokméret, amelyből meg lehet élni, hanem az átlagos birtokmérettel rendelkező gazda ráfordítását és bevételét vizsgálja.
A jelenlegi állapotok szerint az ország szőlőtermő területének zömét a kb. fél hektáros gazdaságok alkotják. A birtokszerkezet – technológiai szempontból - a szőlőtermesztésre az égvilágon semmilyen hatással nincs. Nincs ugyanis olyan munkafolyamat, amelyben olyan széles eszközökkel kellene dolgozni (mint pl. a búzakombájn), amely nélkül lehetetlen gazdálkodni, de amely utaztatása-összeszerelése, fordulási paraméterei miatt nem használható (vagy nem éri meg használni) kisparcellás művelésben. A szőlő rotációs kapával, háti permetezővel is művelhető (keskeny sortáv esetén más lehetőség nincs is) egyéb esetben pedig egy traktor két-három adapterrel (tárcsa, permetező, szárzúzó) elegendő egy gazdaságban (3-5 ha területig). Minden más munkát kézzel kell elvégezni.
Lehet azon vitatkozni, hogy elértük-e már az olajhozamcsúcsot, vagy 2020-ban, esetleg 2030-ban fogjuk elérni. A kőolaj ára (a válság okozta megtorpanástól eltekintve) folyamatosan nő, tehát lélekben már most érdemes arra felkészülni, hogy a jelenleg alkalmazott, gépesítésen alapuló technológiák olyan mértékben megdrágulnak, hogy - birtokmérettől függetlenül - a nem fosszilis energiára épülő technológiát kell alkalmaznunk.
Ennek megfelelően 10 db fél hektáros birtok és egy 5 hektáros birtok között (ismétlem, gépesítési, technológiai szempontból) lényegi különbség nincs, és a jövőben ezek a különbségek méginkább csökkennek.
Közkeletű tévhit, hogy a szőlőtermelők nincsenek megfizetve, és a feldolgozók és a kereskedők aratják le a gazdák verejtékes munkájának gyümölcsét.
A kisbirtokosoktól a szőlőt 40 Ft körüli áron veszik át, amelyen sokan felháborodnak, főleg azok, akik a borszőlő átvételi árát előszeretettel hasonlítják a piacon kapható csemegeszőlő fogyasztói árához. Ha ráfordítás oldalról nézzük a dolgot, akkor egészen más képet kapunk. Egy átlagos szőlősgazda, aki leadásra termel, a következő munkákat végzi el a szőlőben: tavasszal metszés (ha nem rövidcsapos metszés, akkor lekötözés), a szeprente kihúzása a sorokból (traktorral, kultivátorral), tárcsázás. Nyáron permetezések (szakcsoporttal, vagy válallkozóval elvégezetetve), kultivátorozás, esetleg a sorközök gyomirtása háti permetezővel vagy nyírása damilos kaszával. Zöldmunkák: fűzögetés helyett a hajtások beszuszakolása a kordonba, a fattyúhajtások lesarlózása. Ősszel:Szüret előtt kultivátorozás (nehogy a szüretelők a mellig érő libatopot szedjék le) az átvevő által szállított konténerbe szüretelés.
|
| Oszlophiány, gaz, hevenyészett zöldmunka |
Az éves kézimunka igénye az ilyen technológiának cca. 10 nap, a már említett fél hektáros birtokon. Egy hektárról 80 mázsa szőlővel számolva legfeljebb lefelé tévedünk, ami azt jelenti, hogy a fél hektáros birtok 40 mázsa szőlőt terem. 40 forintjával számítva ez 160ezer forint árbevétel. Ismétlem: kb. 10 nap munkáért. (A vegyszerek árát és a földalalapú támogatást egymást kiegyenlítő tételeknek vettem. Átlagos gazdánk vagy kimentett magának egy traktort a TSZ-ből, vagy rotációs kapával és kézzel dolgozik, csak a tárcsázást végezteti géppel.)
A keresleti oldal sem mutat más képet: találomra letöltöttem a Tesco áruház legfrissebb katalógusát, amelyben egy üveg nagyrédei Muscat Ottonel 345 Forintos literenkénti(!) áron, Alföldi kékfrankos pedig 265 Forintos literenkénti(!) áron kapható. Ha nagyvonalúan 70%-os lékihozatallal számolunk, akkor látható, hogy ÁFÁval, jövedéki adóval, üveggel, cimkével, dugóval, szállítással, a borkombinát és a bolthálózat haszonkulcsával - ennél sokkal többet a legnagyobb jószándékkal sem adhatna a felvásárló a gazdának.
Mindent egybevetve: egy fél hektáros birtok néhány hétvége feláldozásával egy 13. havi fizetést nyújt művelőjének. Ebből megélni természetesen nem lehet - de melyik az a fizikai munka, amelyikből évi kétheti munkával meg lehet élni?
(A példában szándékosan nem foglalkoztam azzal az esettel, hogy a gazda bort készít a szőlőből, és azt 200 Ft/liter áron értékesíti. A legkevésbé jövedelmező esetet szerettem volna bemutatni.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
