Hajdu Edit: Magyar szőlőfajták

A szőlőfajták kiválasztásához vettem egy könyvet, amely a régi magyar fajtákról ad leírást. Az utolsó darabok egyikéhez jutottam hozzá internetes vásárlással a Libriben, így nagyon örültem neki.

 

A könyv végül csalódást okozott, ennél sokkal többre számítottam. Amit a könyv igér, javarészt betartja: ismerteti a magyar fajtákat. Azonban a könyv szemlélete valamiféle leltár lehet a ma is termesztett fajtákról, hihetetlenül általánosító jellemzőkkel, pl: beérési cukorfok, titrálható savfok - elnézést, hol és milyen évben, vagy mely területeken és hány éves átlagban? Bántóan hiányos a régi, Kárpát-medencében őshonos fajták köre (pl. Lisztesfehér) - igaz, a bevezetésben szerepel, hogy milyen fajták köre került a könyvbe - és az egyes változatok ismertetése sem kielégítő (pl. Arany Sárfehér és Sárfehérsomlói).

 

 

Ha én látnék neki egy ilyen munkának, egészen biztosan feltérképezném az egyes fajtákról szóló irodalmat, és ezt is mellékelném a fajtaismertető mellé.

 

A könyv legnagyobb erénye a sok szép kép: festmények mutatják be a fajtákat, a fürtöt, zászlót, bogyót, levelet, virágot, kacsot, azaz minden olyan pontját a szőlőnek, ami alapján be lehet azonosítani.

2009.10.28. 21:32
Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr921482536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gardonyim 2009.10.29. 21:05:51

Ezt a könyvet én is láttam egy-két évvel ezelőtt, de szerencsére még a boltban belelapoztam. Szerintem megfelel a mai trendeknek: színes-szagos és csak az van benne amit a témában kicsit is tájékozott ember amúgy tud.
Ha valahogy hozzájutsz, akkor szerezd meg Németh Márton ampellográfiáját. Az alapmű.

Üdv,
gárdonyim

Liki 2009.11.22. 18:51:10

Emlékezetem szerint Molnár Istvánnak a 19. század utolsó évtizedeiben több kiadásban is megjelent művei (Szőlőművelés és borászat kézikönyve. 1883, 1897) használhatóak a régi fajtákra nézve, mivel az ő idejében még termesztették a legtöbb ősi fajtánkat.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.