Borfesztivál 2008

Tegnap szüret után bekukkantottam a Borfesztiválra, ahol megbeszéltem egy találkozót Pali cimborámmal. Amíg ő sorban állt, én bent várakoztam, és Német Attila Gábornál vettem egy Sárga muskotályt ajándékba a feleségemnek, nehogy később valami módon elfelejtsem a vásárfiát. Közben egy chardonnay-sárga muskotály küvét szopogattam, amelynek hihetetlenül finom, szinte likőrös íze volt.

Tavaly a Kreinbacher és Ráspi teljes egészében kimaradt, így idén a fő hangsúlyt ezek a pincék kapták. Kreinbacheréknél végigkóstoltam a kínálatot, továbbra is nagyon ízlenek a boraik, bár azt a fajta fásságot, amit a sajátoméban sem szeretek, náluk is kiérzem. Ugyanakkor pl. a Taposókútból eltűnt a vaníliásság, amit annyira szerettem. Boraik tiszták, élénkek, a 2006-os széria még hegyes savakat hordoz. De a mineráliák, az illatok és az ízek csodásak. Azt hiszem, értem, merre szeretnének haladni.

Amikor megjött Pali, a Szentesi József-féle standhoz mentünk, ahol megkóstoltuk a többek által ajánlott Rajnai rizlinget, majd Pali módszeresen vallatóra fogta az Orsolya pince remekeit. Én a Ráspi pincénél tanyáztam le, ahol egy elképesztően kedves fickót ismertem meg a borászban. Nekem nagyon jól esett olyasvalakivel beszélni, aki ismeri azt az érzést, hogy a szőlőszomszédai hülyének nézik azért, amit csinál - igaz, neki legalább meg van az az elégtétele, hogy őt az eredményei igazolják. Végigkóstoltam a kínálatát, többször is. Kiválóak a küvéi, az Öreg tőkék és a Máté, és a Merlot (ami az egyik kedvenc fajtám) nagyon megtalálta az utat hozzám. Soha nem gondoltam volna, hogy az Alpokalján ilyen bor készülhet.

Ezután egy alkalmi ismerős ajánlására a Jackfall pincénél ittunk egy olyan kései olaszrizlinget, amelynek 18-as alkoholfoka van. Elképesztő - mint egy száraz szamorodni, esetleg egy sherry. Mint egy tanulmány arról, mit is tud a rizling. Egy jól sikerült estéhez kell egy efféle különlegesség. Az élmény hatására elidultunk szivart vásárolni, majd a szivarhoz aszút venni.

Az első fordításra még emlékszem, sőt a hatputtonyos aszúra is az Árvay pincészetől, de hogy utána hányszor tértem vissza hozzzájuk - ez már a feledés homályába vész. Pali az aszúk helyett a St. Andrea pincészet különböző dűlőit kóstolta össze, én pedig pince egyik dícsérnivalóan türelmes munkatársával beszélgettem a biodinamikus gazdálkodásról. Aki hisz benne, annak használ - ha jól emlékszem ennyiben maradtunk.

Ekkor már eléggé részeg voltam. Belül egy színjózan hang azt súgta: "ideje hazamenni". Szerencsére hallgattam rá, így éppen elértem az utolsó hévet. Palinak még kóstolnivalója akadt Ráspinál, de én ezt már nem tudtam vállalni az aszúk után. Hazadöcögtem és lefeküdtem aludni. Reggel meglepetten tapasztaltam, hogy egy Sárga muskotály áll az asztalon.

2008.09.14. 08:33

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr41357455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonymous 2008.09.14. 08:33:00

micsoda flancoló bejegyzés, vaniliák, meg mineráliák.
ezt rühellem az okoskodó, nagyarcú borászokban.

Facebook

Utolsó kommentek

  • RAMBO: @ütős: Egyszer törjük a gazt, kora nyáron. De, folyamatosan bomlik - ez az egyik szándékunk vele. ... (2018.08.08. 20:13) Termésbecslés
  • ütős: Tetszik a blog, de van néhány kérdésem. Milyen sűrűn törtet le a sorköteles? Esős időben nem rotha... (2018.08.07. 22:03) Termésbecslés
  • RAMBO: @Starin: :) Már van is egy project folyamatban...részletek később! (2018.08.06. 14:00) Napi morfondírozás
  • Starin: Lelkes olvasód lévén idei nyári balatoni nyaralásunk alkalmával feleségemmel felkerestük Dörgicsét... (2018.08.05. 22:21) Napi morfondírozás
  • sulfur: Szia! Találtam egy jó linket. Talán engedi az oldal beilleszteni. Ugyan permetezésről szól, nem a ... (2018.07.23. 19:37) A kíméletes préselésről
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.