Tovább élő hagyomány

A múltkor a parasztház blogban egy érdekes bejegyzést olvastam, ami arról szólt, hogy a kert megváltoztatása mennyire teszi tönkre a hely eredeti varázsát.
 

Nagyszüleim háza


Akkor hosszasan elgondolkoztam ezen, és arra a megállapításra jutottam, hogy a hagyományt (főleg, ha közvetlen felmenőinktől származik) úgy tudjuk legjobban megbecsülni, hogy a helyreállítás során megtartjuk a régit, de ki is bővítjük a mai kor követelményeinek megfelelően. Abból indultam ki, hogy a régi épületeket eleink is folyamatosan bővítették, korszerűsítették. Amikor nagyapámék megvették a házukat, akkor az kb. egy lépcsőnyivel a föld alatt volt. Első nekifutása az egész házat nem is tudták megvenni, hanem csak a házban kialakított három lakás egyikét. Aztén megvették a másik két lakást is (egyikből lett a kamra, a másikból az istálló) és nagypám épített a házhoz egy tisztaszobát és egy pajtát. A ház előtt állítólag egy tornác is volt, én ennek az épület szerkezetén nem láttam nyomát.

Most én építtem át a házat, a mai kor követelményei szerint, de a régi alapokon.

 

A pajta
Az istálló
A tisztaszoba
És a kamra, a padlásfeljáróval

 

Amint az a képekből látszik, nagyszülem igen szegény emberek voltak. Akkoriban azonban a faluban mindenki szegény volt, egy-két nagygazdát leszámítva. Mikor nagyapám hazatért a hadifogságból, és megkapta a kis földjét, elkezdődött az ún. "Rákosi-rendszer", azaz a beszolgáltatások időszaka, majd a téeszesítéssel el is vették az összedolgozott néhány hold földet. 

A házhoz az utolsó hozzáépítés 1942-ben történt, a háború alatt történt. 1945-ben a szomszéd udvarra egy bomba csapódott be, és ez megrongálta a pajta falát, és lehordta a cserepeket, de ezt a sérülést nem javították már ki. A ház 60 cm vastag kőfalai állták a sarat, noha nincsenenk alapjai, csak a bazaltalapzatra tett kőfalról van szó - igaz, így megsüllyedni nem tud. 

Az újjáépítés során szerettem volna még kb. 200 évet adni a háznak, és ezért visszabontattam a tetőszerkezetet, kapott egy betonkoszorút, és új tetőt.

 

A betonkoszorú


A bejárat átkerült az épület közepére, és kapott egy "kódisállást" azaz fedett veranda részt. Ma itt tartunk:

 

A kódisállás


Az udvarban épült egy palackos boroknak szánt pince és egy kiülő.

 

Az udvar


A konyhában kandalló melegít, és a feleségem által tervezett kézi készítésű, faragott bútorokkal rendeztük be.

 

A konyha


A szobában keveredik a régi és a mai: az ónémet stílusú kanapé dédapámé volt, de egy restaurátorral áthúzattuk a szövetét, az ágytakarót nagyszüleimtől örököltük, az ágyat és a kászlit a feleségem tervezte.

 

A nagyobb szoba


Átalakult a ház? Teljes mértékben. Mégis, ha megérkezem oda, ugyanazt érzem, mint gyerekkoromban. Talán át tudom ezt adni a gyerekeimnek is.

 

2007.12.09. 21:24

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr941357422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

  • bakatorro: az idei újboromban fellépett ez a gyógyszer íz dolog. tudsz esetleg rá megoldást? köszi. (2018.11.20. 10:36) TDN-2017, a leszállási engedélyt megadom!
  • G. Péter: Én az idei évet egy sötét lónak tartom. Az apokalipszis sötét lovának. Január közepén 10+ fok. Fe... (2018.11.12. 09:16) Horrorszüret
  • scitec92: A gyorsteszt arra jó, hogy megtudd alacsony a kénszint vagy túl sok. A kénszintet úgy is labor utá... (2018.10.09. 19:51) Tisztaság és eltarthatóság
  • thinkgeek: Kipróbáltuk, működik, jól sikerült! :) borkostolo.blogspot.com/2018/10/kekfrankos-preseles.html (2018.10.08. 10:45) River Cottage Dörgicsén
  • scitec92: Anyagi forrás hiányában én a mai napig kosaras préseket használok 20-30 hektó bor feldolgozásához.... (2018.09.25. 09:26) River Cottage Dörgicsén
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.