Az első kóstolások

Most, hogy elforrtak a borok, lefejtettük a hordós tételeket. Végre van mennyiség, így idén tudunk palackozni is. A forrás utáni kóstolás tapasztalatait jövőre tudjuk felhasználni, így gyorsan rögzítem őket, még mielőtt elfelejteném, hogy jövőre mit kell pont így vagy másként csinálnunk.

tovább »
2017.11.14. 17:47

Óda az öregszemű sárfehérhez

Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.

 

A sárfehér hordóban forr

 

tovább »
2017.10.15. 17:45

Szüreti impulzusok

Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.

 

Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.

 

A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.

 

Góhér

 

tovább »
2017.10.05. 21:39

A méret a lényeg

Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek az események. Azt hiszem, annyira kevés a rendszerben gondolkozni tudó emberek száma, hogy ha valaki a saját érdekeinek érvényesítése céljából egy kezdeményezést állít, esetleg némi szomorkás, édes-bús parasztromantikával fűszerezve, akkor a nihilhez képest még ezek a kezdeményezések is betlehemi csillagnak tűnnek a semmittevés, az ötletszegénység és a passzivitás égboltján.

tovább »
2017.09.17. 18:28

Facebook

Utolsó kommentek

  • bakatorro: ez igen! köszi, ez jó kis leírás. én is kedvet kaptam hozzá :) (2017.11.15. 09:06) Az első kóstolások
  • BZoltan: @G. Péter: Én a megoldást abban látnám, hogy önkormányzatilag vagy hegyközségileg elő lenne írva e... (2017.11.07. 14:11) A méret a lényeg
  • G. Péter: @RAMBO: Ebben a nemlétező vidékstratégiában igazad van. Abban is, hogy ki fog a szőlőben dolgozni,... (2017.10.31. 15:41) A méret a lényeg
  • RAMBO: @G. Péter: Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást, inspiráló volt. Lehet, hogy pontosítanom kell az ... (2017.10.20. 15:46) A méret a lényeg
  • G. Péter: Sok érdekes gondolat mellett egy dologról nem írsz: a vaskos ellenérdekről. Az írásodat olvasva eg... (2017.10.19. 12:28) A méret a lényeg
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.