Változatosság könyörögtet

Ahogy mi, felelősen gazdálkodó szőlészek, kiemelten fontosnak tartjuk a biológiai sokszínűség fenntartását a szőlőinkben, úgy a szabályozó hatóságok szintén nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a különféle szakhatósági rendszerek között még véletlenül se legyen semmiféle adatáramlás, mert az valószínűleg nem kívánatos özönrekordok beáramlását okozná a nyilvántartásokba. Az a baj ezekkel a migráns rekordokkal, hogy elveszik a közigazgatásban dolgozók munkáját, sőt, olyan ún. "hatékonyságnövelést" eredményeznek, amely még gyorsabbá teszi amúgy is felgyorsult világunkat. Szerencsére a változtatás igényének teljes hiánya megálljt parancsol az információs szupersztrádán száguldó biteknek - így továbbra is adminisztrálhatunk mindent háromszor.

tovább »
2017.12.02. 19:25

Az első kóstolások

Most, hogy elforrtak a borok, lefejtettük a hordós tételeket. Végre van mennyiség, így idén tudunk palackozni is. A forrás utáni kóstolás tapasztalatait jövőre tudjuk felhasználni, így gyorsan rögzítem őket, még mielőtt elfelejteném, hogy jövőre mit kell pont így vagy másként csinálnunk.

tovább »
2017.11.14. 17:47

Óda az öregszemű sárfehérhez

Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.

 

A sárfehér hordóban forr

 

tovább »
2017.10.15. 17:45

Szüreti impulzusok

Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.

 

Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.

 

A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.

 

Góhér

 

tovább »
2017.10.05. 21:39

Facebook

Utolsó kommentek

  • villamosmérnök: Kedves Rambó és többiek! Nekem is sok bajom van a kb. 3 éves tartályok tömlőivel, pont a szelepes ... (2017.12.13. 11:22) Tömlős acéltartály szelepezése
  • vilag: Én is az államigazgatásban dolgozom és sajnos mégis csak megerősíteni tudom az elmondottakat. Azt... (2017.12.08. 08:05) Változatosság könyörögtet
  • bakatorro: szia Rambo! valahol olvasom, hogy a kén segít feltárni a borban a fajtajelleget, talaji adottságok... (2017.11.21. 10:46) Az első kóstolások
  • bakatorro: ez igen! köszi, ez jó kis leírás. én is kedvet kaptam hozzá :) (2017.11.15. 09:06) Az első kóstolások
  • BZoltan: @G. Péter: Én a megoldást abban látnám, hogy önkormányzatilag vagy hegyközségileg elő lenne írva e... (2017.11.07. 14:11) A méret a lényeg
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.