A szőlőnevelés körüli kérdések

Végre, ha jól számolom három hét alatt, 70-80 embernapnyi munka után befejeződött a tavalyi telepítésű szőlő kapálása. Az aszály most megfogta a gazokat, és egy kicsit a hajtásnövekedést is. Az idén eddig felhasznált kézimunka rettenetesen sok volt - ennek tudatában voltam, de mégis megütött, amikor ki kellett fizetnem a számlát. Eddig két kapáláson vagyunk túl - a kapások szépen dolgoznak, de rendkívül lassan haladt a munka annak ellenére, hogy igyekeztünk géppel rásegíteni.

 

Kútfői dűlő

 

tovább »
2017.06.23. 21:50

Mint cseppben a tenger

A következő két történet egy kis faluban játszódik, de tekinthető a magyar mezőgazdaság kórtörténetének is.

 

Az első még a helyi termelőszövetkezet felbomlásakor kezdődött. Ebben a faluban is, mint mindenhol máshol, az átalakulási törvény szabta lehetőséget kihasználva nem a szövetkezet induló vagyonát összeadó emberek (és örököseik) között osztották föl a TSZ vagyonát, hanem jelentős sápot húztak a vezetőség (helyi szóval: gyüttment) tagjai is. Így került a privatizáció során egy jókora, akkoriban még megfelelő kondícióban lévő szőlőtermő terület a volt "Agromónus" kezébe. Ebül szerzett jószág ebül vész el, néhány év termelés után egy felvásárló nem fizette ki a szőlőt, és beborult a gazdaság. A területet az ország egyik Gazdag Embere vette meg, a művezetést pedig a korábbi "Agromónus" végezte. Valamilyen ok miatt a falu komolyan vehető szakmunkásai sorra mondták vissza a munkát, végül már csak a leglinkebbek dolgoztak ott. Ez meg is látszott a szőlő állapotán, a támrendszer rozoga, a sorok hiányosak, a művelés kaotikus volt. A termésből készült bor ennek ellenére megjelent a népszerű kiskereskedelmi láncok boltjainak polcain, "öregbítve" a falu hírnevét. Végül a Gazdag Ember is kiszállt az üzletből, és a Pénztáros vette meg a szőlőt. Az új tulajdonos helytartójának első intézkedése volt június közepén, másfél hónapos szárazság után mélylazítóval műtrágyát juttatni a talajba. Örülni fognak a régészek, amikor pár száz év múlva az üledékből kiássák a lecementálódott maradványait.

tovább »
2017.06.11. 22:19

Sose volt még ennyire durva a szürreál

Az idei évben szerettem volna csatlakozni a NER nyerteseihez, ezért úgy gondoltam, hogy beadom a támogatási kérelmet egy permetezőre és a tőközművelő kultivátorra. Bőven megvan az előírt termőterület, kertészeti ágazatba tartozik a szőlészet, szépen nyilván van tartva minden területünk, van biogazdálkodásra való áttérésről szóló tanúsítványunk - szemre mindennek megfelelünk, így aztán bizakodva néztünk a bírálat elébe.

 

A héten megjött a hiánypótlási kérelem, amitől minden neuronszinapszisunk eldugult. Eleinte azt hittem, hogy szánt szándékkal packázik velem a hivatal, de a pályázati tanácsadóval konzultálva megértettem, hogy ez a normális ügymenet. Ha viszont ezen a szemüvegen keresztül nézem a dolgokat, akkor nem eseik nehezemre megtalálni az a tartalomgazdag abszurd humort humort a kérésekben, amivel az állam alkalmazottai dobják fel a mindennapjaikat - és amit én egyébként nagyon szeretek.

tovább »
2017.06.02. 08:27

Szoftverek a szőlőben - pincekönyv

Az idei évben először fordult elő az, hogy bár 2016 határozottan nehéz év volt, a boraink meglehetősen jól sikerültek. A vadfekete siller (kastélyos) stabilan élénk, ugyanakkor a málnás-meggyes illata bódító. Kitűnő nyári bor lesz belőle. A góhér meglehetősen fura életpályát futott be: hamar megérett, csábító az illata, de a korty közepe kicsit "lukas" volt. Nos, ez a luk befoltozódott, és egy leginkább az osztrák-német iskoláztatásra hajazó bor lett belőle (illatos, könnyed, sima italú). A juhfark testes, az édeskés-telt íze (ami a nejemet a rabjává tette) még formálódik. A furmint a rettenetes kezdés után két héttel ezelőtt nagyon szép illatot mutatott, kicsit bele is szerettem, de még nagyon változik. Örömömre a kotlósmust kesernyéje eltűnőben van - a gyógyszeres-ürmös ízeket én nagyon nem bírom a borban. A sárfehéret még csak megillatoztam, hiszen annyira kevés, hogy nem lehet megkóstolni, majd csak a házasítás előtt.

tovább »
2017.05.11. 22:00

Facebook

Utolsó kommentek

  • BZoltan: @vilag: A kérdés az, hogy hány termelő fog emiatt kreatívkodni a szüretkor. Mert ugye származásit ... (2017.08.16. 19:24) Back in the USSR
  • vilag: Az Egri Borvidéken kötött szerződésemben nekem is furcsa kicsit, hogy a szerződés szerint én kötel... (2017.08.16. 12:28) Back in the USSR
  • csorsza: @Daeril: Lásd BB és vidéke, dettó. (2017.08.16. 11:09) Back in the USSR
  • Daeril: Nem teljesen értem mi az új ebben a szőlőfelvásárlási rendszerben. A garantált (kartellezéssel meg... (2017.08.16. 07:58) Back in the USSR
  • BZoltan: Eltoltam a HNT küldötteinek ezt a cikket. Hátha elolvassák. (2017.08.15. 11:39) Back in the USSR
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.