Az idei tavasszal összefolynak a munkák: éppen befejeztük a metszés utáni lekötést, a csapadékkal telt talaj, valamint a 25 fok körüli hőmérséklet három hét alatt nyárelőt varázsolt: a szőlő már a második befűző szálpár magasságáig ér. Ilyenkor kell megcsinálni az első hajtásválogatást (alias: fattyazást, amikor a felesleges hajtásokat leválogatjuk. A munka során találkozunk mindenféle kórsággal, idén a szőlőeszelény kártétele volt szembetűnőbb, mint máskor. Ez azt jelenti, hogy minden sorban találtunk néhány jellegzetesen összesodrott levelet, ami a petéit rejti. Biogazdaságban az ilyet letépi az ember, esetenként rálép, de az a helyzet, hogy a nyomi kis lények képtelenek felmászni a szőlőre, ha a sorok közti magas fűbe dobjuk a levélből sodort szivart. A neten találtam egy állati jó videót az eszelény munkásságáról:
| A szőlőeszelény levélszivart sodor |
Ezen kívül láttam még perenoszpórát (2-3 levélen) ami ronggyá sütött a nap. Ilyenkor a levél színén látszik az olajfolt, a levél fonákján viszont megbarnul a penészgyep. A fekete rothadás kárképe általában mumifikálódott fekete szőlőszemek formájában ég a szőlészek agyába - pedig a levélen is lehet nyoma. Idén találtam két-három fertőzött levelet, amelyeken elhalt fertőzés volt látható. A betegség elleni védekezés a tőke levegőssé tétele, (valamint a tavalyi fertőzött bogyók kihordása) - valamint vannak kémiai megoldások is, de ezek jobbára felszívódó, illetve biogazdálkodásban nem engedélyezett szerek.
 |
| Fekete rothadás |
 |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
