Óda az öregszemű sárfehérhez

Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.

 

A sárfehér hordóban forr

 

A sárfehér nagyjából a furminttal egy időben kezd érni - egyszerre érik el a 16-os cukorfokot - csak ezt követően kb. egy hónapra szabadságra megy. Szinte semmi nem történik, a cukorfok változatlan, az almasavtól még a kóstolás másnapján is csücsörítünk. Tavaly annyira berágtam erre a fajtára, hogy le sem akartam szüretelni: elég vacak ősz volt, még a furmint se érett be, talán majd késői szüretben mutat valamit. Mire a szüretre került a sor, a javát megették a madarak - de a maradék szőlőn éreztem, hogy a november eleji szürettel nem tévedtem nagyot.

Idén már madárhálóval készültünk a hosszú őszre, és az eredmény minden várakozást felülmúlt. A korábban alacsony cukorral szüretelt szőlő most csodás, 20MM körül érett be - amit még most is hitetlenkedve nézek. A haragos almasavak szépen átadták a helyüket a jóval kellemesebb borkősavnak, de így is friss és élénk volt a must. A chasselas-hoz hasonlóan könnyed, ízében a Vitis üdítőital aromájára emlékeztető ízű szőlő a sárfehér. Elegáns, könnyed ízvilág, élénk és kellemes savakkal. Az előző évek alapján azt gondoltam, hogy eleink csak az illata miatt tették ezt a fajtát a Kis küvébe - ma már úgy gondolom, hogy ennél jóval többel járul hozzá a házassághoz.

Idén készül Kis küvé, mégpedig a lehető leggondosabb módon: minden alapanyag első osztályú, külön forrnak, külön tisztulnak - és ezután állítjuk össze a házasítást. Hű, lehet, hogy ez közönségszavazós lesz?

2017.10.15. 17:45

A bejegyzés trackback címe:

http://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr3212986560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

  • RAMBO: @ardulph: Van a Syngentának is évelő méhlegelő keveréke, de a kolléga által ajánlott zab+bükköny, ... (2018.06.21. 16:38) Talajtakarás
  • RAMBO: @sulfur: A képek nem elérhetőek az oldal korlátozásai miatt. (2018.06.21. 16:32) Talajtakarás
  • sulfur: @sulfur: Pár kép:www.facebook.com/photo.php?fbid=1897418713622778&set=pcb.1897419780289338&... (2018.06.20. 18:42) Talajtakarás
  • sulfur: Üdvözletem a kommentelőknek! Szeretnék segítséget kérni a szőlősgazdáktól. van egy 200 tőkés, hagy... (2018.06.20. 18:41) Talajtakarás
  • csite: @csite: ez akkor "érvényes" ha a természetes borkészítést választod :) (2018.06.20. 13:18) A kíméletes préselésről
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.