A méret a lényeg

Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek az események. Azt hiszem, annyira kevés a rendszerben gondolkozni tudó emberek száma, hogy ha valaki a saját érdekeinek érvényesítése céljából egy kezdeményezést állít, esetleg némi szomorkás, édes-bús parasztromantikával fűszerezve, akkor a nihilhez képest még ezek a kezdeményezések is betlehemi csillagnak tűnnek a semmittevés, az ötletszegénység és a passzivitás égboltján.

 

Magyarországnak ötlete sincs arról, hogy miféle életet képzel el a vidéken élők számára, és ennek folyományaként nincs ebből levezetett stratégiája a szőlő- és bor ágazat számára sem. Van egy elképesztően színvonaltalan iromány a témában - erre ne is vesztegessünk több szót. Több helyről érkezett gyengéd unszolás arra vonatkozóan, hogy segíthetnék ilyen-olyan szervezetek munkájában, a feladat iránti elkötelezettségből, stb. - szeretném megjegyezni, hogy a "privát" életemben nekem ezért fizetnek, éppúgy, mint mindenki másnak, aki menedzsment konzultációval foglalkozik -, de nehogy szó érje a ház elejét, segítek elindulni azoknak, akik szeretnének gondolkozni. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy milyen megfontolásokat lenne érdemes figyelembe venni azoknak, akik ágazati stratégiát készítenének. Mivel kedvtelésből írok, ezért a cikk fókuszában a Balaton-felvidék áll. Most a birtokmérettel kapcsolatosan gondolkozom egy kicsit, ha később lesz kedvem, akkor bővebben gondolkozom a szövetkezetekről is. (A munkában segítségemre van egy üveg Takler Merlot 2015-ből.)

 

Jelenállapot-térkép

A szőlőművelésre használt területek 90%-a egy 2002-ben készített összeírás szerint fél hektárnál kisebb terület. Ezeken a területeken gazdaságosan szőlőt termeszteni nem lehet. Egyes kivételes birtokok talaja és a több évszázados folyamatos művelése lehetővé teszi olyan csúcsbor készítését, ami ekkora területen is kifizetődővé tenné a szőlészkedést, de Magyarországon ilyen birtok nincs.

 

A termelőszövetkezetek földjeinek szétosztása után a helyi gazdálkodók szüleik mintáját követve "egy kis szőlőt is" igényeltek a közösből. Sajnálatos, hogy ezután nem, vagy csak nagyon csekély mértékben indult be a birtokkoncentráció, ami lehetővé tette volna megélhetést biztosító méretű szőlészetek létrejöttét. Mert ezek a törpebirtokok kizárólag fizetéskiegészítést jelenthetnek a megélhetést biztosító munka mellé vagy hobbiborászatként biztosítanak rekreációt a kertben kapirgálni szerető embereknek. A legtöbb esetben a megtermelt szőlőt eladták, csak kisebb részéből készült bor saját fogyasztásra. Mivel a szőlőfelvásárlási rendszer a szovjet piachoz szokott igénytelenséggel minden szart összevásárolt rendkívül alacsony áron - ennek következtében a szőlőtermesztés egyre kevésbé volt kifizetődő, és a vidéken élő emberek számának megcsappanásával, a gazdák kiöregedésével arányosan megfogyatkozott a művelt szőlők aránya. 

 

A gazdaságos szőlőtermesztés alapja a minimális üzemméret elérése. Nem könnyű belátni (ám annál könnyebb zöld bárót kiáltani) de a szőlő ágazatban egy legalább akkora földreformra van szükség, mint a háború utáni földosztás, az azt követő téeszesítés vagy a rendszerváltás utáni téesz-széthordás. A birtokkoncentráció céljaként legalább az Unió által gazdasági minimumnak tartott 3,6 hektáros birtokméretet kellene kitűzni. Ennek "sima" átmenetnek kell lennie, azaz az ösztönzők és a bírságok rendszerét úgy kell kialakítani, hogy 20-30 év múlva az ágazat szereplői azt vegyék észre, hogy elérték a kívánt célt. 

 

Zártkertek és törpebirtokok 

Olvasom az újságban, hogy építési tilalmat akarnak a balaton-felvidéki borászok. A zártkerti területekre ezt a birtokkoncentrációt nem lehet értelmezni. A hagyományosan tagolt szőlők az elszórtan elhelyezkedő, nyaralásra átalakított présházak felvásárlása feleslegesen sokba kerül. Mindemellett a hobbiborászok szőlőit tiszteletben kell tartani (mert szerintem nagyon fontos, hogy legyenek egy országban olyan emberek, akik a saját borukat tudják kínálni a vendégnek, mint a szorgalom gyümölcsét). A nagy táblákban található törpebirtokok széttagoltságát viszont meg kellene szüntetni, mert így lenne lehetőség a gépesített művelésre és ezáltal a jövedelmező gazdálkodás elérésére.

 

Éppen ezért a Balatont szegélyező domboldalakon, a zártkerti területeken építési tilalom bevezetése felesleges. Ennek közgazdaságilag semmi racionalitása nincs: értékes üdülőhelyeken (főleg azokon, amelyek talaja középszerű) értelmezhetetlen szőlészetet fenntartani. Pár éve láttam eladó földet Csopakon, egy hektárnyi területet hatvan millió forintért kínáltak. Ettől alig húsz kilométerre, egy tanuhegyen hektáronként hárommillió forintért volt eladó bazalttörmelékes szőlőtermő terület. Azt az állítást, hogy a balatoni szőlőtermő területek mind első osztályúak, bátran kinevethetjük. Vegyük szemügyre ezt az ábrát!

 

A Balaton-felvidék talajtani képe (kattintásra nagyobb lesz)

 

Ahol a képen zöld színt látunk, vagy pirosat, azok a vulkanikus területek. A lila részek a mészkő különféle fajtáit jelölik, a sárga homokos márga, a drapp üledék, lejtőtörmelék, agyag, a sötétbarna homokkő. Más szavakkal: talajtani értelemben az igazán értékes szőlőtermő területeket Badacsony, Szigliget, Monostorapáti, Hegyestü, a mencshely-dörgicsei Halom hegy és Tihany környékén kell keresnünk. A teljesség kedvéért: itt-ott előfordulnak vörös agyagos, vagy vörös homokköves területek, amelyek szintén érdekesek, de ezekből nagy, összefüggő foltokat a térkép tanulsága szerint nehéz elkülöníteni. Ez azonban csak a nagy kép: a dűlőbesorolást legalább olyan megszállott alapossággal kellene elkészíteni, mint ahogy azt Alkonyi László tette Tokaj környékén.

 

Természetesen értékesek a Balatonra néző borászatok, hiszen csodálatos panoráma nyílik a tóra, és ki ne szeretne ilyen környezetben egy pohár boron keresztül naplementét nézni? De ettől még a terroir nem lesz értékesebb (és a bor sem jobb), mint amit egy talajvizsgálat megmutat. És ez a csodás táj mindenkinek jár, aki megvesz belőle egy darabot. A telekárakban ez van beárazva, nem az édesvizi mészkő vagy a kavicsos agyag. Akik tehát ezt a telekárat azért fizetik meg, hogy szőlőt termeljenek rajta, azok gazdaságilag irracionális döntést hoznak. Az építési tilalom bevezetésének igénye abból ered, hogy a már birtokban lévő borászatok a szomszédos területeket olcsón meg tudják szerezni, azaz lenyomják az értékes ingatlanárakat - egy soha meg nem térülő befektetés érdekében. Ezt a törekvést ép ésszel támogatni nem lehet.

 

A magam részéről nem szeretem azokat a  zártkerti nyaralókat, ahol az első osztályú termőhelyet nem telepítik be szőlővel, hanem füvet nyírnak rajta - ez az értékek olyan mértékű elherdálása, amit nem tudok elfogadni. Egyetértek azokkal is, akik szerint a balatoni tájképhez hozzátartoznak a szőlők. Ezért nem szabad megengedni azt, hogy kiváló adottságú dűlőkben ne termesszenek szőlőt (a beépíthetőség által megszabott mértékben). Az ezért kiszabható a büntetésnek évente és hektáronként olyan drasztikusan nagynak kellene lennie, hogy ne érje meg még harmad hektárnyi területen se szőlő nélkül hagyni a földet. Ugyanekkora büntetéssel kellene sújtani ezeken a területeken a szőlő művelésének elhanyagolását, elhagyását is - ez egyébként lehetőséget teremtene a helyben élőknek a boldogulásra, hiszen a nyaralók gondozása nem olcsó fűnyírást, hanem szőlészetet jelentene.

 

Olvassa el felháborító leleplezésünket az úszómedencékről!

 

"A balatoni gazdasági épületeknek álcázott nyaralók mellé felháborító módon úszómedencék épülnek, amit tulajdonosaik tűzoltóvíz tározónak álcáznak." - hangzik a kádári proli zsigeri indulataira játszó közlemény. A valóság ezzel szemben az, hogy az építési engedélyeket a tűzoltósággal jóvá kell hagyatni. Amennyiben a közelben nincs olyan vízvezeték, amelyről tüzet lehetne oltani (szőlőtermő területeken ez az általános) akkor a tűzoltóság előírja, hogy mekkora víztározót kell építeni egy esetleges tűz biztonságos eloltásához. Ha nincs víztározó a tervben, nincs építési engedély. A magam részéről csak egyet tudok érteni azzal a döntéssel, ha valaki az 50 köbméteres víztartályát nem lefedi egy beton födémmel, hanem pancsolásra használja - azaz egy kötelezettség teljesítéséből kihozza a lehető legjobb dolgot.

 

A zártkertekben termelt szőlőre is érdemes bevezetni a termelési rendszereket - és az előírt technológia betartása esetén a megtermelt szőlő felvásárlási rendszerét már könnyű lenne kialakítani. Hiszen ha egy termelési rendszer által védett területen, az előírt technológiával termelt szőlőre a helyi borászok nem kibocsájtás-bővítési lehetőségként tekintenek, azzal a saját termelési rendszerük és termőhelyük fölött törnek pálcát. De ha mégsem lenne erre meg a kellő felvásárlási szándék, akkor állami támogatással kellene a helyi kiskert tulajdonosok és a hegyközség által részvényesként tulajdonolt borászati integrátort létrehozni, amelyik felvásárolja a helyi szőlőt, és eredettvédett bort készít belőle. A termelők ebből saját neves cimkével is visszakaphatnának valamennyit, amit lehetne osztogatni barátnak-rokonnak-ügyfélnek, vagy csak a bor árának egy részét kapnák meg értékesítés után.

 

Örök kérdés a fajtaválaszték. A kiskertekben termelt szőlők fajtaválasztéka (talán leszámítva a direkttermő szőlőket) semmilyen megkötés tárgyát nem képezhetik. Durva hiba a Balaton-felvidéket, és ostobasággal határos hiba a teljes Balatont egy borvidékként kezelni. A déli part löszös, hordalékos területei semmiben nem egyeznek Badacsony bazaltjával, Kővágóőrs, Zánka mészkövével, Szentantalfa, Dörgicse meszes agyagjával - mint ahogy egyébként a felsorolt területek sem egymással. Egységesen egy-két fajtára homogenizálni ezt a területet teljes képtelenség. Éppen ezért a zártkertek törpebirtokain hagyni kell a "virágozzon sok száz virág" elvét. Tudom, fáradságos, akár évtizedeket is felölelő munka az új fajták bevezetése a termőhely függvényében, de kizárólag ez hozhat olyan megkülönböztető érdekességet, ami miatt érdemes végigkóstolni a Balatont, és olyan turista utakat ajánlani, amelyek 2-3-4 naponként más területre viszik a vendéget, vagy lehetővé teszik azt, hogy többször visszatérjen ugyanaz a vendég, mert kíváncsi a Balaton ezer arcára.

 

És éppen ezért hibás kezdeményezés az olaszrizling kiemelése, amely tömegbor, és amelyből egyes termőhelyek csak addig tudják értékesíteni a prémium árú termékeiket, amíg a nagy tételt előállító borászatok a ruppótlan félalkeszekre pozícionálják a termékeiket. Hogy egy autós példával éljek: ki fog megvenni egy full extrás Ford Focust, ha kapható hibrid Toyota Prius ugyanazon az áron? Azaz amint lesz normális tömegrizling, a rizling-generációs bohóckodás a helyére fog kerülni: az alsó-középső polcra, ahová való. A zártkertek szőlői tehát akár csatlakozhatnak is a vino della casa irányvonalhoz, de csemegeszőlőt is termelhetnek, vagy egzotikus fajták boraival kísérletezhetnek - mindegy, csak ne hagyjuk veszni a termőhelyet.

 

Stratégiai célkitűzés: A kiemelt zártkerti termőhelyeken szőlő termesztése, a táj megőrzése és a termőhelyi érték miatt
Stratégiai opciók:
  • "Virágozzék sok száz virág" - mindenféle fajta, saját bor előállítására, a sokszínűség biztosítása
  • Csemegeszőlő
Ösztönzők:
  • Telepítési támogatás ( első osztályú termőhelyen,fajtamegkötés nélkül)
  • Irtózatos büntetés első osztályú termőhely ugaroltatása vagy elhanyagolása esetén
Termék:
  • Saját hobbiborászatban előállított bor
  • Szőlő, a területen bevezetett termelési rendszer igényeinek megfelelően
  • Csemegeszőlő

 

Gazdaságos családi kisbirtokok

Az Európai Unió szerint kb. 3,6 hektár körül van a gazdaságos kisbirtok alsó mérethatára. Termelőkkel beszélgetve ennek kb. a kétszerese a kézművesség felső határa. A kézművességet én a gépesítetségnek való kitettségben mérem. (Ha sok eső esik, és nem tud a traktor belemenni a szőlőbe, de motoros háti permetezővel megoldható a védekezés. Ameddig igaz ez az állítás, ott a kézműves borászat határa.) Az ilyen birtokokon meglehetős biztonsággal lehet szőlőt termeszteni, és egy család képes (csekély napszámosi segítséggel) elvégezni minden munkát. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket a gazdaságokat ne kellene gépesíteni - a talajmunkákat és a permetezést mindenképpen saját gépparkkal kell megoldani a lehető legalacsonyabb önköltségi ár elérése érdekében.

 

A korábban ismertetett birtokszerkezetből adódóan ezeknek a gazdaságoknak a kialakulását elsősorban a birtokok töredezettsége gátolja, valamint az, hogy a birtokok egy részét ingatlanspekuláció céljából tartják a tulajdonosaik. Pl. Felsődörgicse határában 10 hektár szőlőtermő terület áll részben kivágottan, részben teljesen elhanyagoltan, mert tulajdonosaik arra várnak, hogy belterületté minősítsék a területet. Ugyanez a helyzet Balatonakali és Zánka között: sok hektár elhanyagolt szőlő várja az esetleges üdülőövezetté nyilvánítást. Ezeket a szőlőket a masszív bírság biztosan az eladás irányába terelné, különösen akkor, ha olyan bejegyzés kerülne a tulajdoni lapra, hogy a terület nem bevonható sem a belterületi, sem az üdülőövezeti besorolásba.

 

A kisbirtokok kialakulását a lehető leghatározottabban kellene támogatni. Erre részben megfelelő intézkedés a helyben gazdálkodók elővásárlási joga, de ez önmagában nem elegendő. Mindazokat, akik szőlőbirtokot építenek, olcsó és gyorsan elérhető hitelekkel kellene támogatni a földszerzésben. (Saját példa: az OTP nem rendelkezik őstermelőknek szánt hitellel földvásárlásra, még akkor sem, ha a fedezetként felajánlható forgalomképes ingatlanok fedezeti értéke sokszorosan meghaladná az új birtok beszerzési értékét.) Ebből a szempontból elhibázott a fiatal gazda program is, ugyanis egy birtok létrejöttéhez nem az életkor, hanem a befektethető tőke és a szándék a fontos - amivel nem feltétlenül rendelkezik az ember 40 éves korában. A már lértejött birtokok megvásárlásához (ha a kiöregedő generáció már nem akarja művelni a területet) biztosított hitel és támogatás lenne igazán a hatékony fiatal gazda program, akkor ugyanis az állam biztos lehetne abban, hogy méretgazdaságos birtokhoz jut a fiatal, tehát ezzel a küszöbbel nem kell megbírkóznia. 

 

Ebben a méretben kétesélyes a gazdaság termelése: már meg lehet élni a szőlőtermesztésből, ha a minőségi szőlőt átveszi egy olyan borász, aki minőségi bort készítene belőle, de igazán csak a borkészítéssel lehet biztosítani a gazdaságosságot. A szőlő feldolgozó gépek, a tartályok drágák - tehát a gazdaság felépítésének ideje alatt hibrid (szőlőtermesztés és borkészítés) modell képzelhető el. A gazdaság kiépítésekor (éppúgy, mint a hobbiborászoknak) nekik is szükségük lehet azokra a vállalkozásokra/szövetkezetekre, amelyek borkészítési szolgáltatást nyújtanak - egészen addig, amíg saját borászatukat be nem tudják indítani. 

 

Ekkora méretnél már figyelmet kell fordítani az alternatív bevételi forrásokra: a gazdasághoz vásártolt gépparkkal szolgáltatást is lehet nyújtani, ami kiegyenlíti a bevételek ingadozását (és gyorsítja a beszerzett eszközök megtérülését). Ezen kívül minden támogatást meg kell adni a borturizmus fejlesztésére, azaz olyan vendéglátó helyek és vendégszobák kialakítására, ahol ezek a gazdák a náluk kóstoló vendégeknek szállást tudnak adni. Ugyancsak figyelmet kell fordítani a borászati melléktermékek, a cefre (pálinka, komposzt) és a szőlőmag (olaj) hasznosítására.

 

A leírtakból belátható, hogy ez a gazdaság tömegbort nem állíthat elő, mert az nem kifizetődő. Ennek tükröződnie kell a választott szőlőfajták összetételén is. Ha a helyi termelési rendszer előír egy fajtát, akkor annak termesztésére csak akkor szabad vállalkozni, ha azt prémium borként értékesíteni lehet 25 év múlva is (amikor az ültetvény a csúcson van), vagy a termelési rendszer iránt elkötelezett borászok felsrófolják a fajta felvásárlási árát. Minden egyéb esetben célszerű a statisztikai idősorok szerint a legdrágábban felvásárolt szőlőfajtákat termeszteni (a Balaton-felvidéken ez a kékfrankos, a furmint és a muskotály fajták). 

 

Ezeknél a gazdaságoknál a legnagyobb kihívás a termény/termék értékesítése. Annak érdekében, hogy a legjobb szőlők a legtöbbet fizető borászokhoz kerüljenek, érdemes lenne egy terménytőzsde jellegű ajánlati piac létrehozása, ahol a termelési rendszer és/vagy a biogazdálkodás ellenőrzési naplójával meghirdetett szőlőre lehetne ajánlatot tenni. Ez gördülékennyé tenné a felvásárlást, és mind a termelők, mind a felvásárlók számára megadná a biztonságos gazdálkodás keretrendszerét. Ezzel le lehetne váltani a jelenlegi idióta rendszert. Ugyancsak érdemes elgondolkozni az értékesítési szövetkezetek kialakításán: olyan kocsmák és borbutikok létrehozásán, amelyek kizárólag az adott borrégió, sőt, falu borait értékesítik. A helyi közértekből érdemes lenne eltünteni az egyéb borvidékek borait, és elsősorban a helyi terméket forgalmazni. Erre már van kezdeményezés: ilyen pl. az Éltető Balaton-felvidék, ezt kell tovább folytatni.

 

Stratégiai célkitűzés: A minimálisan gazdaságos birtokméret elérése, annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a gazdák saját bort állítsanak elő
Stratégiai opciók:
  • A minimális birtokméret elérésének elősegítése mindenkinek
  • Fiatal gazdák birtokvásárlásának támogatása (mérethatékony birtokokra)
  • Terménytőzsde létrehozása
Ösztönzők:
  • Birtokkoncentráció adminisztratív segítése
  • Olcsó hitelek és támogatások a földvásárlásra
  • Borkészítési berendezések, pince építésének támogatása
  • Falusi vendéglátási lehetőség (borkóstoló helyiség, szálláshely) kiépítésének  támogatása
Termék:
  • Saját bor 
  • Borszőlő értékesítésre

 

Szőlőtermesztésre szakosodott középbirtok

Tíz hektárnál nagyobb méretű, lehetőleg egy tagban lévő gazdaságokról beszélünk. Ezeknél a gazdaságoknál a legnagyobb problémát a birtokok töredezettsége és az elavult ültetvényszerkezet jelenti. 

 

A birtokkoncentrációt ezen a területen is támogatni kell, elsősorban azoknak a nagy szőlőtábláknak az egy gazdálkodó kezébe adásával, amelyeknek több résztulajdonosa van. Ez jelentheti az egységes áron történő megvásárlást (kötelező eladást), vagy a területre legalább ötven évre szóló bérleti lehetőség megvásárlását - természetesen mindkét esetben szőlő termelési kötelezettség terhe mellett. A szanaszét aprózott tulajdonosi hányadú telkek a racionális gazdálkodás kerékkötői, ezért ezek felszámolásának érdekében mindent meg kell tennünk. A művelés elhagyása miatti büntetéssel, és a vásárlást, bérletet szolgáló hitellel.

 

Ezeken a birtokokon haladéktalanul meg kell kezdeni az ültetvényszerkezet modernizálását: a lehető legkisebb kézimunka igényű, legjobban gépesíthető, legtöbb szőlőt adó rendszerek telepítését szabad csak jóváhagyni, mert sem most, sem a jövőben nem fog rendelkezésre állni annyi napszámos, aki képes lenne több tíz hektár számra szőlőt művelni. A munkaerő probléma megoldása a közmunka-programok felfüggesztése lehetne - a képzetlen közmunkás had visszavezetése a munkaerőpiacra elengedhetetlen. A jövőben (ez 20-30 évet jelent) a mezőgazdaság ipari forradalma miatt szinte minden kézimunka gépesíthető lesz, ez megoldja a mezőgazdaság krónikus munkaerő hiányát. Mire ide eljutunk, a közepes gazdaságoknak rendelkezniük kell annyi tőkével, hogy a gépesítésben utolérjék a nyugat-európai színvonalat - ellenkező esetben néhány nábob vagy multinacionális mezőgazdasági termelő kezében lesz a teljes nagyüzemi mezőgazdaság.

 

Ez a méretű gazdaság alkalmas tömegbor-szőlő előállítására, tehát az olaszrizling termelőket itt kell keresnünk, mert a hatékony gazdálkodás lehetővé teszi a gazdaságos működést még a legolcsóbb szőlőfajták termelése esetén is. A szőlőfajták összetételét optimalizálni kell: a korai, középérésű és kései fajták közül mind fehér, mind vörös szőlő esetén érdemes azt a fajtaösszetételt kiválasztani, ami a legbiztonságosabb várható bevételt nyújtja.

 

Ezek a jól gépesített gazdaságok adhatják a gépi bérmunkát azoknak a kisebb méretű borászatoknak, akiknek még nincs saját gépparkjuk. 

 

Stratégiai célkitűzés: Birtokkoncentráció segítése, gépesítettség növelése
Stratégiai opciók:
  • Széttagolt szőlőkataszteri területek adminisztratív összevonása, eladása, bérbe adása
  • Egy tagba vont birtokok hatékony méretnél kisebb tagokra történő szétaprózásának megakadályozása
  • Terménytőzsde létrehozása
Ösztönzők:
  • Birtokkoncentráció adminisztratív segítése
  • Olcsó hitelek és támogatások a földvásárlásra és ültetvény-modernizációra
  • Olcsó hitelek és támogatások a gépesítésre
Termék:
  • Borszőlő értékesítésre

 

Középméretű borászatok 

A stratégia felállítása - a fennt leírtak alapján könnyű: a kisbirtokokból a középbirtokokká válást kell támogatnia az államnak. A célkitűzések és a feladatok lényegében ugyanazok, mint a Gazdaságos családi kisbirtok és a Szőlőtermesztésre szakosodott középbirtok pontokban leírtak.

 

Nagybirtokok

Igazán visszás dolog lenne, ha én szeretnék eredeti tőkefelhalmozást tanítani a NER elvtársainak, ezért csak címszavakban ismertetem a teendőket:

2017.09.17. 18:28

A bejegyzés trackback címe:

http://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr7712786448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

scitec92 2017.09.17. 19:55:41

Bele lehet sz@rni az egész szőlőtermesztésbe, amíg ilyen Bock Jóskák képviselik a termelőket. Az összes HNT tag borász, egy termelő nincs köztük. Vicc az egész, hogy borászok védik a termelők érdekeit. A posztban leírtakkal teljesen egyetértek. Törekedni kell az egy családot eltartó üzemméret eléréséhez. A vidék csak így életképes, gazdaságos. A multinacionális végletet meg betiltatnám. Érdekes: A lengyeleknél az átlagos üzemméret 16 hektár a mezőgazdaságban. Szerintem nem kell itthon annyira véresen komolyan venni ezt a termőhely-minőség besorolást. Le van az sz@rva teljesen. Nem dűlőre vesszük a borokat, amíg Tokajból hordják a hárslevelűt 70 forintért az arany-háromszögbe...

zoli 2017.09.18. 05:53:36

Szia, sok megfontolandó dolgot írsz általánosságban, de én most csak kötekedni szeretnék:) azon pontokkal, amivel nehezebb egyetértenem.

-értékes területek a Balatonnál
A te logikád szerint tehát a vaktérképen zölddel és pirossal jelzett területek a legértékesebbek, sőt mi több azt is kiolvashatjuk az írásodból, hogy a meszes alapkőzet egy alacsonyabb szintet képvisel. Ez így pofonegyszerűnek hangzana, de szerintem maradjunk annyiban, hogy szimplán nem igaz. Ez csupán egy magyar fétis - a vulkanikus területek mintegy felsőbbrendűnek aposztrofálása - a nemzetközi szakmány nemigen ismer ilyesmit. A világ legmagasabban jegyzett termőterületeit, borvidékeit mindenesetre elfelejtették értesíteni erről, csak mert jellemzően sokkalta inkább ez utóbbi kategóriából találni (a leg)többet közülük.
Szeretném továbbá e ponton hangsúlyozni, hogy az alapkőzetet ne önmagában, mindig a talajtakaróval és a kitettséggel, esetlegesen vízháztartással, stb. egyetemben érdemes vizslatni.
A magyarországi szőlőkataszteri besorolás nyilván olyan amilyen, de az a megállapítás, hogy a Balaton-felvidéki részeken jellemzően igen magas százalékban vannak az első osztályba sorolható területek, összességében nem éppen minden alapot nélkülöző kijelentés.

-fajtakérdés
Némi önellentmondást érzek rögtön a "virágozzék ezer virág" utáni olaszrizling elleni kirohanásodban.
Egyfelől nem értem mitől tömegborabb mondjuk egy furmintnál vagy juhfarknál? (ezekből amúgy mennyi lehet összesen eltelepítve, 10-10 hektár a komplett Balatonnál?) Másrészről amennyire én látom a "BalatonBort" pont oda pozicionálták, ahova te is. Valójában meg csak nem a rangjának megfelelően bánunk vele, miután elmaradt a fajta honi rehabilitációja.
Magam részéről amúgy nem bánnám, ha racionalizálódna a kaotikus fajtaösszetétel, de ezt nem is feltétlen szűkítéssel, tiltással lenne célszerű elérni, hanem épp ellenkezőleg: borvidéki körzetenként 3-5 kiemelt fajtát (és klónt) vennék be a támogatás (telepítés, szerkezetváltás) legmagasabb szintjébe, ezáltal indulhatna meg egy ilyen - hosszú távú - folyamat.

-birtokméret
Valóban gazdaságilag fenntarthatatlan ez az elaprózódott birtokrendszer, de ezzel kapcsolatban is lenne pár észrevételem. Sokan hiszik azt, hogy ez az átkos vagy az elcseszett privatizáció hozadéka, a valóság ezzel szemben az, hogy korábban is nagyjából ez volt a jellemző. Lásd Keleti Károly statisztikáit (1873), igen hasonló birtokméretek jellemezték azt a kort is. Önmagában ez nem is volna probléma, amíg azokat valóban tisztességgel művelnék, az minél több családnak nyújtana tisztes jövedelemkiegészítést szőlőeladás vagy termelői borkimérés formájában, csak hát a mai piaci trendek, szőlő- és borárak (na ez viszont nagyon nem így volt korábban) mellett ez irreális. Ami egyébként igen sajnálatos, a pinceszer, mint sok évszázados tradíció, a még mostanra néhol jellemző szőlőhegyi tájkép nemsokára végleg el fog tűnni, egyszerűen meghaladtuk.
Ezt csak mellékesen éreztem fontosnak, mintegy súrolva a témakört, sokkal inkább a ló túloldaláról szeretnék megemlékezni a birtokméret tekintetében. Te a középbirtokok létrejöttének szükségességéről írsz, ez verbálisan egybe is csengene az éppen regnáló hatalom célkitűzéseivel (lásd a gyakorta emlegetett, körbeudvarolt kkv), azok patronálásával, a rögvalóság ellenben sokkal inkább a nagybirtokok kialakulása és a kicsik kivéreztetése. Szóval kopik ugyan a kisbirtok, csak nem középbirtokká avanzsál, hanem ugarrá vagy éppen betagozódik a helyi kiskirály feudumába, akinek a piaci kihívásokkal se kell egyelőre megbirkóznia...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.09.18. 06:53:47

@zoli: A Somló is a Balatoni-borrégió része. Ott van Juhfark úgy 100 hektár. Bár az sem sok, de nem 10.

@scitec92: A HNT-nek van külön bárszati és szőlészeti szekciója. A szőlészeket gondolom az utóbbiban érdemes keresni. De akárhogy is van, a küldötteket a borvidéket adják. Ha nem jó ember van a HNT-ben akkor arról borvidéki erőemberek tehetnek.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2017.09.18. 06:55:54

@zoli: Szia, örülök, hogy újra kommentelsz a blogon! :)

A tömegboros állításom a mérethatékonyság szempontjából értendő: a legolcsóbbat kicsiben termelni nem éri meg.

Igen, a birtokváltás trendje világos - legnagyobb bánatomra.

scitec92 2017.09.18. 08:05:55

@BZoltan: a szőlészeti szekcióra gondoltam. Abba nincs egy termelő sem, mind borász. Olyanok vannak, akiknek fő profiljuk a borászkodás, de ürüggyel vettek, eltelepítettek 80 hektárt, így belefér a termelő kategóriába. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idei szőlő értékesítési törvény. A borászatokon kívűl senkinek nem kedvez. Elvileg a termelőt védené, de olyan szinten kettétöri a gerincét, ami visszarepít minket 30 évet az időben. Meghatároztak maguknak egy kedvező minimum árat, ami csak a borászatoknak, vegyészeknek kedvez a termelőt kivágásra, pályaelhagyásra kényszeríti. Egyedüli túlélést a mikroborászatokban látok.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.09.18. 08:22:12

@scitec92: Abban teljesen egyetértünk, hogy botrányos az idei értékesítési rendszer. Tényleg gyomorforgató. Erről is írt itt a Sanyi.

kisrizling · http://www.szentdonat.hu 2017.09.18. 18:41:52

- ezek alapján egész Burgundia és úgy Európa nagyobbik fele egy hasznavehetetlen murvadomb
- igen vesszen az összes "zártkert" a maradék egybefüggő Balatonra néző szőlőkkel Csopak-tól Badacsonyig, Köveskáltól Szentgyörgy-hegyig
- van pár jó gondolat az irományban, de semmi olyan, amit ne tudna mindenki, aki tényleg balatoni borból próbál megélni.
- a hangnem és a szokásos "objektív nagyigazságok" alapján szerintem ne várd, hogy eldördüljön a Patyomkin

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2017.09.18. 22:43:11

@kisrizling: Azt írtam volna, hogy vesszenek a zártkertek?

"Egyetértek azokkal is, akik szerint a balatoni tájképhez hozzátartoznak a szőlők. Ezért nem szabad megengedni azt, hogy kiváló adottságú dűlőkben ne termesszenek szőlőt (a beépíthetőség által megszabott mértékben). Az ezért kiszabható a büntetésnek évente és hektáronként olyan drasztikusan nagynak kellene lennie, hogy ne érje meg még harmad hektárnyi területen se szőlő nélkül hagyni a földet."

A zártkerteket nem csak úgy lehet védeni, hogy nem építik be őket. Úgy is lehet védeni, ha számon kérik a szőlőtermesztés hiányát. Ezt is elérhettétek volna - ugyanolyan adminisztratív intézkedés, mint az építési tilalom. A Dörgicsén nőttem fel, láttam mekkora volt egy átlagos birtok. Nem több hektár. Szóval ha a tájat akarnátok védeni, akkor nem az ingatlanspekulációról szólna a történet.

Ha mindenki pont ugyanezt gondolja mint én, annak örülök. Kár, hogy ez semmilyen formában nem tükröződik pl. az ún. "ágazati stratégiában". Amit én írtam, az egy életpálya-modell is lehet, szerintem ilyesmit még senki nem írt - ellenben sopánkodást, nyavajgást és kesergő mélázást olvastam eleget.

Az pedig már a post megírása előtt világos volt, hogy sunyi kussolás lesz a visszhang. Azt is gimis korom óta tudom, hogy aki a stílusommal foglalkozik, annak nincsenek érvei. Téged becsüllek, mert benned volt annyi, hogy idejöttél, és leírtad a véleményedet - nem a Facse megosztásokban fikáztál.

csajokaszőlőben 2017.09.19. 14:36:28

Arról is lehetne beszélni, hogy senki nem foglalkozik a hegyi dűlőutak állapotával. Se az önkormányzatok, se a hegyközség.Ha nem tudom esős időben (vagy szárazban sem) biztonsággal megközelíteni a szőlőt, ha nem tudok oda a pincéhez semmit szállíttatni, mert kisteherautó sem vállalja, hogy bemerészkedik, akkor oda jutok, hogy föladom a kisbirtokot.Ezzel gondolom, nem csak én vagyok így.Pedig néha vannak ilyenre pályázatok, csak nem veszi az önkormányzat a fáradságot, hogy megírassa.A faluban a segítségek megtalálásával is baj van. Permetezni már senki nem akar és másra sem lehet találni senkit a Balaton-felvidéken.(legalábbis mifelénk)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.09.20. 13:45:06

@csajokaszőlőben: Az dűlőutak állapotával kapcsolatban sajnos nagyon igaza van.
A Somlón is csak azóta elviselhetők az "utak" amióta a két helyi nagybirtok vízelvezető rendszer címén EU pályázatokból felújította az utakat. Ez súlyos milliárdokba került, bár nem kérdés, hogy ügyes pályázatokkal a kivitelezőknek még így is megérte.
Valami hasonlóra lenne szükség a Balaton környékén is. De ez nem megy gazda nélkül. A hegyközségek és az önkormányzatok bizony gazdaként kellene, hogy részt vegyenek a borvidékek életében.

A munkaerő hiány pedig súlyos régiós probléma amit megintcsak nagyon kevesen vesznek komolyan.

Bagaméri magaméri 2017.09.24. 13:13:23

Februárban vágtunk ki fél hold szőlőt a balatonfelvidéken, jövőre megy a másik fele is.
Olcsóbb ha veszek pár mázsa szőlőt és feldolgozom.

G. Péter 2017.10.19. 12:28:18

Sok érdekes gondolat mellett egy dologról nem írsz: a vaskos ellenérdekről. Az írásodat olvasva egy olyan kép rajzolódik ki bennem, hogy ott a teendő, csak meg kell csinálni, ha jót akarunk magunknak és az országnak.

Ez egy érdekes és hasznos olvasat. Egy.

A balatoni rögvalóság értelmezése, a szőlőművelés balatoni közelmúltjának feltárása nélkül nem lehet valóban működőképes gondolatot kialakítani, és a reformszándék egy ilyen Meidzsi-féle erőszakos modernizációba fog fulladni.

Mert miről is van szó? Hát először is kezdjük a zsidókkal. A közkeletű tévedés, miszerint 1920 előtt is létezett önálló Magyarország, sok mai borászban az ábrándot kelti, hogy Magyarországon a borászat magyar kézben, helyi szellemi és / vagy infrastrukturális erőkkel valaha is megvalósult. Valójában ez nem igaz. A Balaton-felvidék életéből nem lehet kivonni a zsidó kereskedők tevékenységét, akik egy összbirodalmi szállítási, logisztikai és értékesítési hálózattal rendelkeztek, majd igazából a terménykereskedelemre alapozva Tapolcától Balatonfüredig és Várpalotáig virágzó közösségeket alakítottak ki a térségben. Most egy olyan hálózat kialakítására lenne szükség, amilyen anno a zsidóknak volt. Nekünk ilyenek lehetnek pl. a nyugaton élő magyarok.

Én bőségesen sok családi és ismerősi elbeszélés alapján állíthatom, hogy az 1920-1940 közti időszak noha a csúcsra járatása volt a termelő és felvásárló közötti nemzetiségi ellentétek kiélezésének, valójában az érdekellentét régi és eredendő volt, és azt gondolom, hogy a jelenlegi problémák is jórészt ebből adódnak: erre van kulturális minta. Sajnos a közösségben gondolkodás teljes mértékben hiányzik a magyar mezőgazdaságból, és míg a termelő bizalmatlan, a felvásárló basáskodik.

Az ismert események miatt a vidéki borászat pont a vertikumának a valódi értékteremtő részét vesztette el: az értékesítést. Viszont az érdekes az, hogy a jövedelmezősége a következő évtizedekre hatalmas mértékben megnőtt.

Nemigen szeretünk arra gondolni, hogy 30-50 évvel ezelőtt a háztáji szőlő milyen fokú megélhetést jelentett (amellett, hogy levezette a vidék fölös munkaerejét). Konkrétan a következő valós példán szeretném ezt érzékeltetni, mivel egy rokonom meglehetős pontosságú gazdasági naplóval vezette a háztájit. 1980-ban 1 liter bor előállítása 5 forintba került, és 25 forintért lehetett eladni. A családi ~2500nm-es földdarabon ekkor ~20 hektó bort állítottak elő, amiből évi ~40.000 Ft.- tiszta jövedelmet kaszáltak be. Mindezt 4100 forintos bruttó(!) átlagbérek mellett. Az említett rokon 3 év termésének árából be tudott fizetni egy akkor csúcskategóriás, 140.000-be kerülő Lada 1500S-re.

Mindezt több dolog miatt fontos látni. Először is, mert szerény magam eléggé szuverenitás-tisztelő vagyok ahhoz, hogy úgy gondoljam: ha valaki a vilgá legnagyobb ezüst- vagy aranyerén üldögél, akkor ahhoz joga van, és ne túrja ki őt onnan erőszakkal senki. Ugyanez igaz a termőföldre is. Egy-két esetben tisztességes adminisztratív nyomásnak még lehetne helye, de itt azért nem erről van szó, hanem több ezer család telkeiről.

Másrészt a Balaton körül, akiket rá kéne venni arra, hogy adják el a telküket telekáron (mert lássuk be, hogy a gazdasági épületnek álcázott nyaralók többsége felesleges és undorító seb a tájon), a fent említett egykori jövedelmezőség miatt nem reálisan látják az ingatlanjaik értékét, és minden “pesti”, vagy külsőbb / felsőbb nyomásnak hihetetlen daccal szegülnek ellen. Még egyszer mondom, hogy szerintem ehhez joguk van, és bírságolási rendszerrel letolni az ingatlanárakat nem jó ötlet, és könnyen táptalajt ad a magyar vidéken amúgy is egyre hevesebben forró artikulálatlan gyűlöletnek.

Példa, hogy én felvásároltam volna egy romos présházzal, némi gondozatlan, kivágásra váró szőlővel, méteres gazzal benőtt, rendetlen összképpel bíró fél hektáros telket. Az eladó ingyen (!) nem tudja műveltetni, értitek, ingyen sem. Eladni olyan áron akarta, hogy a felét sokalltam érte. A mellette lévő 0,3 hektáros – szintén gondozatlan, részben csiharos akáccal benőtt – telekkel (amely egy rokonáé) együtt már úgy gondoltam, hogy hajlandóbb vagyok valamivel magasabb árat fizetni. Nos, meglepő: nincs alku. Hosszú távú haszonbérlet sincs. Próbáltam velük beszélni, hogy minden évben legalább 3x fizetniük kell a gazvágást, az építményadót, stb. ellenben bevételt ebből látni nem fognak, ha csak nem sikerül meggyőzniük egy szürkemarha-tenyésztőt, hogy a tanúhegyeken kimagasló mineralitású fű nő.

Sokan nem gondolták volna, hogy a dűlőben, ahol a mostani szőlőnk van, normális tőketerhelés, talajélet, növényvédelem és zöldmunka segítségével nem csak 14-16 fokos mustból buggyantott savanyú szeszesvíz készíthető, hanem kisebb tételben bor is. Mókás, hogy miközben az egész dűlősor (~1 ha), gondozatlanság, kihalás, stb. okán eladó sorba került az utóbbi pár évben, a vételárak alapján kb. 40 millióba kerülne csak a megvásárlás. Azért az milyen?

Ezek olyan erők, amelyeket a józan ész nem fog egykönnyen legyűrni.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2017.10.20. 15:46:07

@G. Péter: Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást, inspiráló volt.

Lehet, hogy pontosítanom kell az írást: én nem akarom elvenni az emberektől a földjeiket, de rá kellene kénszeríteni őket, hogy vagy eladják, vagy kiadják bérművelésbe. Azon az elven, hogy a kezükben lévő természeti kincs parlagon hagyásával az ország adóbevételtől esik el.

Egyébként ennek is vannak hagyományai: a földesurak által művelésre kiadott földet 1 év parlagon hagyás után elvették a gazdájától.

Az ellenérdekeltség itt nem érdekelhet bennünket: a kérdés ugyanis az, hogy tudunk-e jövedelmező alternatívát adni a vidéki embereknek, vagy szájtátva nézzük, ahogy mind elmennek az országból. Tehát a kérdés: milyen vidéket képzelünk el 20 év múlva. Igen, ez lenne az a vidék stratégia, ami nem létezik.

G. Péter 2017.10.31. 15:41:13

@RAMBO: Ebben a nemlétező vidékstratégiában igazad van. Abban is, hogy ki fog a szőlőben dolgozni, ha mindenki Nyugatra megy. Dörgicsétől pl. 3 óra autózásra van Ausztria fő bortermelő vidéke, tehát ezen érdemes elgondolkodni, sokaknak, sokféleképp.

Szerintem egyébként a kényszerműveltetés semmi jóra nem vezet, most is van számos törpebirtok, ahol szándékos helytelen művelés folyik, amitől az agyvizem gyorsabban forr el, mint 25 fokon a must.

Én látom, hogy igazad van, de a magyar ember imádja a fődecskéjét és házacskáját, és ahhoz, hogy az emberekkel jót tegyél, sajnos nem elég, hogy több eszed van.

Mondok egy kicsit más területről való analóg példát: ugye Magyarország ki van téve az energiapiac növekvő árainak, és emellett az ország legtöbb lakóháza szigeteletlen. Azoké is, akik ezt bőven megengedhetnék maguknak (pl. budapesti panelek, amiknek az ára a szigetelés árának többszörösével nőtt pár év alatt). Az okos gondolat az lenne, hogy kötelezővé tennénk a házak leszigetelését, mert a nemzetgazdaság komoly pénzkidobást művel ezzel, a környezetet extrán terheljük, stb. Mégis, meg lehet-e ezt tenni? Hát, nem valószínű. A magyar ember nem ért a józan szóból, nem erre van nevelve; aki meg vidéken lakik, az meg (főleg életkori okoknál fogva) pláne nem. A magyar ember az alkuból ért.

(Mielőtt jönne valaki, én is vidéken nőttem fel és éltem 21 éves koromig).

Ha beszélgetsz egy faludbeli öreggel, akkor szinte biztosan találkozol a jelenséggel, hogy a gyerekei külföldön vagy Budapesten dolgoznak, valami multinál általában. Én úgy látom, a mi dűlőnkben lévő (és a térségben más) öregek beszédeiből, hogy számukra a földjeik olyan birtokok, amelyekre mint gazdasági szempontból értékes örökségre tekintenek, és ebből alakul ki az eltérés a vevő és a potenciális eladó értékbecslése között. Ez az, amit át kéne hidalni.

Azt gondolom, hogy a törpebirtokok koncentrálását, eladását nagymértékben segítené, ha létezne egy olyan jól kommunikált és szervezett képzési program kifejezetten az utódok számára, amely jövőképet és karrier-lehetőséget biztosíthatana a szőlész-borász szakma értékesítési, marketing, külföldi hálózat-fejlesztés, stb. vonalán.

Mondjuk XY, 80 éves szomszédom, aki 6 millióért(!!!) árulja a 2000nm-es telkét, eladná 1-2 millióért, és az unokáinak biztosítana ezzel egy ingyenes képzési programot. (Tudom, hogy ilyen úgysem lesz, és be leszek zárva két neoproli nyaraló közé a birtokfejlesztéstől elvágva, de nem árt ezekről a dolgokról legalább néha elmélkedni.)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.11.07. 14:11:24

@G. Péter: Én a megoldást abban látnám, hogy önkormányzatilag vagy hegyközségileg elő lenne írva egy minimális művelési szint.
Azokon a telkeken ahol a gazda ezt a minimális szintet nem teljesíti, oda egy erre specializálódott brigádot rendelne ki az önkormányzat/hegyközség amelyek elvégeznék a minimális munkát.
Ezeket a brigádokat a hegyközség/önkormányzat finanszírozna és jelzálogként ráírna az adott ingatlanra. Minden ilyen ingatlan értékét hatóságilag meg lehet állapítani és ha a bejegyzett jelzálog eléri az ingatlan értékét akkor azt hatósági árverésen értékesíteni lehet.

Nem vagyok jogász, de a jogérzékem azt súgja, hogy ez nem kivitelezhetetlen dolog.

Facebook

Utolsó kommentek

  • grano: Rambo: Az idén egy estét áztattam a Chardonney-t. A 21 mustfokra nem kellett volna. Nyálkázni már ... (2018.01.21. 07:06) Mítoszvadászat
  • Antal Krausz: SZIA SANYI . SZERINTEM A FURMINTOT CSAK FAHORDÓBAN SZABADNA ERJESZTENI, MERT AZ ADJA MEG AZ ALAPJÁ... (2018.01.16. 17:26) Az első kóstolások
  • fa_design: Azért én nem hagynám ki a sorból a telepíthető permetezőket sem. www.permetezoshop.hu (2018.01.15. 20:16) Permetezés eszközei
  • kunzoo: Van ahol ez nagy gond. Léteznek viszont olyan területek ahol jobb lenne meghagyni az erdőt. Példáu... (2018.01.10. 21:39) Javaslat elhanyagolt zártkertek rekultivációjára
  • Fehérváry Gál László: Valami hír az esetleges sorozatgyártásról? :D (2018.01.09. 22:27) Egy királynak értenie kell mindenhez
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.