Back in the USSR

Amikor először szembetalálkoztam az új szőlőfelvásárlási rendszerről szóló hírrel az újságban, hirtelen megjelent egy időkapu, amin visszaléptem a múltba, 1975-be, az agyagliki szőlőnkbe. Éppen szüreteltünk - ott volt mindenki, akiket szerettem: nagymamám, édesanyám, apám, a keresztszüleim. Láttam magam 7-8 éves forma gyerekként, ahogy nyüzsgök a pincében, ahonnan a felnőttek mindenáron szeretnének kizavarni, mindig útban voltam, mindig vigyáznom kellett, hogy ne ejtsek semmit bele a mustba, de azért tekerhettem a darálót, és húzhattam a prést is. Ezek voltak hetvenes évek, amikor a TSZ-nek leadásra termeltük a mustot, a mindenféle fajtákból (bár zömében rizlingből) álló szőlőben, és amikor semmilyen minőségi megfontolás nem számított az átvételnél. "A ruszkiknak ez is jó lesz!" - tartotta a mondás - és tényeg jó volt nekik. A nagyszüleim nem tanultak a közgazdaságtant, de a paraszti logikai is elég volt annak kiszámításához, hogy ha a felvásárlási ár kötött, a kereslet végtelen, akkor csak a mennyiség tudja módosítani az árbevételt. Ennek megfelelően a minnél több - annál jobb elv uralkodott akkoriban, amit sokan tartunk a hazai szőlészet lezüllesztéséhez vezető úton megtett első lépésnek.

 

Az időkapu bezárult, ott találtam magam a monitor előtt, és hitetlenkedve olvastam a megállapodást, ami valószínűleg Kádár János ellopott koponyájából pattant elő: sikeresen egyezségre jutottak valakik a szőlőfelvásárlás keretrendszerének kialakításában. Lesz minimálár, kötelezően átvételre kerülő mennyiség - de várj csak! Mintha az lenne odaírva, hogy a a szőlőtermelők KÖTELESEK az előző évben értékesített mennyiség felére szerződést kötni. Hogy mit tetszett mondani? Kötött áron kell eladni a megtermelt szőlő felét? Szevasz Rákosi pajtás, újra itt a beszolgáltatás! A megállapodás szerint felvásárló meghirdeti az felvásárlási árakat (figyelj!) amitől később csak felfelé térhet el. :DDDDD Na, befizetek arra a felvásárlóra, aki felfelé tér el az előre meghirdetett ártól! De van még jobb is! Ha nincs meghirdetett felvásárlási ár, akkor a HNT kalkulál egyet! :DDDDD Újra lesz Árhivatal! Hiába, nehéz időket élünk, éppen itt volt már az ideje újra bevezetni a hadikommunizmust, ami a történelmi tapasztalatok alapján a Szovjetúnióban egy éhséglázadással, Magyarországon egy forradalommal ért véget - mindenki döntse el, hogy ez számára bíztató vagy aggasztó forgatókönyv.

 

Persze nem feltétlenül kellett volna megint ennyire hülyének lenni, reális alternatíva lett volna mondjuk arra vonatkozó vizsgálatokat végezni, hogy a termelők miért nem tudják megfelelő áron értékesíteni a terményüket. Amikor borkóstolóra megyünk egy olyan borászhoz, aki maga termeli a szőlőjét, gyakran halljuk azt a mondatot: "a minőség 90%-ban a tőkén dől el". És ez nagyon igaz: ha egy szép alapanyagot precíz élelmiszeripari technológiával dolgoznak fel (aminek a kockázata alacsony), abból bizony jó bor lesz. Egy üveg vállalható minőségű bor ára a bolt polcán eléri a netto 1200-1500 forintot. Most godolkozzunk egy cseppet! A bor minőségének 90%-a a szőlőn múlik, egy egész év mezőgazdasági kockázatát (időjárás, betegségek, vadkár, állami intézmények) a termelő viseli - és egy palack borhoz szükséges szőlőt 75-145 forintért tud eladni. 

 

Megértem én, ha a takarékon égő lángelmék ebből arra a következtetésre jutnak, hogy bár a felvásárlási ár alacsony, de ha előre megállapodnak benne, akkor minden szipi-szuper lesz. Ha az volt a cél, hogy bebetonozzuk a jelenlegi felvásárlókat, akkor készen is volnánk. Ez azonban nem lesz tartós béke, mert túl sok a nyitott kérdés:

 

  • Hogyan gátolja az erőfölénnyel való visszaélést a felvásárlók által meghirdetett ár?
  • Mit fog kezdeni a termelő a termés másik felével, amire nincs szerződése? Mozgástere nincs neki: vagy eladja ugyanazon az áron, amin a leszerződött felét, vagy ... feldolgozza? Honnan lesz rá borászati kapacitása? 
  • Az a "kötelezettség", ami a felvásárlót terheli, hogy a fele kapacitására köteles leszerződni, vajon miben korlátozza, és milyen előnyt jelent neki? Könnyen belátható, hogy ez semmilyen kockázattal nem járó vállalás - gondolkozás nélkül bevállalja bárki egy általa kínált minimál áron a kapacitásának a felét kitevő termény megvásárlását, különösen kínálati piacon.
  • Hogyan tudja optimalizálni a termelő a minimális felvásárlási áron átadandó terményének hozamát? Kizárólag tömegszőlő előállításával. Egy tőkén négy kiló szőlő, az 75 forintjával tőkénként 300 forint - tessék mondani, lesz itt bárki, aki csak egyetlen egy másodtermés-bilinget levesz a tőkéjéről? Ugyanott tartunk, mint 1975-ben!
  • Hogyan segíti ez a megállapodás az ország szőlészetének-borászatának nemzetközi versenyképességét? Mint ahogy minden kötött áras rendszer: az alsó polc alá, a padlóra pozicionált termék előállításával.

 

Látható, hogy ez az egyezség amolyan torgyáni szőlő-bomba elhárítási ügy: csak annyi értelme van, hogy ki lehet tenni a kirakatba, hogy dolgozunk, de a világon semmire nem nyújt megoldást. Hiszen oda van írva a cikkbe a fő probléma, amire külön vizsgálat is indul: erőfölényben vannak a termelőkkel szemben a felvásárlók. Mégpedig azért, mert kínálati piacon, bár több szereplővel, de felvásárlási monopólium alakult ki (és fog még kialakulni évről évre). És ez a felvásárlási monopólium akkor is kialakul, ha a felvásárlók között nincs kartellezés (amit a vizsgálat meg is fog állapítani, ezt így látatlanban mondom).

 

Normálisan működő állam az ilyen felvásárlási monopóliumok megszűntetésére törekszik, mégpedig úgy, hogy támogatja versenytársak piacra lépését. Ebből a megközelítésből a probléma abban rejlik, hogy nagyon sokba kerül létrehozni egy akkora borászatot, ami színvonalas, eladható, ne adj' isten a tájegységre jellemző bort képes megbízhatóan előállítani (ezt a sorosgyörgyök úgy hívják, hogy a piacra jutási korlát magas). Ki vágna bele ilyen borászat lértehozásába? Ez azért nem annyira bonyolult dolog, hogy sokat kelljen gondolkozni rajta:

 

  • a NER kiérdemesült harcosai, akik ajándékba kaphatnak egy-egy ilyen borászatot;
  • a végső termék (bor) árában leginkább érdekelt termelők, akiknek ráhatásuk is van arra, hogy mennyit keressenek, ha a terméküket magas színvonalon dolgozzák fel. 

 

 Amikor nem tudunk dönteni a két opció között, akkor hiányzik igazán az ország mezőgazdasági (azon belül szőlészeti-borászati) stratégiája, mert annak ismeretében egyszerű lenne a választás. Ha nábobságokat tervezünk vidékre, akik hűbéri rendszerben dolgoztatnak a termésükkel többé-kevésbé szabadon rendelkező termelőket (lásd. még: feudalizmus), akkor az első opció, ha olyasmi vidéket képzelünk el, ahol a gazdálkodás a teljes üzleti folyamatot magába foglalja, ezért jó boldogulási lehetőséget nyújt az abból élni kívánóknak, akkor a második opció a nyerő. Tekintsünk el egy pillanatra a NER természetétől, és jelöljük meg az utóbbi választ.

 

Ebben az esetben a magyar mezőgazdasági kormányzatnak (és a hegyközségi önkormányzatnak) arra kellene törekednie, hogy a termelők által tulajdonolt borászatok életre jövetelét segítse, amelyek versenytársai tudnak lenni a jelenlegi monopóliumoknak. Ennek legmegfelelőbb formája a szövetkezet. Az uniós forrásokat ide kellene irányítani célzott pályázatokkal, a gazdálkodók önszerveződését pedig segíteni kellene a képzéssel és olyan bankhitellel, amelynek segítségével biztosítani tudják a vállalkozás önrészét. És hoppá, egyből lenne értelme a különböző minőségbiztosítási rendszereknek, mint pl. a Csopaki kódex, hiszen a termelők által felállított, de mégis független szakértőkből álló szervezetek tudnák garantálni a szövetkezeti borászatba beszállításra kerülő alapanyag minőségét. A közösen fizetett borász akár egyenként legyárthatná a termelők borát (annak, aki így kéri) de közös márkanév alatt is készülhetne bor. Az egyéni kockázat nem túl nagy - a várható hozam jelentős, hiszen a termelőké lenne a teljes folyamat haszna, nem más fölözné le helyettük. 

 

Lehet, hogy tévedek, de a fennti elgondolás talán jobb lett volna, mint a kétszer már garantáltan elbukott Novaja Ekonomícseszkaja Polityika.  

 

I'm back in the U.S.S.R.
You don't know how lucky you are boys
Back in the U.S.S.R.
2017.08.14. 16:29

A bejegyzés trackback címe:

http://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr812747222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.08.15. 11:39:38

Eltoltam a HNT küldötteinek ezt a cikket. Hátha elolvassák.

Daeril 2017.08.16. 07:58:18

Nem teljesen értem mi az új ebben a szőlőfelvásárlási rendszerben. A garantált (kartellezéssel megállapított) térségi felvásárlási ár, amelytől csak felfelé lehet eltérni már évtizedes gyakorlat legalábbis a Mátrában. Szintén az ár ismerete nélkül megkötött felvásárlási szerződés.

csorsza 2017.08.16. 11:09:31

@Daeril: Lásd BB és vidéke, dettó.

vilag 2017.08.16. 12:28:42

Az Egri Borvidéken kötött szerződésemben nekem is furcsa kicsit, hogy a szerződés szerint én köteles vagyok nekik adni a megtermelt szőlőmet, mert ha nem akkor aztán ejnye-bejnye, kötbér, nyilvános kivégzés stb., ők meg majd mondanak valamikor valamilyen árat...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2017.08.16. 19:24:22

@vilag: A kérdés az, hogy hány termelő fog emiatt kreatívkodni a szüretkor. Mert ugye származásit annyit kér amennyit akar. Akár kevesebbet is mint amennyit szüretel. A papír nélküli szőlőjéhez pedig simán vehet ismerős kistermelőktől származásit és azzal eladhatja a csehszlovák felvásárlóknak jobb áron az árut.

kunzoo 2017.08.19. 20:58:07

Talán az volt a cél hogy legyen egy biztos alapjövedelem. Nálunk olyan a kapitalizmus hogy addig piaci alapon működik amíg az az adott szereplőnek jó. Aztán mikor valaki szopóágra kerül akkor elvárás hogy az állam kompenzáljon, segítsen, vissza nem térítendően támogasson. Ez a rendszer talán ennek a felfogásnak a beismerése. Ne szégyelljük a dolgot. Az USA ban is végül a kormányzatnak kellett közpénzből kimenteni a bankokat, autógyárakat akik korábban a piaci folyamatokban hittek.

Ha leszerződsz egy teljes termésre aztán valami elviszi egy részét akkor mit csinálsz?

Senki nem tiltotta meg a termelőknek hogy összefogjanak, együtt próbáljanak meg értékesíteni. Amíg nem szövetkeznek addig kiszolgáltatottak maradnak a nagy feldolgozókkal szemben. Ha legalább OEM kategóriánként területi alapon összefognának az már érne valamit.

kunzoo 2017.08.19. 21:06:15

Még valami. A legtöbb borász siránkozik hogy kevés a minőségi alapanyag. Semelyik nem hajlandó megfizetni az árát. Az általuk elképzelt ideális terhelés, zöldmunka után legalább 350-400 forintot kellene adni a termelőnek. Most egy hektár Kékfrankos ha jó erőben van akkor simán megterem 14 tonnát. talán még többet is. Ehhez kell legalább három és fél kilós, inkább négy kilós terhelés. A menő borász elvárja a max. 5-6 tonnás terhelést, tehát a súly több mint felét eldobatja. Ez mindjárt kétszeres árat feltételez. Ráadásul ez extra munkával is jár (fürtválogatás, levelezés. Rárakódik még ennek a munkadíja is. A korábban érő, édesebb, savszegényebb szőlőt imádják a seregélyek és a vaddisznók. Tehát még nagyobb veszteséggel is számolhat. Na ez nincs megfizetve sehol.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2017.08.19. 22:48:37

@kunzoo: Pontosan erről szól ez a cikk. Csak magának fizeti meg ezt az ember - az meg a szövetkezés. De ahhoz EU támogatás kell, és hitel az önrészre.

scitec92 2017.08.20. 09:06:06

A azövegkezeti összefogásra és saját prodoktum készítésére nincs esély jelenleg. Nincs hozzá elég forrás. A rendszerváltáskor minden borkbonátot szétvertek a konkurensek vagy megvettek. Ha valami csoda folytán valakiknek sikerülne létrehozni egy szövetkezeti pincészetet, akkor a maffia szó szerint kinyírná őket. A nagyok igazi, mocskos filmekbe látott maffiózok. A másik dolog: 15-20 éve az alföldi szőlő árak és a dunántúli, tokaji...stb nevesebb bortermő vidékek árai minimum duplája volt a különbseg. Én emlékszem, amikor tőlem 45-ért vették a kélfrankos, már akkor volt 170ft Egerben. Mostanra mi lett ebből a hatalmas különséfből? 10-20ft. Én eddig is tömeget termeltem, ezután is azt fogok. (Kivéve, amit elszűrök) Az a sanda gyanúm, hogy a nevesebb vidékeken is áttérnek a tömegtermelésre. Egyébként évek óta Tolaj tőlünk veszi a szőlőt. Nem tudom, hogyan papírozzák le, de nem a 800-ft-os borok készülnek belőle duna-tisza közi címkével... A nyáron végigkóstoltam kb 10-15 különböző pincészet borát a 1000-1500 ft-os kategóriából. Bátran kijelenthetem, hogy ma nem lehet iható bort kapni ezen az áron, csak a lőrét. Eddig még a múanyagflakonosra volt jellemző az ihatatlan jelző, de most már a belépő üvegesekre is. Elszomorító, hogy az 1000 ft-os palackáron sem bírnak ma iható, elfogadható minőséget előállítani. Komolyan mondom a helyi folyóborok jobbak minőségre és csak 4-500ft litere.

kunzoo 2017.08.20. 11:14:40

@RAMBO:
Első lépésként termelési szövetkezés kellene a szőlőre. Ehhez nem kell nagyberuházás, igazából egy árkartell. OEM kategóriánként kellene pl. Badacsonyi, Balatonfüred-csopaki. Ha a feldologozó szeretne ilyen OEM bort akkor nem tudná megkerülni ezt a termelői csoportot. Az a nehéz kérdés hogyan lehetne szankcionálni azt a termelőt aki kiugorva aláígérne a többinek, letörve ezzel az árakat

vilag 2017.08.21. 07:18:12

Azt amit Amerikában a sztrájktörőkkel szoktak, agyonverni...

Facebook

Utolsó kommentek

  • RAMBO: @ardulph: Van a Syngentának is évelő méhlegelő keveréke, de a kolléga által ajánlott zab+bükköny, ... (2018.06.21. 16:38) Talajtakarás
  • RAMBO: @sulfur: A képek nem elérhetőek az oldal korlátozásai miatt. (2018.06.21. 16:32) Talajtakarás
  • sulfur: @sulfur: Pár kép:www.facebook.com/photo.php?fbid=1897418713622778&set=pcb.1897419780289338&... (2018.06.20. 18:42) Talajtakarás
  • sulfur: Üdvözletem a kommentelőknek! Szeretnék segítséget kérni a szőlősgazdáktól. van egy 200 tőkés, hagy... (2018.06.20. 18:41) Talajtakarás
  • csite: @csite: ez akkor "érvényes" ha a természetes borkészítést választod :) (2018.06.20. 13:18) A kíméletes préselésről
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.