Már ha van. Márpedig idén volt, kettő is, és mind a kettő nagyon jó eredménnyel zárult, úgyhogy most velem madarat lehet fogatni. Amikor a múlt héten megmértem és megkóstoltam a szőlőt, és hozzá néztem a meteorológiai jelentést (1-3 mm esőt jósoltak a hétre, 30%-os valószínűséggel) úgy döntöttem, hogy még egy hetet várunk. Ahogy haladtunk előre a héten, úgy tolódott ki az eredetileg csütörtökre várt eső hétvégére, és növekedett a mennyisége 15 mm-re. Miután pénteken ránéztem a radartérképre, onnantól már csak tegezve és felszólító módban szóltam a Teremtőhöz, és kb. két óránként gondoltam másként, hogy mit is kellene csinálni hétvégén. Használhatónak csak a metnet.hu előrejelzés animációja bizonyult, amely szerint szombat reggel Kelet-Magyarország fölött lesz csak eső, a Balaton-felvidéken csak egy kis csöpörgés, az is kora reggel. Reggel útnak indultunk Mogyoródról monszun-szerű zuhéban, és valahol Székesfehérvár környékén elkezdett világosodni az ég, és Dörgicsén már tényleg nem esett az eső.
 |
| Egy éjszakányi ülepítés után elvált a must a szedimenttől |
Krisztiánékat ilyenkor hétfelé tépnék, ha lehetne, de kaptam tőle négy embert, akik a családom segítségével alig két óra alatt leszedték a szőlőt. Két lépésben szüreteltünk: először az aszús fürtöket szedtük le, és azokat hosszan, hat órán keresztül áztattuk. Amikor töppedt a szemek megduzzadtak, átdaráltuk egy gyümölcsdarálón, így minden szem felnyílt, és a szőlőkoncentrátum beleázott a mustba. A második lépésben összeszüreteltük a juhfark, a sárfehér és a furmint szőlőt. Már a múlt heti próbaszüreten észrevettem, hogy finom a juhfark must is, finom a sárfehér is, de együtt még sokkal finomabb a kettő. A furmint is a múlt héten még nem volt jó, viszont az elmúlt héten elegendő napfényt kapott a teljeséréshez: egy ilyen nyár után finom savakkal és harmonikus ízzel zárta a szezont.
A kis küvé minden fajtája hozta, amit várunk tőle: a juhfark mézédesen volt finom, a furmint csodás savakat és zamatot adott és a sárfehér ... ezt a fajtát nem ismerem (szinte senki nem ismeri) de most érett meg először igazán finomra annak ellenére, hogy csak 17-18 MM körül lehetett a cukra. Az íze engem a saszláéra emlékeztetett, de sokkal töményebb kivitelben. Hallottam olyan véleményt is, hogy ez a fajta csak öregebb tőkén terem jól - talán ez is lehet az oka az idei jó termésnek, vagy a perzselő forróság, vagy a rengeteg nap - nem tudjuk, mert nem ismerjük ezt a fajtát. Egy biztos: egy olyan évben, amikor sok az aszúszem, a többi fajtának magas a cukorfoka, akkor egy alacsonyabb cukorral érő szőlő bizony áldás.
 |
| Ázik a szőlő |
Az elméletünk szerint ennek a három fajtának a mustja kiválóan kiegészíti egymást - és ha már történelmi küvé, akkor az egybe szüreteléssel sem lehet gond. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tartanám megfontolandónak a modern borászati vívmányokat, de mivel a telepítések zöme még nem fordult termőre, csak az átoltások hoztak szőlőt, nem számítottam akkora mennyiségre, hogy érdemes legyen a fajtákkal külön-külön foglalkozni. Így hát egybe szedtük a szőlőt, és - mivel idén elég vastag volt a szőlő héja - még a teljes érésben lévő szőlőt is áztattuk. Az előprésmust átlagosan 18, áztatás után a présmust 22 cukorfok körül mozgott. Préselés közben folyamatosan kóstoltam a mustot, de abban semmi cseres húzósságot, kesernyét vagy bármi oda nem illő ízt nem éreztem. Ülepítés után másnap megkóstoltam a tiszta mustot is: bár tudom, hogy sok benne a cukor, de mégsem geil, mert kiváló a savtartalma. Talán az egyik legjobb must ez, ami a kezem alatt volt eddig. És mivel a mennyiség is több lett a vártnál, fahordóban tudom erjeszteni.
A töppedt szemek cukortartalmán csodálkoztam: mindössze 23 cukorfokos volt az áztatott must, viszont roppant mazsolaízű. Mivel ez nagyon értékes anyag, ezért ezt külön üvegballonokban forralom ki. Persze ezt is ülepítettem, és csak a tiszta mustból készül bor. Szóval most boldog izgalommal várom a forrást: azt hiszem, egy lépéssel idén is előrébb jutottam.
Az ülepítéskor vastag alja volt mind a normál mustnak, mind a töppesztett szőlő mustjának. Beleengedtem az üledéket egy vödörbe, és elindultam kiönteni a szőlősorba, amikor megéreztem a csodálatos illatát. Megjelent előttem anyám arca "már megint pazarolsz" és inkább felöntöttem egy szépen tisztára mosott hordóba a seprőt: ha kierjed, lefőzetem pálinkának. Ennyi aroma nem veszhet kárba.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
