Hol tart ma a szőlészeti oktatás?

Huszonhárom (te jó ég!) éve végeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol szinte tisztán nagyüzemi technológiát tanultunk. Műtrágyázás, rovarölőzés, gyomirtás – ezek voltak az akkoriban mindennaposan használt technológiai elemek. Időközben kiderült, hogy ezzel a technológiával ugyan magasabb terméshozam érhető el, de a talaj, és rajta keresztül a növények tápanyagtartalma csökken, azaz egyre értéktelenebb, ízetlenebb étellel kell beérnünk.

 

Ennek a felismerésnek a nyomán világszerte (értsd: mindenhol, kivéve Magyarországot) terjedni kezdtek a talajkímélő technológiák, az ökológiai gazdálkodás és annak talán legkonzervatívabb vállfaja, a biodinamikus termelés. A minőségi élelmiszertermelés megköveteli a minőségi szakembereket, és ez a változás az oktatásban is megjelent. A hiperintenzív termesztéstechnológiák oktatását lecserélték az ökológiai gazdálkodás tanítására, a „mindent mérgezzünk meg, ami mozog” szemléletet felváltotta a feromoncsapdák, természetes ellenségek telepítése, az óriási monokultúrák helyett a változatos növénytakarót javasoltak, a műtrágyák helyett újra a szervestrágya került előtérbe és a földet rengető traktorok helyett a kis gépek előnyeit kedték hirdetni.

 

S míg a világ halad a maga útján, addig nálunk ebből szinte semmi nem érezhető. A feleségem tavasszal fejezte be az OKJ szőlész-borász képzést, így az elmúlt évben betekintést nyerhettem a tananyagba: ugyanaz az elkeserítő nagyüzemi technológia, amit mi is tanultunk, olyan borzasztó állításokkal, mint pl. a tápanyagutánpótlást 40%-kal túl kell tervezni(!) a jó termés érdekében. 23 év alatt semmi sem változott a tanagyagban. A lemaradás elmondhatatlanul nagy.

 

Vannak lelkes kertészek, szőlészek akik próbálják alkalmazni a modern (igen, az ökológiai gazdálkodás a modern, nem az iparszerű) gazdálkodási módszereket, de a céltábla olyan messze, a domb mögött van, hogy esélyük sincs eltalálni. A szándék jó – de a megértésre való törekvés hiánya a múlt század elejének megfelelő technológiát eredményez. 

 

Próbáltam megérteni, hogy működik az ökörszarv  - szerintem ez egy végtelenül abszurd módon átteleltetett szaprofita kultúra - de hiába próbáltam rávenni biodinamikus gazdálkodó ismerőseimet arra, hogy végeztessenek el egy talajmikroorganizmus vizsgálatot, hátha az eltérő baktérium- és gombakultúrák is hozzájárulnak a terroir jellegének kialakításához: soha, senki nem volt nyitott egy ilyen vizsgálatra. Egyszerűbb volt hinni a dogmákban. Belefáradtam a biodinamikus barátaim ostoba fecsegésébe a „mágiáról”, arról, hogy „nem kell mindent megérteni, ha működik”: kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak erről a nagyvilágban.

 

Szinte az első találat egy angol(!) biodinamikus borászat álláshirdetése volt, ahol így írtak: "We have 22 acres of organic and biodynamic vines producing sparkling wine, the position will be responsible for looking after & maintaining this whilst working with our laboratory team. Our microbiology laboratory is the only licensed soil food web laboratory in Europe."  (Szabad fordításban: 10 hektár organikus és biodinamikus szőlőnk van, amiből habzóbort készítünk. A jelölt fogja felügyelni és karbantartani ezt, együttműködve a laboratóriumi csapatunkkal. A mikrobiológiai laborunk az egyetlen engedélyezett termőföld laboratórium Európában.) Ezen kívül nem csillagos süveget kérnek, nem horoszkópot, hanem szőlészeti diplomát.

 

Érdemes megnézni, hogy mit írnak magukról. "These vines are managed organically and biodynamically with the focus on developing the soil to support the vine. This involves applying Laverstoke's own compost made on site and regular testing using the onsite laboratory to ensure the correct biology in the soil. There is also regular applications of compost tea to the foliage of the vine and the inter row to assist the vine in its defence against disease." (Ezeket a szőlőket organikusan és biodinamikusan műveljük a talaj(erő) fejlesztésére koncentrálva, hogy az tudja segíteni a szőlőt. Ez magába foglalja a Laverstoke saját, helyszínen készített komposztjának használatát, és a területen elhelyezett laboratórium által végzett rendszeres vizsgálatokat annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk a megfelelő talajéletet. Redszeresen használunk komposzt-teát lombtrágyaként és a sorok között azért, hogy serkentsük a szőlő védekezését a kórokozókkal szemben.) Sehol egy tisztított fény, sehol egy kővé vált napfény, sehol egy porrá égetett rovarkártevő - csak a tiszta, alkalmazott tudomány.

 

Na ettől vagyunk mi fényévekre.

2015.07.24. 20:46

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr937652784

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pflanzner Sándor: Hol tart ma a szőlészeti oktatás? 2015.07.25. 08:52:04

Az elmúlt évben betekintést nyerhettem a tananyagba: ugyanaz az elkeserítő nagyüzemi technológia, amit mi is tanultunk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2015.07.25. 18:16:14

Az én emlékeimben még úgy él a Kertészeti (szőlőtermesztés szakirány), hogy a géptan a növénytannál több félévből áll (nehézipar, hurrá), borászatban (két félév) összesen két alkalommal kóstoltunk bort (az egyik legalább elég alaposan körüljárta a gyakori borhibákat, mondjuk nem annak szánták). Nagyüzemi technológia, 70-es évek hangulata betonkád csempéi közti fugák kezelésével, stb.

A biodinamika meg a másik véglet. Célirányos termesztéstechnológiája gyakorlatilag nincs. Értsd: külön szőlészet-borászatra vonatkozó konkrétum nemigen létezik, az egész tehát igen szabadosan kezelhető. Mindenki mást ért alatta. Amerikából ittam vizzel visszahígítottat, No-ból tartályos, fajélesztős ropogósat, de idehaza úgy látom inkább a kőbaltás technológiát tartják az igaz útnak, minél kevesebb a beavatkozás, minél ósdibb technolgiát alkalmazunk, annál üdvözítőbb a végeredmény: az amforában kénmentesen rommá oxidált (persze nem az, csak én nem vagyok még készen az élmény befogadására) a legfrankóbb tehát. Nameg az, hogy a borász mekkora vakerral bír.
Ezzel engem tuti nem nyernek meg az ügynek, meg azzal se, hogy csak a maszatolás megy, ha vminek a hatásmechanizmusára rákérdezel...

jorgecosta 2015.08.04. 15:21:34

kösz a posztot, már majdnem elkezdtem ezen az OKJ-s tanfolyamon gondolkodni :)

viszont az lenne a kérdésem, hogy tudnál-e ajánlani külföldi (angol/német nyelvű) blogokat, könyveket, amelyek bio szőlész-borászattal foglalkoznak? vagy akár bio nélkül is jó lesz, ha érdekes :)

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2015.08.10. 06:20:51

@jorgecosta: egy-egy témára szoktamn rákeresni, nem vagyok egy külföldi blogra sem feliratkozva.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása