Az ökológiai gazdálkodásról szóló tankönyvet nem a magyar éghajlat figyelembe vételével írták. Van ugyan benne némi kiegészítés arra vonatkozóan, hogy a miféle kísérleteket végeztek hazánkban ebben a témakörben, de nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez lenne a tudomány legutolsó állása a hazai adaptációt illetően.
Magyarország éghajlata jóval szárazabb mint Németországé, ezen belül a Balaton északi partja (benne Dörgicsével) különösen csapadékszegény. Azt már észrevettem, hogy ha nyáron lenyírom a füvet a gyümölcsösben, akkor nagyon kiszárad a földje. Erre persze megvan az agrotechnikai magyarázata: a talaj felszíne felmelegszik, és hajszálcsöves szerkezetén keresztül a csapadék elpárolog. Erre egyik válasz a tarlóhántás (kapálás, tárcsázás, kultivátorozás), ezzel ugyanis ezt a hajszálcsöves szerkezetet tönkre tesszük, és a talaj felszíne kiszárad ugyan, de alatta megmarad a víz. Ugyanakkor a kopasz talajfelszín nagyon kedvezőtlen a humusz megtartására: ha nincs gyökérzet, nincsenek szaprofiták, felmerülhet a szélkár (defláció) és a lemosódás (erózió). A gyökérzet tehát kell a talajnak (mert az egészséges talajélet szükséges az ellenálló szőlő tápanyagellátásához és javítja a talaj vízháztartását).
 |
| A fiatal tőkék tövének művelése |
A talajtakaró növényzet azonban nem nőhet az égig, így a nedvesebb periódusokban le lehet nyírni minimum 20 centis tarlómagasságot hagyva, vagy - a szárazabb periódusban - a növényzetet le lehet törni, ami a szár megroppantását és taljra fektetését jeleni (így a még élő növényzet maga alakít ki mulcstakarót a talajon). Mindkét esetben árnyékban marad a talaj felszíne, azaz csökken a felmelegedése és a szél párologtató hatása sem érvényesül olyan erősen. (Fontos a talajtakaró növényzet összetétele is, de erről majd máskor. Kezdetnek a zöldugar - avagy természetes, elsőnyári gyomtársulás - is megfelel.)
A magyar kutatások szerint a talaj vízgazdálkodását a takarónövényzet negatívan is képes befolyásolni: a sorköz növényeinek vízfelvétele a szőlőnek is konkurrenciát jelenthet. A szőlő gyökérzetének jelentős része a talaj felső 60 centiméteres rétegében helyezkedik el, de mélyen lenyúló gyökereivel a mélyebb rétegekből képes vízhez jutni. Mindez csak beállt, idős ültetvényben igaz. Fiatal ültetvény esetén ez a vízkonkurrencia jelenség még erősebben jelentkezhet. Erre a szakirodalom a magyar viszonyok között a váltott sorban történő talajmunkát javasolja (egy sor takarónövény - egy sor feketén tartva).
Ha a szőlő gyökérzetéről keresünk képeket, akkor azt vehetjük észre, hogy a sorközök közepén a gyökérzet hajszálerekben gazdag, és a talajfelszínhez közel helyezkedik el, míg a szőlő közvetlen közelében a talpgyökerek és a mélyre nyúló gyökerek találhatók - éppen ezért trágyázzuk a sorközöket, és ezért kell oda vetni a takarónövényeket is. Ha tehát a szőlőben feketén tartott és takarónövényekkel vetett területeket akarunk fenntartani, akkor szerintem jobb megoldás a szőlő tövét jobbról-balról 60 cm szélesen művelni, és a sorközöket minden sorban vetni (kb. 150 cm szélességben). Így pont ugyanannyi talaj marad fekete, mintha minden második sort művelnénk, de a gyökérzetnek azt a részét, amelyben a táplálékfelvétel zöme történik, más növények gyökerei veszik körül, nedves, humuszos, tápanyagban gazdag talajt biztosítva. (Egyébként meggyőződésem, hogy a váltott sorközművelés oka az egyszerűbb gépesíthetőség volt.)
 |
| Idősebb tőkéknél még nincs talajmunka, csak fűnyírás |
Innentől feltevések következnek. Szerintem nem lehet eléggé eléggé hangsúlyozni az adaptációt, azaz a szőlész döntését arra vonatkozóan, hogy az évszaktól és az évjárat csapadékmennyiségétől függően kell a talajtakaró növényt nyírni vagy letörni. Nincs tehát egységes technológia. A takarónövényzet nyírása után a növények újra hajtanak - ez fokozza a vízfelvételt -, ami esős tavaszokon jó lehet. Átlagos évben, a nyári, július közepétől augusztus közepéig tartó kisülési periódusban legfeljebb a növényzet letörése jöhet szóba. Új telepítés esetén mindenképpen biztosítani kell az oltványok gyökereinek az életteret, így szükség van a sorok mentén a rotálásra, de beállt, öreg szőlőnél, normál csapadékviszonyok mellett talán még a sorok menti kultivátorozás is elhagyható. Egy olyan esős évben, mint a 2010-es volt,kéthetente 5 centisre nyírott sorköztakaróval talán meg lehet úszni a gyökerek fuldoklását.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
