Kóstoló a vidéki életből 1.

Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage meséi, amelyben egy londoni szakács vidékre költözik, és végignézhetjük, ahogy beilleszkedik a helyiek életébe, és beletanul a gazdálkodásba. Nálunk idén alakult úgy a helyzet, hogy nyárra Dörgicsére költöztünk. Mintha minden út egy irányba vezetne: a lakásunkat felújítják, de nem tudtunk beköltözni a kinézett lakásba, a szőlőben rengeteg a munka és anyu sincs már közöttünk, hogy segíthetne a birtok ügyeinek intézésében, a munkámban pedig mindenféle váratlan feladatok miatt nem tudok azzal foglalkozni, amivel szeretnék. Legegyszerűbb volt hát beköltözni a megüresedett dörgicsei házba, és valami különös gazdálkodó-nyaraló-távmunkában dolgozó életmódra áttérni.

 

Az ablakon betűz a nap: N mint Nándor, A mint Aladár, P mint Péter

 

Már a második hete lakunk itt – és borzasztóan élvezzük a dolgot. A modern technika ma már mindenhol elérhető, így van tányéros tévénk és internet kapcsolatunk telefonon keresztül, ami lehetővé teszi, hogy távolról építsem a demo rendszert. Ugyanakkor közel van a szőlő, és amikor ideje van a munkának, meg tudom csinálni. Reggel elszaladok a szomszéd faluba friss kifliért és vajért, megreggelizünk a gyerekekkel, majd kimegyek a szőlőbe, és matatok, amíg nincs túl meleg. A múlt héten nagy szerencsém volt, egyáltalán nem volt meleg, sőt, reggelente hosszú ujjú ingben kezdtem dolgozni. Mindenekelőtt Mónika (az oltóasszony) utasításai alapján lefattyaztam az oltványokat, majd elkeztem a zöldmunkát a nagy tőkéken azokban a vágókban, ahol átoltás és telepítés is volt. Ezzel nem valami jól lehetett haladni, sajnos a tavalyelőtt vett szőlőben szinte minden tőkét alakítani kellett, míg a birtokmagon az évek óta tartó folyamatos átoltási mizéria miatt szinte minden tőke más-más fejlődési stádiumban van.

 

Szép, levegős tőke

 

Hétfőn megjött Mónika, aki átoltotta azokat a tőkéket a furmint és juhfark oltványok közül, amelyek nem eredtek meg, vagy kiverte a kis hajtásokat a szél vagy a jég. Elég sokat újra kellett oltani, de végeztünk másfél óra alatt. A többes számot úgy kell érteni, hogy én egy metszőollóval lábatlankodtam a közelben, és felszólításra levágtam, amire Mónika rámutatott. A góhér és a sárfehér idén gyalázatosan viselkedett az átoltás során, a rügyfakadási arány minimális volt. Valószínűleg a vesszőkben lehetett a probléma, így nem is próbáltuk ezt a vágót újraoltani. Szerencsére az oltványos készített annyi oltványt sárfehérből, amennyivel a meg nem eredt átoltásokat ki lehetett váltani, és még góhérból is erősödött még pár oltvány. Ugyancsak sikerült kipótolni a furmintban keletkezett hiányokat, így az idei fajtaváltással annyira nem vagyok elégedetlen – a juhfarkot leszámítva. Mónika látogatását követően Krisztián csapatával elültettük az pótlás oltványokat: összesen 106 tövet laza munkával fél délelőtt befejeztünk.

 

Jó reggelt, megjöttem!

 

Az újonnan telepített vadfekete Beccén elég gyöszös (úgy 85-90% körüli az eredési arány), és számomra teljesen érthetetlen, hogy a tartalék 50 darab, amit a kertben ültettem el, hogyan lehet háromszor akkora, mint a hegyen. Mindegy, remélem jövőre a hiányokat sikerül kipótolni a kertben maradt készletből. Az időjárásra persze mindig lehet panasz. Június elején, perzselő hőségben telepítettünk, lényegében megértem, hogy miért nem akaródzott a szabad gyökerű oltványnak kihajtani. Eső két hete volt, bár jéggel keverten, és óriási megfolyásokat okozott a szőlőben. Ezután hűvös, 10-12 fok körüli hajnalok következtek, majd most hétvégén megint kaptunk egy jókora esőt. Éjjel nagyon kevés jég ebben is lehetett (hallottam, ahogy kopog a bádogon), de kárt nem tett. Szóval vízzel nem állunk rosszul, ennek ellenére a hajtások egáltalán nem olyan hosszúak, mint egy normális évben lenni szoktak (bár lassan az is kérdés, hogy mi a normális és, mert az elmúlt két forró aszályos esztendő igazán nem kényeztetett el hajtásnövekedés terén). Összességében: a szőlő növöget, a vágók az átalakulás képét mutatják. Egyedül a rizling az, amiről idén termést várok, a sárfehér, a góhér elképesztően rosszul kötött, azokon nem lesz semmi.

 

2013.07.10. 12:17

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr995394202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása