Legjobban a tavaszi munkákat szeretem, mert elképesztően változatosak: a metszés, a támrendszer javítása, a villanypásztor megjavítása, a szeprente kihordása: mind-mind érdekes és jó munka (na jó, a szeprentehordás vacak, de abban meg az a jó, hogy ha vége van). Kinéztem a hétvégét, mert a meteorológiai szolgálat biztosított, hogy hétfőtől dermesztő hideg jön, de hétvégén még langyos, száraz idő lesz - nem az lett, de ez még csak a legkisebb gond volt.
 |
| Napközben többször szemetelt az eső |
Tavaly írtam már arról, hogy a támrendszer valami elképesztő állapotban van az új területen: a vezetőszál az egyik befűzőszál helyén van, néhány oszlopon hiányoznak egyes lukak. Vettem két kőzetfúrót, mert a betonoszlopokat azzal lehet átfúrni - de nem volt áram a pincében. Már tavaly, amikor a prést vettem, volt valami probléma a biztosítékokkal: a szakemberek akkor azt mondták, hogy a földkábel sérülhetett meg a szomszédban végzett telepítés során. Ez most végérvényesen ki is derült, amikor délután kijött az ügyelet. Bekötötték ugyan az áramot egy fáziscserével, de a napszámosok addigra már letették a lantot. áram hiányában kénytelenek voltunk a vezetékeket oda behúzni, ahová lehetett, a munkások hétfőn tudták a hiányzó lukakat kifúrni, és befejezni a munkát. A fölső befűzőszálakat is kicseréljük, és mivel a törött oszlopokat már tavaly pótoltuk, a teljes támrendszer fel lett újítva.
 |
| Az oszlopvég ilyen volt ... |
 |
| ... és ilyen lett. |
Míg a napszámosok drótokat húztak, én metszegettem a birtokmagon, fél nap alatt elkészültem: nincs még túl sok szőlő ott. Ami van, azt hamar megmetszi az ember a rövidcsapos metszéssel. Ez a metszésmód nagyon bejön nekem, és szerintem a szőlőnek is, legalábbis a tavalyi termés ezt igazolja. Idénre még vastagabbak a karok, még több a tápanyag, így még koncentráltabb bor készülhet. A metszés után még belefért a villanypásztor megfoltozása is - ez is rutinmunka már.
 |
|
A szőlő megmetszve, a szeprente kihordva, darálásra vár. Előtérben egy frissen telepített gyümölcsfa. |
 |
| A villanypásztor szerelés közben. |
A "bort" megkóstoltam, de híreim nincsenek: murci az még, nem bor. Illatra, zamatra mindkét tétel nagyon rendben van (a sárfehér-juhfark küvé illata varázslatos), de édes mind a kettő és pezsegnek a szájban. Ahogy melegszik a pince, úgy forrnak majd újra, remélem szárazra.
- Krisztián, az a sor ott miért nincs visszvágva?
- Mert az már a miénk, Sanyi.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
