Ebben a forróságban csak hajnalban lehet permetezni a perzselés veszélye nélkül. Nekem a hajnali kelés nehezemre esik, elsősorban azért, mert gyűlölök késni, így hajnali két órától kezdődően fél óránként ellenőriztem az időt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy éjfélkor feküdtem le, akkor könnyen kideríthető, hogy nem voltam a csúcson, amikor négy órakor találkoztam Krisztiánnal és Balázzsal, akik segítettek a permetezésben.
.jpg) |
| Életkép napkelte előtt |
Elsősorban lisztharmat ellen nyomultunk, mert az utóbbi két napban egy-egy kicsike zápor széle elkapta a falut - a párát és a nagy meleget szereti a lisztharmat, mi pedig nem szeretjük a lisztharmatot. Krisztián éppen Kővágóőrsön járt amikor a tegnapi zuhé odaért, iszonyatos erejű esőről számolt be némi jéggel keverten. Mivel tegnap fejeztük be a terméskorlátozást, most igazán nem hiányzik, hogy a jég még egyszer leválogassa a fürtöket. A szőlő tetejét nem nagyon vágtuk le, éppen az esetleges jégverés elleni védekezésül, csak ott kurtítottuk a hajtást, ahol elérte a kétméteres hosszúságot.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
