Teendők szélkár után

A hét közepén elég aggasztó hírek érkeztek Dörgicséről, ugyanis tőlünk kb. 30 kilométerre lévő Kab-hegyen megdőlt az országos szélrekord, 163 km/órás szélsebességgel. Pont a szélirányba estünk, így nem sok jóra számítottam az ültetvénnyel kapcsolatban. Nos, a kár tényleg nem kicsi, de több tényező együtt ad okot homlokráncolásra.

 

Letört vessző

 

 Egyfelől ez az orkán senkinek nem hiányzott, jó sok hajtást, vesszőt letört. A nagyobb szőlők lekötözött vesszőit letépte a támrendszerről, minnél nagyobb volt a tőke, annál nagyob mértékben. Ez szerencse is a szerencsétlenségben, mert így ép maradt a tőke, csak vissza kellett kötözni a támrendszerre.

 

Az időjárás miatt kb. egy-két héttel vagyunk lemaradva az átlagostól, és kb. három héttel a tavalyi állapottól. A hajtások kicsik, abban az állapotban vannak, hogy az ember hozzáér és ettől lepattan. Tehát az az állapotot, amikor a fattyúhajtást már nehezebb letörni, még nem értük el. Ennek megfelelően, az átoltásra váró szőlőben is sok hajtást egyszerűen lefújt a tőkéről a szél.

 

Letört oltásnak hagyott hajtás

 

Ahol a hajtások nagyobbak, ott is éppen csak elérték az első drótpárt, amelybe be lehet fűzni őket. Az ekkora szél a drótnak vagdalja a hajtásokat, amelynek eredményeképpen annak csúcsa letörik. Ilyenkor az első levél hónaljhajtása veszi át a csúcshajtás szerepét, de azok a virágok, amelyek már kialakultak a szőlőn szintén letörtek, de annak már nincs pótlása. Ez persze fürtválogatás előtt még nem jelent helyrehozhatatlan problémát, de többől jobban lehet válogatni.

 

Letört hajtáscsúcsok

 

De hát ilyen a mezőgazdaság, pláne a terménybiztosítás nélküli hobbigazdaság. A szélkár egyébként összességében nem volt akkora, amekkorának a helyi emberek jelentették a vihart követően, és a frissen rotált földön az eső sem folyt meg, hanem szépen elitta a talaj a vizet. Ezzel szemben a vadkár mostmár elviselhetetlen méreteket kezd ölteni. A tizenegy soromból kettőt (a két szélsőt) szinte teljesen, kopaszra(!) legeltek az őzek. Sajnos megint be kell(ene) ruháznom villanypásztorba, de most erre nincs pénzem.

 

A leszaggatott tőkéket visszakötöztem, a letört hajtásokat kiszedegettem a szőlőből (a száradó levelek páradús környezetet biztosítanak a gombáknak), és azokat a hajtásokat, amelyek elérték a bújtató drótot, szépen, lazán megkötöztem kötözőpisztollyal.

 

A páradús, időnként meleg levegő remek terepet a gombafertőzésnek (bár ennek nyomát még nem találtam a szőlőben) ezért megelőzésképpen Thiovit + Dithane kombóval meptermeteztem a szőlőt.

 

2010.05.25. 09:00

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr692028417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiatalborivo 2010.06.07. 22:27:34

Hát hallod, szépen tönkrevágta a birtokodat a szél. Nálunk nem volt ekkora kár, összvissz ha 10 tőkéről letört 1-2 kisebb hajtás. Szombaton mentem beigazgatni, addig nem volt nagyobb kár,azóta meg szép az idő.

gardonyim 2010.06.08. 19:37:38

Ha jól látom, a drótpár sima acélból van. Sajnos a rozsdás drótnak dörgölöző részen elhal a hajtás, és utána ott már sokkal könnyebben törik. Nálam is ez van, úgy néz ki a szőlőm, mintha az első befűződrót magasságában tetejeztem volna az egészet :(

Üdv,

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása