Talán nem csak engem zavar az a szituáció, amikor egy borissza cimboránk egy borkóstolón félrészegen olyasmit állít a legnagyobb magabiztossággal egyik vagy másik borász által alkalmazott technológiáról, amit ugyancsak félrészegen hallott egy másik kóstolón, és aminek az ellenkezője is orbitális marhaság, hát még az, amiről éppen meg próbál győzni. Mivel az ilyen beszélgetéseken általában én is félig részeg vagyok, egy-egy pillanatra akár úgy is tűnhet, hogy tényleg csak a hóbeszántás elmaradása az oka a "nagy bor" elkészítésének. Aztán reggel, visszagondolva a beszélgetésre, következik a hallottak döbbent felidézése, és a hitetlenkedő bámulás.
Később, az illető borászokkal történő elbeszélgetéskor lehull a lepel a titokról: igen, lehet szűrés nélkül is bort palackozni, ha többéves ülepítés és több fejtés előzi meg a palackozást, lehet kénmentesen tartani a bort, ha a pince télen-nyáron 8 fokos, a "két fürtre korlátozott" ültetvényről is kiderül, hogy "a harmadik évben két fürtött hozott" szófordulat lett csúnyán félreértve - és persze nem lehet 1 db gumicsővel borászkodni.
A tankönyvekben technológiai leírást nem kapunk, helyette bemutatnak sokféle támrendszert, ismeretetik a létező összes talajművelő eszközt, a betakarítás gépeit a puttonytól a szőlőkombájnig, és az összes borászati berendezést. Ezeket a munkafolyamatokat rengetegféleképpen lehet összrendezni. De vajon hogyan csinálják azok a borászatok, amelyeknek oly szívesen isszuk a borait? Erre keresek választ egy újonnan induló sorozatban, amelyek gyűjteményét egy oldaldobozban is kiteszem, ha több lesz. Segítségével mindenki összeállíthatja magának az Egyetlen Igaz Technológiát, amellyel elkészíti a Nagy Bort.
Az alapelvek:
A sorozat hétfőn indul.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.