Átköltözött a blog

2005-ben egy kidőlt "Eladó" tábla indított el újra a szőlőművelés útján.

 

Akkoriban fejeztük be nagyszüleim házának felújítását, és amikor meglátogattuk az épülő nyaralót, minden alkalommal elhajtottunk a Beccehegy előtt, ahol dédapám, nagyapám termelt szőlőt. A hegybe vezető egyik úton ki volt téve egy "Eladó" tábla, amit minden alkalommal megszemléltünk, hogy lám-lám, van eladó szőlő. Fel is írtuk a telefonszámot, de fel nem hívtuk. Amikor egyik alkalommal lefelé mentünk, észrevettük, hogy eltűnt a tábla. Eladták? A noteszből előkerült a telefonszám, felhívtuk, a tulajdonos vette fel. Nevetve mondta, hogy nem, nem adták el, valamelyik traktoros szűken vette a kanyart, és kidőlt a tábla. De ha már itt vagyunk, meg tudná mutatni a szőlőt.

 

Mindig úgy veszek ingatlant, hogy a szívemre hallgatok. Amint megérkeztünk, és megláttam a pince előtt álló nagy diófát, az ismerős művelési módot, a balatoni látképet, azonnal tudtam, hogy ez a föld kell nekem. A feleségem támogatta az ötletet, mert szerinte túl sokat ülök a számítógép előtt, és kellene nekem némi mozgás.

 

Öt évet adtam magamnak. Ha öt év alatt tudok egy olyan bort csinálni, ami ígéretes, akkor folytatom, ha nem, akkor feladom. Az alapanyag megtermelésével is iszonyatosan megszenvedtem. Az első évben elképesztően lassan ment minden. A metszés maga volt a rémálom. Amíg a szőlőben dolgoztam, ellopták a pince előtt álló kocsimból a pénztárcámat. A szeprente kihordása után egy hétig úgy mozogtam, mint a terminátor. Egy beszáradt vesszővéggel rohantam a volt növényvédelem tanáromhoz szaktanácsért. A zöldmunkát egy hétig végeztük, közben a lisztharmat megette a szőlőt. Kézi hajtású háti permetezővel nyolc óra alatt végeztem el a permetezést. Szüretkor a zúzó-bogyózóból kikerülő szemeket nem daráltam meg, úgy próbáltam kipréselni. A feleségem aggódni kezdett, szerinte túl sok időt töltök a szőlőben.

 

Az első három év az elrontott kiváló alapanyagok évei voltak. Iszonyatosan ígéretes borok lettek élvezhetetlenül faízűek. Minden évben tanultam valamit a borászkodásról. Vettem szivattyút, acéltartályt. Kipróbáltam a derítést, a szűrést, a battonázst. Már nem csak azt tudom, hogy mit, hanem azt is, hogy mit nem fogok csinálni.

 

Elhatároztam, hogy mindent dokumentálok. 2006 áprilisában indítottam el a Szőlőművelés blogot a blogger.com-nál. Azt szerettem volna elérni, hogy azok, akik hozzám hasonlóan botladozó lépésekkel elindulnak a saját bor készítésének útján, tudjanak hová nyúlni, ha elbizonytalanodnak - vagy éppen fogalmuk sincs valamiről, mint ahogyan nekem sem volt sokmindenről. A blog elég népszerű lett, a legtöbb témára történő keresésben az első oldalon jelenik meg a találatok között. A régi blog előregyártott sablonnal működött - amit szerettem.

 

Idén elértem azt a célt, amit kitűztem magam elé: az Enikő küvét Gazda Albert 5 pontra értékelte. Úgy döntöttem, folytatom a borászkodást. (A tervekről részletesen később mesélek.) A következő cél egy hat pontos bor készítése.

 

Úgy érzem, hogy ezt a váltást a megjelenésben is jeleznem kell: az oldalamnak is egyedivé kell válnia. Sokáig nem találtam olyan embert, aki egyedi arculatot tudna csinálni a blogomnak. Végül rátaláltam Népkertre, ahol Séra Bálint  elkészítette ezt az oldalt. Nekem nagyon tetszik.

 

A régi blogról a fontosabb cikkeket áthoztam. Ezek afféle mérföldkövek. Azokat a bejegyzéseket, amelyek segíthetenek a kezdő szőlősgazdáknak, külön rovatban lehet elérni. A régi blog megmarad, az első négy év csetlés-botlásai ott lesznek olvashatók. A következő évekéi pedig itt.

 

2009.09.06. 22:45
Címkék: anyagbeszerzés

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr411364873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása